Óriási lehetőségek és béklyók a magyar távfűtésben

Zöldebbnek, hatékonyabbnak és szélesebb körben használtnak kellene lennie a magyarországi távfűtésnek, a beruházók azonban csak akkor lépnek, ha az nekik is megéri. A Világgazdaság a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége elnökétől kért helyzetképet. Orbán Tibor egyben a Budapesti Közművek távhőszolgáltatási és energetikai vezérigazgató-helyettese is.

Elég-e a távhőszolgáltatók vízdíj miatti többletköltségeinek fedezésére a napokban bejelentett hétmilliárd forint?

A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011-es törvény 2024. január 1-jei változása alapvetően azon távhőszolgáltatókat érinti, amelyek a használatimelegvíz-szolgáltatás keretében nemcsak vízfelmelegítést végeznek, hanem közvetített szolgáltatásként víziközmű-szolgáltatást számláznak, azaz vizet is értékesítenek. Nekik 2024. január 1-jétől nem lakossági díjon értékesítik a közműves ivóvizet. 

A Magyar Közlöny 2024. évi 53. számában megjelent, a távhőszolgáltatási támogatásról szóló 51/2011. (IX. 30.) NFM rendelet módosításáról szóló 8/2024. (V. 10.) EM rendelet a folyó árszabályozási év végéig, azaz szeptember 30-ig mintegy 7,1 milliárd forint többlettámogatást biztosít ennek fedezetére. Ezt a MEKH a távhőszolgáltatóktól bekért ez irányú adatszolgáltatás alapján állapította meg.

Mit tart a területre vonatkozó szabályozásban a legsürgősebb változtatnivalónak?

Ha a távhő hosszú távú fenntarthatóságát és megfizethetőségét tartjuk célként fókuszban, akkor mielőbb olyan lépéseket kell tenni, amelyek fokozatosan az energiahatékonysági direktíva szerinti „hatékony távfűtés” irányába mozdítják el a szektor minél több szereplőjét. Ehhez

• első lépésként az árszabályozás megfelelő módosításával elő kell segíteni a karbonmentes távhőtermelő projektek befogadhatóságát,
• a befektetőket a távhőtermelés nyereségtényezőjének rendezésével ösztönözni kell a projektek megvalósítására,
• a beruházást támogató pályázati kiírásokban pedig főként a „hatékony távfűtés” megvalósítását szolgáló projektekre kell minél nagyobb arányban támogató feltételrendszert kialakítani.

Milyen feltételek mellett csökkenhet érdemben a hazai távhőtermelés gázfüggése?

A feltételeket lényegében az előző kérdésben érintettem, azaz akkor csökkenthető érdemben, ha olyan következetes intézkedések születnek, amelyek elősegítik a „hatékony távfűtés” megvalósítását, illetve megőrzését, ahol már megvan. Ehhez minél nagyobb arányú beruházási támogatások és stabil, kiszámítható befektetői és szabályozói környezet mellett növelni kell a geotermikus energiára alapozott projektek számát. Ahol pedig a geotermikus energia csak túlzott kockázatokkal vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre, szem előtt kell tartani a fenntarthatósági követelményeket kielégítő, biomasszaalapú távhőtermelést és a hulladékhő felhasználási lehetőségeit, figyelembe véve a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermeléssel való kooperáció igényét is.

Van példa arra, hogy hazai távhőszolgáltatók csoportosan vásárolnak földgázt, hogy kedvezőbb legyen az alkupozíciójuk?

Igen, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége immár több mint egy évtizede szervez az érdeklődő tagjainak csoportos földgázbeszerzést. A soron következő 2024–2025-ös gázévre például 26 tagvállalatunk részvételével bonyolítottunk le sikeres tendert 660 ezer megawattóra (több mint 60 millió köbméter) földgáz beszerzésére.

Hol tart a földhő hasznosítása a távhőszolgáltatásban?

Jelenleg mintegy 15 településen találhatunk kisebb-nagyobb arányban geotermikus energiára alapozott távhőt. Az ezekben hasznosított energiamennyiség a még fejlesztés alatt álló szegedi projekt teljes kiépülése esetén elérheti a 2,3-2,4 millió gigajoule-t évente. Ez a hazai távhőrendszerekben évente hálózatra adott mintegy 30 millió gigajoule összes hőmennyiségnek a 8 százaléka körül alakul.

A budapesti geotermikus fejlesztések 2023. március 1. óta a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) által kiadandó kutatási engedélyekre várnak, pedig ezek érdemben, akár 40-50 százalékkal is megnövelhetnék a fent említett, évek óta alig-alig növekvő volument.

Reális lehetőség a hazai napenergiával termelt többletáramot távfűtésre vagy nyáron használati meleg víz előállítására bevetni?

Természetesen igen, hiszen a villamos kazánok révén a villamosenergia-rendszerben „fölös” energia a nagy hőtároló kapacitású távhőrendszerben rugalmasan hővé alakítható, ezzel – gondos tervezés esetén – zöldárammal lehetne földgázt kiváltani. Az ilyen projektek is hozzájárulhatnak a „hatékony távfűtés” megvalósításához, miközben jelentősen enyhíthetik a villamosenergia-rendszer szabályozási problémáit. Ezeknél a projekteknél is felmerülhet természetesen a rendelkezésre álló energia és az igények időbeli eltérése, azonban figyelembe kell venni, hogy a hőt lényegesen egyszerűbb és olcsóbb tárolni, mint a villamos energiát.

Szakértői becslésem szerint a földgázalapú távhőrendszerekben mintegy 350-550 megawatt naperőművi villamos kapacitás lenne elhelyezhető, mintegy 50 ezer köbméter hőtároló kapacitás és 350-550 megawatt villamos kazán létesítésével.

Nem véletlen, hogy két budapesti távhőrendszerben is találhatunk egy-egy 30 megawatt hőteljesítményű villamos kazánt, igaz, ezek elsősorban az érintett rendszerekben lévő kapcsolt erőművek leszabályozását segítik (áttételesen hozzájárulva persze az említett rendszerszabályozási célhoz).

Várható a hulladékégetésből származó hőmennyiség növekedése?

Ha az ország egyetlen távhőtermelést is végző, kommunális hulladékot hasznosító fűtőerőművében, a rákospalotai hulladékhasznosító műben a következő három-négy évben megvalósul a meglévő elvételes-kondenzációs gőzturbina energiahatékonysági cseréje, akkor a jelenlegi 1,1 millió gigajoule hulladékalapú, felerészben megújulónak minősülő távhőtermelés elérheti az 1,5 millió gigajoule-t. 

Az én véleményem, illetve ismereteim szerint a fentieket meghaladó volumenű hulladékalapú távhőtermelésre sajnos nemigen lehet számítani.

Van jó hazai példa energiaközösség működésére a távhőpiacon?

Sajnos nincs.

Érdemes ilyet létrehozni?

Az energiaközösség a távhőben, ha úgy tetszik, az ötödik generációs távhő létrehozása egyfajta utat mutathat a kistelepülések, kis léptékű távhőrendszerek számára az itthon megszokott, hosszú távon fenntarthatatlan gázkazános műszaki megoldásokhoz képest. Az ötödik generációs távhő jelenleg még a világban is csak kis léptékű, legfeljebb nagyobb léptékű mintaprojektek fázisában van, Magyarországon pedig korábban még ötletszinten sem volt vizsgálva.

Éppen ezért csatlakozott a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége a Dekarbonizált Mórahalom – geotermikus alapú fenntartható, kombinált zöldenergetikai mintaprojekt kistelepülések számára című, hazai támogatású, kutatás-fejlesztés jellegű pályázati projekthez, amely jelenleg zárás előtt áll, s amelynek eredményei ezt követően lesznek érdemben kommunikálhatók. Tehát a hőalapú energiaközösségek a világban is még az útkeresés fázisánál tartanak. 

Nemzetközi összevetésben mekkorák a hazai távhőrendszer hőveszteségei?

A hazai távhőrendszerek átlagos hővesztesége a hálózatra adott távhőmennyiségre vetítve 12 százalék körül alakul, ami éppen megfelel az átlagos európai értéknek.

Megfelelően hasznosul a hazai iparvállalatoknál keletkező hulladékhő?

Sajnos a hazai távhőben érdemi (ipari) hulladékhő-hasznosításról nem beszélhetünk, pedig ebben is komoly lehetőségek rejlenek, gondoljunk csak főként a szennyvíztisztító telepeken kezelt szennyvíz hőtartalmának hőszivattyús hasznosítására vagy akár az adatközpontokban keletkező hulladékhőkre.

Sajnos a hazai távhőszektort érintő szabályozási rendszerben nincs egyértelműen definiálva a(z ipari) hulladékhő fogalma. Erre figyelemmel a távhőszövetség már javasolta, hogy a Tszt-ben kerüljön meghatározásra ez a fogalom.

Továbbá az 50/2011 (09.30) NFM Rendelet 3. melléklete jelenleg 2000 forint/gigajoule-ban határozza meg az „ipari hulladékhő” legmagasabb hődíját, emellett a hőtermelő mentesül a rendeletben meghatározott nyereségkorlát alkalmazása alól. Ezen utóbbi mentesítés megtartása mellett szövetségünk megfontolásra javasolta a hődíj mértékének felülvizsgálatát, és ha indokolt, akkor a hődíjkorlát felemelését, hiszen a hulladékhők hasznosítása is hozzájárulna a „hatékony távfűtés” megvalósításához.

Ezen javaslataink egyelőre még nem kerültek be a jogszabályokba.

Magyarországon hol szolgáltatnak távhőcégek hűtést is?

Erre vonatkozó, nem teljes körű és naprakész információim szerint Budapesten kívül Debrecenben, Tiszaújvárosban, korábban Szentendrén, azonban a hidegenergia-szolgáltatás a távhőcégek körében meglehetősen korlátozott.

Mik a tapasztalatok?

Itt figyelembe kell venni, hogy a hűtési szolgáltatás nem engedélyköteles tevékenység. A szigorúan szabályozott keretek között működő távhőszolgáltatók ezen a piacon általában jókora versenyhátrányban vannak a számos ezen a területen (is) tevékenykedő vállalkozással szemben. 

így a komfort hűtések terjedése Magyarországon, főként a lakosság körében elsősorban fizetőképes kereslet kérdése.

Teljes már a fővárosi távhőgyűrű?

A szigetüzemű távhőrendszerek összekötésére 1983–2010 között 17 kilométer, 2011–2020 között pedig 13 kilométer, nagy átmérőjű kooperációs távvezetékpár létesült. Ezek lehetővé tették számos kisebb kazánház megszüntetését és az érintett hőkörzet rákapcsolását a hatékonyabb hőforrásra, illetve a távhőpiac érdemi bővítését. Ezek az „alacsonyan csüngő gyümölcsök” elfogytak.

Ahhoz, hogy az említett távhőgyűrű teljes legyen, még legalább 50 kilométer nagy átmérőjű kooperációs távvezetékpárt kellene építeni, amelynek beruházásiköltség-igénye legalább 150 milliárd forintra becsülhető. Ezzel a távhőárak növekedése csak akkor lenne elkerülhető, ha olyan hőforrást lehetne elérni, amely a helyettesítettnél olcsóbban, zöldebben, kisebb társadalmi összköltséggel állítaná elő a távhőt, illetve ha érdemi fogyasztói kör bekapcsolását lehetne megcélozni. 

Mik a Főtáv fő tapasztalatai az elmúlt fűtési idényben?

A mögöttünk hagyott 2023–2024-es fűtési időszakban 1901 óta kiemelkedően a legmelegebb február volt. A 9,56 fokos havi átlag még a második legmelegebb, 1998-as értéket is több mint két fokkal meghaladta, sőt, a márciusi 10,51 fokos átlag is a nyolc legmelegebb március közé tartozik 1901 óta. Mindez meglátszott a hőfogyasztási értékeken is, hiszen februárban 23 százalékkal, márciusban pedig 20 százalékkal használtak fel az ügyfelek kevesebb hőmennyiséget az ilyenkor szokásos értékekhez képest.

Ami a fogyasztói magatartást illeti, amit a hőmérsékleti hatás kiszűrésével vizsgálhatunk, némileg mintha csökkent volna az a takarékossági hajlam, amelyet a 2022 negyedik negyedévi történelmi léptékű (a lakossági árakat nem érintő) árrobbanás kényszerített ki.

• A lakossági ügyfelek körülbelül 1 százalékkal,
• az intézmények körülbelül 13 százalékkal,
• a nem szabályozott piaci fogyasztók pedig körülbelül 27 százalékkal

csökkentették fogyasztásukat az árrobbanás előtti 2021–2022-es időszakhoz képest. Ez a takarékossági hajlam a 2022–2023-as időszakban ennek még körülbelül a kétszerese volt.

Ettől függetlenül, mivel a Főtáv az elmúlt években gondos gazdaként folyamatosan tetemes összegeket fordított a távhő-technológiai eszközállomány hosszú távú fenntartására és fejlesztésére, kijelenthető, hogy nem volt érdemi, jelentős ügyfélkört érintő fennakadás a folyamatos távhőszolgáltatásban.

Hogyan változott a társaság ügyfeleinek száma?

2020 óta a lakossági ügyfelek száma 243 400-ról 247 000-re, azaz mintegy 1,5 százalékkal növekedett. Ugyanezen időszakban a távhővel ellátott intézmények „lakossági egyenértékben” kifejezett száma 5500-zal (10 százalékkal), a nem szabályozott piaci ügyfelek száma pedig ugyancsak „lakossági egyenértékben” kifejezve 7300-zal (12 százalékkal) növekedett. Folytatódott tehát az a dinamikus trend, amelynek köszönhetően

kiemelkedve a hazai távhőrendszerekben megszokott, pozitív nulla körüli értékek közül.

Mik a társaság fő idei fejlesztési tervei?

Az elmúlt években izlandi, magyar és dán partnerekkel folyamatosan azon dolgozott a Budapesti Közművek, hogy több távhőrendszerben geotermikus energiát vonjon be a távhőtermelés alaphőigényeinek ellátására, évi több százezer, de akár egymillió gigajoule feletti nagyságrendben. Ahogyan azt már többször említettem, ezek a projektek csak akkor tudnak érdemben előrehaladni, amikor az SZTFH kiadja a szükséges kutatási engedélyeket, miközben az országosan beadott, több mint száz engedélykérelemből több mint 40 már kiadásra került. 

amitől, lényegében változatlan hulladékmennyiség hasznosítása mellett, az energetikai veszteségek csökkentésével a hatásfok jelentős növekedését, és ezáltal a felerészben megújulónak számító távhőkiadás és villamosenergia-értékesítés mennyiségének érdemi növekedését várjuk.

• A távhőkiadás évi 1,1 millió gigajoule-ról csaknem 1,5 millió gigajoule-ra,
• a villanyértékesítés évi 100 millió kilowattóráról évi 150 millió kilowattórára nőhet.

Ha ezek a fejlesztések megvalósulnának, a földgáz részaránya a budapesti távhőtermelésben rövidesen 10-15 százalékponttal, 75 százalék körülire csökkenhet.

Bécsi példára alapozva vizsgálja a Budapesti Közművek a fővárosi szennyvíztisztító telepek szennyvizének hőhasznosítási lehetőségét a budapesti távhőben hőszivattyúzás révén. Ettől a geotermikus energiánál kisebb kockázatok mellett akár évi egymillió gigajoule feletti nagyságrendben reméljük a zöldtávhőtermelés volumenének növekedését.

Kiegészítő lehetőségekként, egyelőre előkészítés alatt lévő, k+f jellegű pilot projektekre alapozva, foglalkozunk a hulladékhő-hasznosítás lehetőségével, példaként kiragadva az adatközpontokban rejlő potenciált, illetve a zöldhidrogén távhőtermelésbe való bevonásának lehetőségével is. Ezek a pilot projektek közvetlen hulladékhő-hasznosítás elnyerése esetén kaphatnak érdemi lendületet.

A fenti program megvalósításával a következő egy-másfél évtizedben a budapesti távhő folyamatosan megfelelhet a már említett „hatékony távfűtés” uniós irányelvének.