A háború ellenére elkerültük az energiakáoszt, és még egy kevés üzemanyag is maradt a kutakon

Drámaközeli állapot uralkodott tavaly a magyarországi energiapiacon az egekbe szökő árak miatt. A pokol csak azért nem szabadult el, mert a korábbi kormányzati intézkedések (a 2014-ben indult rezsicsökkentés) és az újabbak (például az üzemanyagár-sapka bevezetése vagy a felhasználáskorlátozás) védelmet biztosítottak a kedvezményezett fogyasztói csoportoknak. Ám így is szedték az áldozatukat a magas árak bőven: a magas rezsiköltséget nem győző vállalkozások sora szűnt meg, számos kulturális és sportlétesítmény zárt be a fűtési időszakra, és romlott a talpon maradó cégek versenyképessége. Kötelezően vagy önként, de szinte az országban mindenütt és mindenki takarékoskodott az energiafelhasználással, és bár a néhány fokkal hűvösebb lakást, irodát, a benzinkutaknál való sorban állást vagy a bögrényi tankolható üzemanyagot még nem kell drámának megélni, ennél azért jobbhoz szoktunk.

Miért és mikor is szabadultak el az árak?

Nem hazai, hanem európai szintű eseménysorozatról van szó, amely nem is tavaly kezdődött, hanem még bőven 2021-ben. Már 2021 augusztusában óriási európai gázáremelkedésről írt a Világgazdaság, amelyet a szakértők a Covid lecsengése utáni energiaéhséggel, illetve az elégtelen kínálattal magyaráztak. Ám később újabb és újabb árrekordokról érkezett hír, amelynek döbbenetes szintjeit a következő számsor szemlélteti: míg 2020 júliusában 4-5 euróba került egy megawattórányi gáz a földrész piacán meghatározó hollandiai gáztőzsdén, augusztusban már 40 euróba, de még az is semmi volt a szeptemberi 60, pláne a tavaly januári bő 94 euróhoz képest. Júliusban a 230-at is ostromolták az árak, az év végi, jó magasan történt viszonylagos megnyugvásuk előtt.

A gázzal együtt drágult az áram is, hiszen a villamos energia jelentős részét állítják elő Európában és Magyarországon is gázüzemű erőművek, az egyik piaci áramár pedig rántja magával a másikat. Igaz, ennek kezdetben volt kedvező hatása is, mert újból termelni kezdtek azok a gázüzemű erőművek – a hazaiak is –, amelyek előtte azért álltak, mert nem tudták a terméküket nyereséggel eladni. 

Akkor még nem volt sem szankció, sem háború      

A 2021. őszi és a további, még magasabb gázárakat már nem lehetett a gazdaságok energiaéhségével magyarázni. Nem is magyarázta senki, hiszen látható volt az új helyzet. A Gazprom 2021 őszén megszüntette az Ukrajnán keresztüli tranzitját, ekkortól Magyarországra döntően hatalmas kerülővel Szerbia felől, a Fekete-tenger mélyén lefektetett vezetéken is megutaztatva, kisebb részben Ausztria felől érkezhetett az orosz gáz. Ugyanazon év decemberétől az orosz társaság leállította az Európába történő gázszállítását a Lengyelországot átszelő Jamal vezetéken, a szintén általa használni kívánt Északi Áramlat II. vezeték hosszabb időn át nem kapta meg az európai használatbavételi engedélyt, a társaság pedig jelezte, a hosszú távú szerződésekben foglalt mennyiségeken felül egyetlen molekulát sem szállít Európába. Nem is szállít. Tavaly januárban már orosz csapatok masírozgattak az orosz–ukrán határon, Európa pedig Ukrajna megtámadásának megelőzésére Oroszország elleni szankciókat fontolgatott.

A gázpiac ekkorra kínálathiányossá vált. Európa elkezdte felélni a tartalékait, hogy azután elképesztően alacsony készletekkel tudjon csak nekiugorni 2022–23 telének. Az ukrajnai háború kitörése után az Európai Unió sorra fogadta el az Oroszország elleni újabb és újabb szankciós csomagokat, már a tizedeknél tart. Az energia területét érintő szankciók sokkal fájdalmasabban érintették az orosz szénhidrogént vezetéken importáló országokat a többinél, de ezért – köztük Magyarország is – ideig-óráig haladékot kaptak az intézkedések bevezetésére. 

Ám megérkeztek az orosz válaszlépések is. A Gazprom elvárja, hogy európai vevői (pontosabban azok, amelyeket Vlagyimir Putyin orosz elnök barátságtalan országnak minősített) rubelben fizessenek a földgázért. Amelyik cég/ország ezt megtagadja, nem kap orosz gázt. Júliusban turbinahiány miatt leállt a gázszállítás az Északi Áramlat gázvezetéken. Mindkét vezetéken tisztázatlan körülmények között robbanás is történt.

Tűzoltás és hosszú távú megoldás is kellett

Bár most már látjuk, hogy a földrész átvészelte a telet, 2022 elején két fő feladattal szembesült Európa, benne Magyarország. Egyrészt meg kellett oldani a pillanatnyi helyzetet, vagyis kezelni a rendkívül magas energiaárakat és az esetleges gázhiányt. Ennek jegyében például észszerű, de a gázárakat a még magasabbra kényszerítő uniós döntés született arról, hogy a fűtési idény kezdetére 90 százalékig kell feltölteni a földalatti gáztárolókat. A másik teendő az arra való felkészülés, hogy az 2022-es energiapiaci helyzet ne ismétlődhessen meg. Ez az energia-önellátás erősítését és az orosz energiahordozóktól való függés csökkentését jelentette. Bár az utóbbit segítheti, és a klímavédelmi megfontolásokkal is egybeesik a megújuló alapú és a szintén kibocsátásmentes nukleáris alapú energiatermelés felfuttatása, a klímavédelem mégis kissé hátrább szorult. Azért történt így, mert az időjárásfüggő energiatermelőktől nem remélhető folyamatosan nagy mennyiségű villamos energia, annál inkább az Európában termelt  vagy az orosztól eltérő piacról beszerzett szénnel működő erőművektől. Az atomerőművek nem húzhatók fel gyorsan, ráadásul Európának az a fele, amelynek nincs polgári célú nukleáris együttműködése Oroszországgal, az ebben – a szankciókon keresztül – meg kívánja akadályozni Európa másik felét is. Most épp itt tartunk.

Mit tett a magyar kormány, hogy a lakosság átvészelje a 2022-es árakat?

Itt két okból is vissza kell nyúlni a rezsicsökkentésig. Egyrészt, mert bár a rezsicsökkentés eredeti célja természetesen nem lehetett a 2022-es energiaválság kezelése, az már igen, hogy a lakosság és a többi kedvezményezett tartósan megfizethető áron jusson áramhoz, gázhoz és távhőhöz. Ez pedig most nagyon jól jött. Ennek volt köszönhető, hogy miközben számos európai kormány mindenféle intézkedéssel igyekezett féken tartani a lakossági árakat, Magyarországon ilyesmire nem volt szükség. Ám azért is ki kell térni a rezsicsökkentésre, mert azt sok kritika éri a piaci folyamatokba történő közvetlen állami beavatkozás miatt. Ráadásul ilyen beavatkozás tavaly és az idén is többször történt.

A rezsicsökkentés olyan mértékű védelmet jelentett, hogy abból a döntéshozók még engedtek is, hogy mérsékelni lehessen az alacsony tarifát kiszámlázó állami vállalat, végső soron pedig a költségvetés terheit. Ez az engedés persze a felhasználóknál szigorításként jelent meg: tavaly augusztustól csak az átlagosként megszabott áram- és gázmennyiséget méri a szolgáltató kedvezményes tarifával, az afölötti mennyiségért a rezsicsökkentett ár ötszörösét kéri. Itt egyébként van három érdekesség.

• Az egyik, hogy 2022 előtt a lakossági tarifákat a kormányzati kommunikációban tavalyig nem nevezték kedvezményesnek, hiszen nem is mindig voltak azok. (Bevezetésükkor és tavaly óta azonban feltétlenül azok.)
• A második, hogy sokak – bár nem feltétlenül az érintettek – igazságérzetével találkozhat az a változás, hogy az átlagosnál többet fogyasztók már nem jogosultak a kedvezményes tarifára. Amúgy is régi kérdés, hogy miért is jogosult az alacsony hatósági árra az ország tehetősebb vagy legalábbis az árkedvezményre rá sem szoruló rétege.
• A harmadik, hogy kedvezményes sáv felett fizetendő, piacinak nevezett ár nem is piaci! (Aktuális nagysága például hajszálpontosan akkora, mint az előző negyedévben, holott a piaci árak azóta estek.) Ez inkább egy figyelmeztető tarifára: hékás, ilyen sok áram és gáz már nem jár neked alacsony áron, fizess szépen!

A lakosságnak kiszámlázott díjak és a szolgáltatónál emiatt keletkező veszteség fedezetére, lényegében a rezsicsökkentés fenntartására 2022. májusban létrejött a rezsivédelmi alap a háborús veszélyhelyzeti intézkedések egyikeként. Az év végén az alap 2023-as nagyságát a tervezett 670 milliárd forintról annak négyszeresére, 2610 milliárd forintra emelték, mert a várakozások szerint az ország idei energiaszámlája 7-ről 17 milliárd euróra nő.

A tűzoltás további lépései – nem csak a háztartások kaptak segítséget  

Az egyéb állami beavatkozások elsősorban a kisebb piaci erejű vagy a lakosságot ellátó vállalkozásokat, intézményeket segítették. Miután például a 2022 eleje óta hatályoshoz képest látványosan felszökött a távhőtermelők és a távhőszolgáltatók által elszámolható hő ára október 1-jétől a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) rendeletmódosítása szerint, a háztartásokat ellátó szolgáltatók a többletkiadásuknak megfelelő támogatásra is jogosultakká váltak. Ám ugyanekkortól a külön kezelt intézmények a legmagasabb hatósági árnak minősülő fogyasztásalapú önköltségi hődíjat kötelesek fizetni.

Több további kormányzati intézkedés is megjelent egy csokorban az energia-veszélyhelyzet júliusi meghirdetésekor. Ezek közé tartozik a rezsiszabályok említett módosítása, valamint a további gázkészletek beszerzése, az energiahordozók és a tűzifa kivitelének tilalma, továbbá – már átmenetet képezve a közép- és hosszú távú intézkedések felé – a szén- és lignittermelés 2022 végéig megcélzott felfuttatása.

És még az üzemanyagkáoszt is kezelni kellett

Az végére üzemanyaghiány alakult ki az országban, amivel viszont egyedül álltunk Európában, ahogyan a kialakulásának a módjával is. A kormány ugyanis 2021 őszén literenként 480 forintos felső határt szabott a normálbenzin és a normál gázolaj kis- és nagykereskedelmi árának. Ha nem teszi, a kiskereskedelmi árplafonénál másfélszer-kétszer magasabb áron kellett volna mindenkinek tankolnia. Ezt megúsztuk, viszont veszteségessé vált a normálbenzin és a normál gázolaj forgalmazása, vele együtt az importja is, márpedig a hazai üzemanyagpiac harmadrészben behozatalból táplálkozik. A kínálat az import beszűkülése mellett a százhalombattai finomító leállásai miatt, továbbá azért is zsugorodott, mert kezdetben sok külföldi magánautós és kamionos is Magyarországon tankolt. Bár emiatt a szabályozás az ársapkás tankolás lehetőségét több lépcsőben a hazai magánszemélyekre szűkítette, a hiányt csak a hatósági üzemanyagárak december 6-tól hatályos megszüntetésével lehetett felszámolni. Nagyjából ekkortól már üzemelt a százhalombattai finomító, és szerencsére egyébként is estek a világpiaci kőolajárak.

Újra kell gondolni az energiamixet

Az energiafüggetlenséghez való közelítésnek Magyarországon nem túl környezetkímélő, de kézenfekvő módja a lignitalapú energiatermelés, mert az országnak egyedül ebből az energiahordozóból van több száz évre elegendő készlete. A szénbányászat felpörgetéséhez a mátrai erőmű blokkjainak mielőbbi újraindítása társult az említett energia-veszélyhelyzeti csomagban, viszont újabb szén-, illetve lignitblokkok építéséről nem hangzott el semmi sem az akkori kormányinfón, sem azóta. További, már szintén előremutató feladatként kezdeményezték viszont az évi másfél milliárd köbméteres belföldi gáztermelés kétmilliárd köbméteresre való növelését, és nem újdonság, de terítéken maradt három nagy gázüzemű blokk építése is. Elstartolt továbbá a paksi atomerőmű üzemidejének újbóli meghosszabbítása. 

A beruházás, amelynek felgyorsításáért az új kormányban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felel, 2022 augusztusában megkapta a létesítési engedélyét. Ennek birtokában megindult az 5. blokk reaktortartályának alapozásához szükséges földmunka, amelynek az előírt részével a kivitelező novemberre végzett, újabbra pedig – szükséges engedélyek híján – még nem kapott megbízást. Tavaly még azt lehetett remélni, hogy az idén sor kerül az alap betonöntésére, de ez több okból is 2024-re csúszik.

Napenergia fékekkel  

A lignit- és a gáztermeléssel, valamint az atomerőművekkel kapcsolatos tervek nem jelentik a megújuló alapú energiatermelés hazai háttérbe szorulását. Épp most januárban érkezett hír a naperőművek újbóli termelési rekordjáról. Igaz, ezek a ma már túltámogatottnak tűnő beruházások kaptak tavaly némi féket, egyrészt az éves szaldóelszámolás 2024-re beígért kivezetésével, másrészt azon lehetőség ideiglenes szüneteltetésével, hogy a háztartási méretű naperőművek a hálózatba juttathassák az áramukat. A előbbi döntésnek elsősorban gazdaságossági, észszerűsítési oka volt, és csak azokra a létesítményekre vonatkozik, amelyek több mint tíz éve működnek, vagyis a szaldórendszerből csak a 2014 előtt telepített és azóta nem bővített napelemek esnek ki. A hálózatba táplálás szüneteltetésének főleg az az oka, hogy az ingadozva termelő napelemek már olyan mértékben rángatják a villamosenergia-hálózatokat, hogy azokat előbb hatalmas költségek árán fel kell készíteni az újabb napelemes termelők befogadására. Az ezzel kapcsolatos beruházások indításáról sorra érkeznek a bejelentések.

Hasznosulhatna jobban is a föld hője, épülhetnének új szélkerekek

Az energiaimporttól való függést csökkentheti a geotermikus energia nagyobb arányú felhasználása, ideérve az áramtermelést is, amire mindössze egyetlen példa van az országban. A földhő hatékonyabb munkára fogásához tavaly a vonatkozó törvény módosításával kövezték ki az utat, a változás egyik lényeges eleme a koncessziós rendszer megszűnése. Úgy tűnik továbbá, hogy újból épülnek majd szélkerekek is az országban. Bár ennek a tabunak számító gondolatnak az elfogadtatásán eredetileg az azóta pályát módosított Palkovics László miniszter dolgozott, azóta Lantos Csaba energiaügyi miniszter is beleszőtte a beszédeibe, ahogyan egy harmadik atomerőmű szükségességét is. A harmadik atomerőműről Lantos Csaba előtt már Aszódi Attila, Paks II. korábbi kormánybiztosa nyilatkozott többször. Mellesleg a paksi üzemidő-hosszabbítás ötlete sem új keletű: 2017-ben érvelt mellette az MVM Zrt. korábbi vezérigazgatója, Mártha Imre, de hiába.

Az országban rendre jelentenek be a megújuló energiahordozóval előállított hidrogénhez kapcsolódó terveket, beruházásokat. Ezek egyike a Magyar Földgáztároló Zrt. Akvamarin projektje.

És amikor mindez kevés

Lignit ide, naperőmű oda, a magyar gazdaság továbbra is erősen fog függeni az energiahordozók behozatalától. Ezért 2022 kiemelt témája volt, hogy kőkeményen diverzifikálni kell az importot. Ráadásul nem csak saját elhatározásból, erre szorítják tagországaikat az Oroszország elleni uniós szankciók is.

Ez mindenekelőtt az orosztól eltérő forrású gáz és olaj beszerzését jelenti. Az olaj technikailag egyszerűbb ügy, ez „csak” az árakon, a tankerek hozzáférhetőségén és a szárazföldi szállítás tranzitdíján múlik, bár az utóbbiban a horvátországi partnercég nem túl együttműködő. 

A gázimport diverzifikálása annak ellenére neccesebb, hogy Magyarországnak Szlovénia kivételével minden szomszédjával van vezetékes összeköttetése, és a szlovéniai interkonnektor megépítése is szerepel a tervek között. A csövekbe ugyanis gázt is kell szerezni. A fő importútvonal ez esetben is Horvátországon át vezet, ahová cseppfolyós formában a világ bármely pontjáról érkezhet földgáz. Magyarország ezen importjának növelése azonban kapacitásakadályokba ütközhet, ahhoz pedig rendes világpiaci keresletcsökkenésre van szükség, hogy szerencséje legyen az árakkal.

Jól hangzó – igaz, már 2023. januári – hír, hogy Magyarország Azerbajdzsántól vásárolna földgázt. A napokban tartott legutóbbi magyar–azeri tárgyalás után Szijjártó Péter már arról beszélt, hogy az év végéig mintegy 100 millió köbméternyi azeri gáz érkezhet Magyarországra, később pedig évi 1-2 milliárd is, ha megszületik a hosszú távú szerződés. Jelezte, hogy a Mol résztulajdonában lévő azeri kőolajmezőből származik a vállalat termelésének mintegy 15 százaléka.

Ám egy tavaly decemberi bejelentés szerint – amely a tervezett beruházás nagysága miatt sokakat meglepett – remélhet Magyarország azeri áramot is, mégpedig Georgián és Románián keresztül. Az ideszállítandó azeri villamos energiát nap- és szélerőművek állítanák elő. Ehhez azonban le kell fektetni a Kaszpi-tenger mélyén egy 1195 kilométeres, azaz világrekorder hosszúságú vezetéket, a projekt résztvevőinek reményei szerint uniós támogatással.