Hiányzik a hazai geotermia mögül a magyar ipar

A geotermikus energiában rejlő lehetőségeket, Magyarország geotermikus lehetőségeit mutatta be Birkner Zoltán közgazdász, a Pannon Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke, az Energia 21 alapítótagja. Előadásában kitért a témához kapcsolódó kockázatokra, stratégiákra és magyarországi trendekre, valamint bemutatott egy közelmúltban kidolgozott elméleti mintaprojektet is. Birkner Zoltánt a Világgazdaság a részletekről kérdezte.

Milyen kockázatai vannak a geotermikus projekteknek?

Először a fúrással kapcsolatos kockázat merül fel, de a siker szempontjából nagyon fontos a talált víznek a feltételezetthez viszonyított mennyisége, kémiai összetétele és a hőmérséklete. Természetesen a hasznosításhoz kapcsolódó beruházás, a földhőhasznosítás lehetőségei is előtérbe kerülnek. A legnagyobb kockázat azonban mégiscsak a fúrás: minél mélyebbre megyünk, annál nagyobb a félrelövés esélye. Kétezer méter alatt tízből már hat esetben nem a terv szerint sikerül a fúrás.

A lehetőségekhez képest kellően erősödik a hazai geotermikus lehetőségek kihasználása?

Egyértelműen nem, de ez nem is meglepő. Az Energia 21 klub erről tartott megbeszélésén arra jutottunk, hogy egyelőre túl magas a hazai mélységi geotermia kockázata, és a magyar ipar sincs mögötte, amely kiszolgálhatná eszközökkel. Hiányos a mögötte álló finanszírozás, kockázatvállalás is. Egy kockázatcsökkentő pénzügyi alap azonban megjelent a kormány által készített földhőhasznosítási tervben, amely majd beindítja ezeket a folyamatokat. 

Kisebb lakóközösségeknek már megoldást jelent a csak néhány száz méter mély fúrás, amelynek a kockázata is jóval kisebb. Bár a költségek ekkor is magasak, állami támogatással sokkal gyorsabban beindulhat a terület fejlődése.

Ugyanakkor ebben az iparágban sincsenek saját magyar termékek, például fúrási, hőhasznosítási eszközök. Importra szorulunk, mint a napenergia esetében. Nagyjából harminc éve meg lehetett volna e terület ipari hátterét alapozni. Mostanra már mások uralják a sekély- és a mélygeotermia eszközeinek a piacát is. Ráadásul, különösebben az utóbbi esetében az innováció nem követte olyan ütemben az igények kibontakozását, mint a napenergia esetében. Ez annyiban logikus is, hogy globálisan a napenergia sokkal hozzáférhetőbb a jól behatárolható területeken hasznosítható geotermiánál.

Nem (lett volna) túlzott elvárás – már csak méretgazdaságossági megfontolásból sem –, hogy egy kis ország kiépítsen egy komplett geotermiai iparágat? Nem kellene tudomásul venni, hogy van, amit gazdaságosabb importálni?

Ez így logikusan hangzik, azonban néhány évtizede, amikor ez az iparág még nem robbant be, már látszott, hogy jók az adottságaink. Az olaj- és gázkutatásnak köszönhetően az országot feltérképezték az elődök, illetve sok száz kimerült szénhidrogénkút alkalmas lehet geotermikus hasznosításra, ezeket érdemes újra megvizsgálni, feltárni, megnyitni. Ez az egyik lehetőségünk, a másik a meleg vizű fürdők közelében történő kutatás. A fürdők miatt is bőségesen vannak fúrt kútjaink, amelyeknek ismerjük a hozamát és a hőmérsékletét, továbbá megvan a kapcsolódó infrastruktúra is. Ezt a két lehetőséget lehet összekötni a távfűtéssel rendelkező városok fejlesztésével. 

Az állam geotermikus programja – amelynek a társadalmi vitája most zárult – az ilyen típusú fejlesztések megindításával foglalkozik, aminek nagyon örülünk. Érdemes a mélységi geotermia kaszkád rendszerű, vagyis a forró víz egymásra épülő – mezőgazdasági, ipari, távfűtési, energiatermelő célú – hasznosítására törekedni. Ez egyébként markánsan megjelenik az állami tervek között is, hiszen ez a megközelítés nagyban csökkenti a fajlagos költségeket.

Mi a fő különbség a sekély- és a mélygeotermia hasznosíthatósága között?

Egy háztartás hőigénye már 100-200 mély fúrással kinyert hővel is kielégíthető, de nagy hozamokra több száz méteres mélységtől lehet számítani. Magyarországon van olyan térség, ahol már 500-600 métertől 70-80-90 fokos víz található, ami már távfűtésre használható. Persze alkalmasabb a még melegebb. A 2-3 ezer méter mélyen lévő, 120 fokosnál melegebb vízzel már villamos energia is termelhető. Itt azonban felerősödik a fúrási kockázat és a fúrás költsége. Ekkor kaphatnak szerepet a fajlagos kiadások csökkentése érdekében a már említettek: az állami szerepvállalás, a felhagyott kutak újranyitása, a fürdők fúrt kútjainak használata és a meglévő távhőrendszerek igénybevétele.

Budapesten sok fürdő van. Milyenek a geotermia itteni esélyei?

Itt is lehet a távhőrendszerre támaszkodni, Budapesten sok háztartás fűtése kiváltható lenne geotermiával. Azonban a budai karsztvízrendszer, a fürdők vízellátása veszélybe kerülhet a víznek a túl nagy mértékű, távfűtési célú felhasználása esetén. Emellett ki kell számolni azt is, hogy ez mennyibe kerül. Ugyanis még most is megfizethető a földgáz, a kockázata jóval kisebb, mint amennyibe a kiváltása kerülne. A számok egyelőre nem igazolják, hogy minden esetben megérné a geotermikus beruházás. 

A geotermiát érintő kockázatokat egyébként településenként érdemes vizsgálni. Egy korábban felkért szakértői csapat megvizsgálta azokat a településeket, amelyek esetében gyorsan kiváltható lenne a földgázzal működő távfűtés. Hat várost találtak, ezek a beruházások 2022-es árakon számolva összesen mintegy 40 milliárd forintba kerülnének. Az a nagy kérdés, hogy mennyi idő alatt térülnének meg a beruházások, közben a napenergia egyre olcsóbb, hozzáférhetőbb. A geotermia hazai berobbanásának éppen az egyéb eszközök sokkal olcsóbb és elérhetőbb volta a fő akadálya.

Spórolni kell a gázzal (ez is szerepel az Energia 21 új ajánlásai között), közben az ország új gázerőműveket építene. Ezeket kis gázigényű tartalék kapacitásnak, de a kelet-magyarországi energiaellátás majdani bázisának is mondják. Erről hogyan vélekedik?

Mindkettő fontos, a spórolás és az új gázerőművek is. Fontos szempont az ország villamosenergia-rendszere egyensúlyának a megtartása, amiben az új erőművek sokat segítenek. A napenergia-hasznosítás gyors növekedése miatt úgy kell a kiegyenlítő energia a rendszerbe, mint egy falat kenyér. Könnyebb lesz az életünk, ha felépül a két új paksi blokk, ezek az új kapacitások hozzá tudnak járulni a villamosenergia-rendszer szabályozásához és az energiatermeléshez is.

Az Energia 21 egyik új ajánlása figyelmeztet, hogy legyünk tekintettel a jövő generációjára is. Nem irreális elvárás ez, amikor a gyakorlatban az emberek legfeljebb az unokáikig gondolkodnak előre?

Nem. Ez a pont a valós fenntarthatóságról szól. Már látszik, hogy ennek érdekében sok mindent újra kell gondolni, például a fogyasztási modelleket. Sem az energia nem végtelen, sem a kritikus nyersanyagok hozzáférhetősége. Vagy fenntarthatóság van, vagy növekedés. Ezt a kérdést rendbe kell tenni.

Javasolja a klub az egységes geotermiai adatbázis létrehozását is. Nem nyitott kaput döngetnek?

Amikor azt vizsgáltuk, hogy mi hátráltatja a geotermia kibontakozását, akkor az egyik fő akadálynak a jól kereshető, pontos, friss adatbázis hiányát találtuk. Hiába indultak a hazai fúrások 1937-ben, hiába gyűlt azóta össze rengeteg adat, ezek digitalizálása, egységes rendszerbe foglalása még nem történt meg. A befektető, a finanszírozó és a települések támogatása érdekében is egy fontos eszköz a jól kereshető adatbázis létrehozása. Javaslatunk szerint ezt a munkát a miskolci egyetem hallgatói állami megbízásra gyorsan és jó minőségben el tudnák végezni.

Mire lesz elég a fenti kockázatcsökkentő alap kerete?

Indulásnak nagyon jó. Ha pedig létrejön a digitális adatbázis, akkor a mostani gázárak, illetve a jelenlegi nap- és szélenergia-termelés mellett is elindulhat ennek az iparágnak a fejlődése. A földgáz 10 százalékának a kiváltásához persze jóval nagyobb dinamikára lesz szükség.