A távfűtés sínen van, de a távhőtermelők mozgástere beszűkült

A megbolydult energiakereskedelem távhőpiaci hatásáról, a szegmenst érintő szabályozásról és a távhőtermelés zöldüléséről kérdezte a Világgazdaság Orbán Tibort, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének elnökét.

Biztosított az összes távhőtermelő gáz- és áramellátása a téli időszakra?

Az elmúlt években a távhőszektor szereplőinek versenypiaci körülmények között kellett beszerezniük a földgázt és a villamos energiát is. 2022-ben azonban az addig alkalmazott lényeges jogszabályi és szabályozási keretek tovább szűkültek a földgáz- és a villamosenergia-beszerzés terén is. A 2022. évi válság sújtotta időszakban jelentősen lecsökkent az ajánlatadók száma, nem volt vonzó az energiakereskedők számára a távhőszektor vállalatainak ajánlatokat kiadni. Különösen a földgáz tekintetében volt a verseny nagyon alacsony szintű, így a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) önállóan kezdett el tárgyalni a kereskedőkkel, alapvetően az MVM-mel. Ennek eredményeként előállt egy olyan földgázellátási keretrendszer, ajánlás, amelyet célszerű volt a szereplőknek elfogadniuk. Így, mivel a szabályozó hatóság iránymutatását követték, aláírták a keretrendszernek megfelelő szerződéseket. 

A villamos energia tekintetében 2022-re a MEKH nem tett ugyan közzé ajánlást, a szereplők önállóan döntöttek, hogy milyen ajánlatokat fogadnak be, de nem volt érdemi verseny itt sem, hiszen sok esetben csak egyetlen ajánlat állt rendelkezésre.

2023-ban, készülve az előttünk álló 2023–2024-es fűtési időszakra, tovább csökkent a kereskedőválasztás szabadsága a földgáz tekintetében, mivel jogszabály írja elő, hogy a távhőtermelőknek kivel kell szerződést kötniük a gázellátásra, és a szerződés tartalmát – így például az ár meghatározásának a módját is – egy jogszabály határozza meg. A tisztán távhőigények kielégítésére szolgáló úgynevezett teljes ellátást csak a kijelölt kereskedő, az MVM biztosíthatja, a szerződések a jogszabály erejénél fogva létrejöttek 2023. 10. 01-jére, és ma is érvényesek. Azokban az esetekben, amelyekben van kapcsolt villamosenergia-termelés is, csak részleges, úgynevezett alapellátást biztosít a jogszabály, a teljes ellátáshoz még portfóliókezelői szerződést is kellett kötni. Ez utóbbit meg lehetett versenyeztetni, de erre sem volt túl sok jelentkező. 

A tavaly megkötött villamosenergia-szerződések 2023. év végéig élnek, és ugyan a szereplők jó része 2023 folyamán már korábban befejezte a kereskedőválasztást 2024-re, vannak, ahol még zajlanak a tenderek. Tapasztalataink szerint az áram esetében kicsit élénkült a verseny 2022-höz képest, némileg több a választási lehetőség, de a MEKH ajánlása itt is meghatározza, hogy milyen ajánlatot fogadhatnak el a cégek 2024-re. Mindenesetre kijelenthető, hogy a távhőszektorban az ellátás biztosításának nincs szemmel látható akadálya, azaz a szükséges villamos energia is rendelkezésre fog állni.

A távhőtermelők jellemzően fix vagy változó áras szerződéssel vásároltak gázt az október 1-jén indult gázévre?

Jelenleg jogszabály írja elő, hogy a távhőtermelőknek kivel kell szerződést kötniük a távhő célú gázellátásra, és a szerződés tartalmát – tehát az árat is – a jogszabály határozza meg. Ez az ár az alapellátás esetében fix ár. Azon cégeknek, amelyek esetében a kapcsolt villamosenergia-termelés miatt portfóliókezelési szerződés is szükséges, általában képletes ár is megjelenik, de az nem a távhőellátáshoz, hanem a kapcsolt villamosenergia-termeléshez szükséges földgáz beszerzésére vonatkozik. Most tehát a távhőszektor szereplői a távhő előállításához szükséges földgázt fix áron vásárolják meg, ami lényegében hatósági ár.

Vásárolhatnak-e gázt a számukra kijelölt két állami társaságon kívül mástól is, ha az kedvezőbbnek tűnik?

A távhő előállításához szükséges földgázt mindenképpen a kijelölt kereskedőtől kell megvásárolni, egyéb szerződések semmisnek tekintendők a jogszabály szerint, de a kapcsolt villamosenergia-termeléshez szükséges földgázt mástól is meg lehet vásárolni.

Mi valósult meg a távhő árszabályozási rendszerének megújításából, ami az energiaárak múlt évi elszabadulása miatt kiemelten szükségesnek tűnt?

A távhő árszabályozási rendszerében a 2022–2023-as árszabályozási időszakban olyan változtatások valósultak meg, amelyek a kialakult feszített gazdálkodási helyzetben a távhőszolgáltatók likviditását segítették. Példaként említhető, hogy a korábbinál előbbre hozták a távhőszolgáltatási támogatások folyósítását, elkerülve ezzel azt, hogy a megnövekedett összegű földgázszámlák kifizetése ellehetetlenülést okozzon a távhőszolgáltatók működésében. Az árszabályozás mélyebb átalakítása az érintett felek közös érdeke, az erről való gondolkodás, illetve munka jelenleg folyamatban van.

Nőtt a közelmúltban valamely hazai távhőtermelő energiaforrásain belül érdemben a megújuló forrás aránya?

A Kecskeméti Termostar Hőszolgáltató Kft. éppen a napokban helyezett üzembe egy 20+5 megawatt hőteljesítményű biomassza fűtőművet. A beruházás eredményeképpen a hőtermeléshez felhasznált földgáz mintegy 80 százalékát megújuló energiaforrással váltják ki Kecskeméten. Ez tovább erősíti az ellátásbiztonságot, a város energiagazdálkodására nézve pedig óriási előrelépést jelent a megújuló energia ipari méretű hasznosításában.

Kaposváron 2x7,5 megawatt hőteljesítményű biomassza fűtőmű létesült és kezdi meg megújuló energiaforrás alapú hőtermelését a 2023-2024-es fűtési időszakban. A beruházás eredményeként a kaposvári hőszolgáltató 61 százalékkal olcsóbban tudja előállítani a hőt a korábbi földgázalapú hőtermeléshez képest, és 12 000 tonna szén-dioxidot takarít meg évente.

Folyik most is hasonló beruházás?

Igen, Szegeden. A Szetáv Kft. a Geo Hőterm Kft. és a Nemzeti Fejlesztési Programiroda Kft. konzorciumában 2018-ban 9 fűtési kör megújuló energetikai alapú átalakítására nyújtott be és nyert el Kehop pályázatot. Az 5 projekt összértéke 22 milliárd forint, a támogatási intenzitás 50 százalékos. A támogatást a Geo Hőterm Kft. és az NFP Kft. kapja, az önrészt is ezek a partnerek biztosítják. A fejlesztések a Szetáv fűtőműveit látják el geotermikus energiával. A projektek során az Északi, a Tarján, a Rókus, a Belváros, a Felsőváros, Makkosháza és az Odessza városrészekben új, 1700–2000 méter mély kitermelő és visszasajtoló termálkutak létesülnek, melyek óránként átlagosan 80 köbméter hozamú és 90 Celsius-fok hőmérsékletű termálvizet fognak termelni.

A projektek eredményeként évente közel 15 millió köbméter elégetett földgázt váltanak ki 350 ezer gigajoule geotermikus energiaforrással, évi 25 ezer tonna szén-dioxiddal mérsékelve a szegedi távhő károsanyag-kibocsátását. A fejlesztés hatására az érintett fűtési körök esetében körülbelül 70 százalékos, a teljes szegedi távfűtésben pedig nagyjából 50 százalékos lesz a megújuló energia részaránya, javul a levegő állapota és az ellátás biztonsága.

Mi az akadálya annak, hogy belátható időn belül érdemben nőjön a geotermia súlya a távhőtermelésben?

A Nemzeti Energiastratégia, valamint a Nemzeti Energia- és Klímaterv felülvizsgálatát követően mielőbb érdemben ki kell dolgozni a Hatékony (Zöld) Távhő Programot. Ebben a programban a legalább az évi 100 000 gigajoule-nál több hőt hálózatra adó távhőrendszerek esetében – összhangban a 45 000 főnél népesebb települések esetében a jövőben elkészítendő komplex fűtési és hűtési stratégiával – konkrétan meg kell határozni, hogy milyen megújuló és hulladékalapú energiaforrások, valamint hulladékhő felhasználásával válnak ezek a rendszerek az új energiahatékonysági irányelv szerinti hatékony távfűtéssé. A fenti cél megvalósítása érdekében kell átalakítani és összhangba hozni az ár- és támogatási szabályokat, valamint a fejlesztéspolitikai célú támogatásokat.

Specifikusan a geotermikus energia távhőcélú hasznosításához szükséges továbbá a fúrási kockázatok csökkentését lehetővé tevő kockázati tőkealap hatékony működtetése, valamint mihamarabb jóvá kell hagyni a korábban benyújtott kutatási engedélyeket és meg kell kezdeni a kutatási tervek kidolgozását.

Konkrétan mit végzett eddig a februárban alakult geotermiaklaszter?

Fontosnak tartjuk, hogy a szabályozói, tudományos és kutatási, a beruházói, valamint a hőpiaci oldalt megjelenítő érdek- és értékközösségként, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) kezdeményezésére, létrejött a Magyar Geotermia Klaszter. Különösen fontos számunkra, hogy távhőszolgáltatói érdekképviseleti szervezetként a klaszter alapító tagjai lehettünk.

A klaszter az alakuló ülésén áttekintette a geotermikus energia hasznosítás engedélyezése új szabályozási környezetének a tervezetét. Ezt követően a klaszter szakmai párbeszédet indított el a geotermikus energia hasznosításában érintett piaci, illetve állami szereplők, valamint a tudományos élet képviselői között. Ennek eredményeképpen az SZTFH számos visszajelzést és előremutató javaslatot kapott a klasztertagoktól, melyeket igyekezett minél nagyobb mértékben beépíteni a szabályozásba.

Mi magunk is több alkalommal kapcsolódtunk a klaszterhez. Fókuszban a távhő magazinunk 2023/1. számában publikációt közölt az SZTFH a klaszter ötletéről, szerepéről, céljairól és az első pár hónap tevékenységéről. Megkeresésünkre tájékoztatta tagjait az általunk Horvátországban, valamint Bosznia és Hercegovinában megvalósított, a geotermikus energia távhőcélú hasznosítása jó gyakorlatának átadására irányuló nemzetközi partnertalálkozókról.

Nő a biomassza és a biogáz használata a távhőtermelésben?

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a MaTáSzSz 2021. évi adatokat tartalmazó közös távhő statisztikai évkönyvének adatai alapján a távhőtermelők részéről felhasznált biomassza mennyisége 2018 óta lényegében nem változott, súlya a távhőtermelésben felhasznált tüzelőanyag-portfólión belül mintegy 12 százalékos. Ugyanakkor az előttünk álló időszakban a korábban említett kaposvári és kecskeméti projektek növelik majd a biomassza használatát a távhőtermelésben. A biogáz, depóniagáz, szennyvízgáz felhasználás viszonylag csekély súlyt, mindössze 0,2 százalékot képvisel a hazai távhőszektor primer energiamixében, és egyelőre nem is látszik elmozdulás e tekintetben. Ezzel együtt mennyisége 2018 óta némileg növekedett.

Ön a tavasszal arról nyilatkozott, hogy az energiaár-robbanás hatására a nem lakossági szektorban elindultak a leválások a távhőrendszerekről, a tervezett csatlakozások pedig későbbre tolódtak. Mostanra javult a helyzet?

A 2022 negyedik negyedévi, lényegében hatósági földgázárak a távhőszektorban 2023 háromnegyedévére kb. megfeleződtek, majd az előttünk álló gázévre gyakorlatilag ismét megfeleződtek. Ez a tendencia leképeződött a földgázalapú távhőrendszerekből ellátott külön kezelt intézmények hatósági hődíjaiban, illetve az egyéb, piaci árazású ügyfelek hődíjaiban egyaránt. 

Továbbra sem egyszerű azonban az utóbbi években megszokott piacbővítés folytatása a főként gázalapú rendszerekben, mert a hatóság által meghatározott fix árú molekuladíj egyrészt sokkal drágább a korábbi években megszokott árszinthez képest, másrészt sajnos jelentős felárat tartalmaz az aktuális versenypiaci árakhoz képes. Így az ingatlanfejlesztők egyre inkább elfordulhatnak az ily módon egyre versenyképesebb és ráadásul kiszámíthatóbb árazású egyedi zöld hőellátások irányába. Persze ezek ügyféloldali karbantartási és üzemeltetési költségei középtávon jóval jelentősebbek, mint a távhő esetében.

Mennyire elégedett a magyar RepowerEU tervnek a távhőszegmenst érintő részével?

A benyújtott magyar REPowerEU terv számos olyan beruházáscsoportot tartalmaz, amelyek szervesen kapcsolódhatnak a távhőszektorhoz:

· (5) Ipari parkok energetikai célú zöldítése

· (6) Zöld gazdasági gyártókapacitások kiépítése

· (7) Zöld technológiák alkalmazása

· (8) Vállalkozások energiahatékonysági fejlesztései

· (9) Hidrogénberuházások

· (10) Zöldgazdaság emberi erőforrásának megerősítése

· (11) Földhő hasznosítása

· (12) Középületek energiahatékonysági fejlesztése

· (13) Lakosság energiahatékonysági beruházásai

A fenti beruházáscsoportok kapcsán több alkalommal jeleztük az energiapolitikáért felelős kormányzati szereplőknek, hogy fontosnak tartjuk, hogy ezen beruházáscsoportokban legyen lehetőség a (hatékony) távhőhöz kapcsolódás támogatására.

A felhasználási helyek mekkora hányadán működik a lakossági és a nem lakossági ügyfeleknél távleolvasó?

Arról, hogy a költségmegosztóval ellátott díjfizetőknél milyen arányt képviselnek távolról kiolvasható, úgynevezett smart megoldások, a szövetség sajnos nem rendelkezik információval, habár a sajtóban megjelenő hírek szerint örvendetesen szaporodnak az ilyen épületek, illetve rendszerek.

Kimutatható-e, hogy az egyedi mérős épületek, lakások csökkentették a távhőfelhasználásukat?

A távhővel ellátott, mintegy 650 ezer lakásból valamivel több mint 10 ezer rendelkezik egyedi hőmennyiségmérővel. Emellett széles körben elterjedt a költségmegosztókkal történő elszámolás, ami elvben szintén érdekeltté teszi az egyes lakossági ügyfeleket a takarékosságra. 

Mivel azonban a 2022–2023-as gázévben, illetve fűtési időszakban az egyéb nem lakossági felhasználói körben bekövetkezett jelentős áremelkedésre figyelemmel ezen felhasználói kör szereplői jelentős mértékben csökkentették a hőfelhasználásukat, valamint a külön kezelt intézmények számára jogszabály írta elő a belső léghőmérsékletszint-csökkentést, ezért ezek a fogyasztók akár 30-40 százalékkal csökkentették hőfelhasználásukat. A villamosenergia- és a földgázágazatban viszont végbement a lakossági rezsicsökkentés felülvizsgálata, így valószínűsíthető, hogy a távhőt felhasználó egyének fogyasztói szokására ezen intézkedések közvetett módon hathattak, ezért egyes esetekben néhány százalékkal ők is csökkentették a hőfelhasználásukat. Ugyanakkor erre vonatkozóan ágazati szintű felméréssel nem rendelkezünk.