Kelletik magukat az uránban gazdag országok – kérő is akad bőven

Az atomiparban is jól kiviláglik a nyersanyageladók és -felhasználók erős egymásrautaltsága. A Roszatom is csak úgy tud eladni újabb és újabb atomerőműveket, ha garantálja, hogy lesz hozzá fűtőelem is. Igaz, atomerőművek nélkül akár a föld alatt is hagyhatják az uránércüket a tulajdonosaik. Az orosz állami vállalat most két ilyen országgal van nagy egyezkedésben: Kazahsztánnal és Namíbiával. Kazahsztán a World Nuclear News adatai alapján tavaly a világ legnagyobb urántermelője volt, onnan származott a világon eladott urán 53 százaléka. Namíbia a harmadik helyen állt.

Mindkét országban jelen van a Roszatom saját kutató- és termelővállalata, az Uranium One, a cég pedig kész mindkét országban atomerőművet is építeni. Bár erre Kazahsztán és Namíbia nem azonos súllyal szorul rá, mindketten komoly diktáló pozícióban vannak, hiszen az ásványkincseik iránt érdeklődők egymásnak adják náluk a kilincset.

Kényelmesen hátradőlt a vezető uránkincs-tulajdonos

Kazahsztán van kényelmesebb helyzetben, hiszen 2018-ban a világ

• 9. legnagyobb szénexportőre, továbbá
• 9. kőolaj- és 12. földgázexportőre volt a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint. 

Ugyanakkor energiaellátása több mint 80 százalékban fosszilis forrásokon alapul, az áramát jellemzően húszévesnél régebbi erőművek termelik, a gazdasága erősen energiaigényes – fajlagosan kétszer-háromszor nagyobb mértékben az OECD-országok átlagánál –, és az egyetlen, BN–350-as típusú atomreaktorát 1999-ben leállították. Bár folyamatosan terítéken van egy új atomerőmű építése, az ügy nem nagyon halad az USA külkereskedelmi minisztériumának összefoglalója szerint. Ugyanott olvasható az is, hogy „az amerikai cégeknek képessé kell válniuk arra, hogy versenyben legyenek azokkal az orosz, német, koreai és kínai vállalatokkal, amelyek már erős pozíciókat szereztek a piacon, például sikeresen lehetne eladni energetikai berendezéseket, egyúttal képzési, szolgáltató és tanácsadó programokat indítani”.

A kazahok manőverezéséről nemrég részletesen beszámolt a Világgazdaság.

Hiába a sok urán, ha erős az importfüggés

Az energiaellátásában döntően víz- és szénerőművekre támaszkodó Namíbia viszont – az Uranium One kommunikációs munkatársától kapott tájékoztatás szerint – erősen függ a Dél-Afrikától vásárolt villamos energiától, vagyis jobban járna, ha növelné saját energiatermelését. Az afrikai országnak egyébként egy fontos területen, az oktatásban erős orosz kapcsolatai vannak: sok namíbiai diák jár orosz egyetemekre, mert hazájában nincs számára megfelelő felsőoktatás. E ténynek a namíbiai energetikai szakemberképzésben lehet szerepe. 

Az urániumbányászat szennyezheti a környező területek ivóvízbázisát. A helyzet januárban odáig fajult, hogy visszavonták az Uranium One vízhasználati engedélyét. A Roszatom márciusban perre vitte az ügyet, hiszen a tét nagy, az egyik legnagyobb lelőhelyről lehet szó.

Az Uranium One uránbányászattal, uránlelőhelyek feltárásával és fejlesztésével foglalkozik Kazahsztánban, az Egyesült Államokban, Tanzániában és Namíbiában. Évente mintegy 4,6 ezer tonna természetes uránt állít elő, amelyet Európa, Észak-Amerika és Ázsia energiavállalatainak ad el. A társaságon keresztül a Roszatom a világ negyedik legnagyobb urántermelője.