Még egy szép nagy békát nyelt le a Mol
Mától hatályos az a 25 százalékos tranzitdíjemelés, amelyet a Molra és más ügyfeleire kényszerített rá az ukrajnai Ukrtransznafta társaság a Barátság kőolajvezeték déli ágán történő olajtovábbításért. Az ár tonnánként 17 euróra nőtt a magyar olajtársaság mellett a szlovákiai és a csehországi vállalatok, végső soron pedig azok vevői számára is.
Fotó: Simon Móricz-Sabján / Világgazdaság Archive
Kettős szorításban nem könnyű
Bár a Mol nem kívánt válaszolni a Világgazdaságnak a magasabb díjjal kapcsolatos kérdéseire, aligha lehetnek kételyeink például arra vonatkozóan, hogy felfelé kényszerülnek-e miatta a hazai üzemanyagárak. Már csak azért sem, mert nem sokkal korábban egy hasonlóan diktáló pozícióból érkező áremelést is kénytelen volt elfogadni a Mol. Lapunk is beszámolt róla, hogy a horvátországi Janaf az addigi négyszeresére emelte az új díjait. Ha a magyar szénhidrogénipari csoport nem fogadja el a szomszédos országok vezetéki társaságai által kért árat, akkor már nem a magasabb áraktól, hanem az ellátás zavarától, szélső esetben a leállásától lehet tartani.
Az pedig csak látszólagos könnyebbség, hogy míg a Janaf a méltányos piaci ár négyszeresére emelte a tarifát, az Ukrtransznafta pedig csak a negyedével, hiszen a kiinduló ár sem volt azonos.
A Mol egyébként – elnök-vezérigazgatójának a korábbi nyilatkozata szerint – a költségeket a BTC (Baku–Tbiliszi–Dzsejhán) olajvezeték költségeihez viszonyítja, mert azokat ismeri. Vannak persze a BTC-énél magasabb árak, például a kazahok is megkérik az árát az oroszoktól az üzbegisztáni olajszállításnak, de a Mol nem a szélsőséges esetekhez, hanem az átlagos piaci árakhoz viszonyít. Ehhez képest négyszeres az Adrián kért tarifa.
A Mol egyébként a Janaf-megállapodás kapcsán már jelezte, hogy nem tartja tisztességesnek az átlagos piaci ár négyszeresét kitevő tranzitdíjat, de nem volt más választása, mint hogy elfogadja. A jelenlegi uniós szankciós politika mellett ugyanis – az ellátásbiztonságot szem előtt tartva – nem teheti meg, hogy elzárja az országot az Adria-olajvezetéken keresztüli behozataltól. Most sem tehette meg, hogy nem kér olajat a Barátságon keresztül. Más forrásból ugyanis nem fér hozzá a kőolajhoz, tengeri kikötője pedig nincs az országnak.
A tengeri kikötővel rendelkező Janaf viszont az alternatív forrásból érkező olaj kapuőre Omisaljban, ezért a vevők – így a Mol is – az uniós szankciók miatt mindenképpen ki kell hogy fizessék azt a tranzitdíjat, amelyet a kapuőr megszab.
Az omisalji kapuőr diktál
A Mol számára nyilván az az elfogadható, ha minél méltányosabb áron, minél biztosabb és minél hosszabb távú vásárlási szerződései vannak. A négyszeres Janaf-ár és a szerződés egyéves hatálya nem pont az, de ennyit lehetett kihozni a sok hónapos tortúra eredményeként. A Világgazdaság úgy tudja, hogy a Mol először tavaly júniusban kért a horvát társaságtól ajánlatot a meglévő szerződés meghosszabbítására. Az első, egyoldalú ajánlat decemberben futott be, de csak három hónapos időszakra, és egy horribilis összeget tartalmazott. Ám mivel már csak két nap volt hátra az aktuális szerződés lejártáig, bele kellett menni. A hercehurca három hónappal később újraindult, ugyanolyan tranzitdíjjal. A vezetéki olajellátásra rászoruló Molnak ennek fényében már az egész évre szóló szerződés megkötése is eredmény volt.
Nem járnak sokkal jobban azok az importőrök sem, amelyek Fehéroroszországon keresztül vásárolnak orosz olajat.
Az orosz Kommerszant című lap cikke szerint Belarusz július 1-jétől akár 84 százalékkal is megemelheti a Barátság vezeték északi ágán továbbított olaj szállítási díját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.