Előbb is munkába állhatnának a szélerőművek, ha akarnánk

Továbbra is nagy bizonytalanság és kiszámíthatatlanság övezi a hazai szélerőmű-kapacitás kiterjesztését, a politikai nyilatkozatokon és pár stratégiai dokumentumban történő említésen kívül nincs kézzelfogható jogszabály vagy menetrend, amely világossá tenné az ezzel kapcsolatos kormányzati álláspontot. A szeles kapacitás tervezett felskálázása elenyésző ahhoz képest, amit gazdaságosan és rövidebb határidővel meg tudnánk valósítani, hogy olcsó és tiszta energiával lássuk el a lakosságot – írja a Világgazdaságnak küldött közleményében a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) az e tárgyban készített tanulmánya megállapításairól.

Rámutat, hogy Ausztria eddig is jóval előttünk járt ezen a téren, de már Románia is a szélenergia nagy léptékű és gyors növelését tűzte ki célul. Pedig nagyon is volna helye a szélnek a magyar energiamixben is, ami jól kiegészíthetné a napelemes termelést és az északnyugati területek mellett az ország más részén is gazdaságosan telepíthető lenne.

Valami látszik, de az kevés

Habár az utóbbi időben egyre többfelé hallani, hogy a szélerőművek fejlesztése zöld jelzést kap, a jogszabályi háttere ennek még nem látszik. Lantos Csaba energiaügyi miniszter elmondása szerint a következő változások várhatók:

• A szélerőművek telepítésére vonatkozó, lakott területtől számított védőtávolság 12 kilométerről 700 méterre csökken.
• Az állam nem kívánja pénzzel támogatni ezeket a fejlesztéseket.
• A minisztérium szerint 1-1,5 gigawattnyi összkapacitás valósulhat meg gazdaságosan Magyarországon.
• Legkorábban a szélerőművek 2029-es belépésével lehet kalkulálni, főként a hálózati csatlakozások szűkössége miatt.

A REKK számításai szerint viszont:

• Közel 16 gigawatt szeles kapacitás telepíthető gazdaságosan Magyarországon, a létesítmények a piaci áraknál olcsóbban termelnék az áramot, és ez csak a gazdaságossági megközelítés, mert a műszaki lehetőség közel 100 gigawatt.
• Csak politikai akarat és hivatali eljárás kérdése, hogy mennyi akadályt gördítünk az újonnan belépő erőművek elé, amelyek már 2026-ban be tudnának lépni a magyar árampiacra.
• Az északnyugati országrészben a legnagyobb szeles potenciál, de a középső és keleti országrészekben is vannak kedvező területek.
• A szeles és napelemes termelés jól kiegészíti egymást, mert eltérő napszakokban termelnek, ráadásul földrajzilag is máshova koncentrálódnak ezek az erőművek (szél: északnyugat, nap: Alföld), azaz az a hálózati csatlakozással kapcsolatos átfedés miatti aggodalmak alaptalanok.
• Míg a szeles kapacitás bővítésénél rendre felvetik a hálózati csatlakozás problémáját, érdekes módon ez a tervezett gáztüzelésű erőműveknél vagy Paks II. esetében nem kerül elő. (A REKK e megjegyzéséhez hozzá kell tenni, hogy Paks II. hálózati csatlakozásának majdani megteremtése része a projektnek.)

REKK: a most tervezett bővítés tizenhatszorosát is meg lehetne gazdaságosan oldani

A REKK számításai szerint a szélerőművek hazai telepítésének technológiai potenciálja az említett egy gigawattnak közel százszorosa, figyelembe véve a szabályozás telepítési korlátait: számításaiban a szélerőműnek lakóövezetektől legalább egy kilométerre kell feküdnie, és nem lehet természetvédelmi területen és épített környezetben. A gazdasági potenciál vizsgálatakor a bevett mutató az úgynevezett levelized cost of electricity (LCOE), amely azt fejezi ki, hogy az erőmű működése alatt mi az az átlagos áramértékesítési ár, amely mellett megtérülővé válik a beruházás. Ez a mutató figyelembe veszi

• a beruházási költségeket,
• a működtetési költségeket,  
• a beruházó profitját, illetve  
• a várható kihasználtságot is.  

A kutatóközpont kimutatta, hogy szélerőművi kapacitásokkal közelítőleg 40 terawattóra áram termelhető 60 eurós megawattóránkénti árszint alatt. A havi villamosenergia-árak 2020 óta nem voltak tartósan ilyen alacsonyan, és a jövőbeli várakozások is 60-90 eurós egységárakat jeleznek előre. Ez azt jelenti, hogy a jelzett 16 gigawatt potenciális kapacitás a piaci áraknál alacsonyabb költségen tudna villamos energiát termelni.  

Gazdasági szempontból Magyarország hasonló potenciállal rendelkezik, mint Románia. Romániában már 3 gigawatt feletti szélenergia-kapacitás működik. Az ország a nemzeti energia- és klímaterve felülvizsgálatában 8 gigawattot tűzött ki 2030-ra, míg Magyarország 1 gigawattot. Hab a tortán, hogy bár a szélerőművek is időjárásfüggők, jellemzően nem a nyári napos napokon termelnek, azaz jól ki tudják egészíteni termelésükkel a nem napos periódusokat.

Előbb is munkába állhatnának a szélerőművek, ha akarnánk      

Az üzembehelyezési idő leginkább az engedélyeztetési eljárás hosszán múlik, maga az építési idő könnyebben kalkulálható. Jó indikáció a teljes engedélyeztetési és építési időre, hogy az európai megújulóenergia-tendereken mennyi idő alatt várják el, hogy megépüljenek a kapacitások. A legtöbb ország esetében ennél a technológiánál két és három év között szokott lenni az az időtartam, amely alatt ki kell építeni a kapacitásokat. Tehát ha van akarat arra, hogy ezen erőművek építése elé ne gördítsünk akadályt, akkor már 2026 környékén is üzembe léphetnének az új szélturbinák. 

Ugyanakkor a naperőművek és a szélerőművek legideálisabb területei nem fedik át egymást: míg a szélerőművek Északnyugat-Magyarországon, addig a naperőművek elsősorban az alföldi régióban terjednek el, így nem gátolják egymást. 

Ráadásul a szélerőművek várhatóan az átviteli hálózatra tudnának csatlakozni, míg a naperőművek jellemzően az elosztóhálózatra. (A REKK itt is kitér Paks II. és a három tervezett gázblokk hálózati csatlakozására, de az utóbbiak olyan helyen létesülnek majd, ahol rendelkezésre áll a korábbi blokkok hálózati csatlakozása.)

A pár hónapja publikált, felülvizsgált Nemzeti Energia és Klímaterv már 2025-ben új szélerőművi kapacitásokkal számol, a mostani 330 megawatt helyett 655 megawatt összkapacitással.