Négy új területen is nagyhatalom lenne a Mol

Négy olyan területre lépett be a Mol csoport Kutatás-Termelés üzletága, amelyek révén a tevékenysége zöldebb lesz, illetve jobban kíméli a környezetet, de amelyekhez még műszaki fejlesztésre van szükség, a bevetendő megoldások gazdaságossága pedig bizonyításra vár. A Világgazdaságot a csoport kutatási és termelési üzletágához tartozó Low Carbon and New Energies terület vezetője, Kapes Dávid avatta be a részletekbe.

Hol indulnak a Mol első geotermikus projektjei?

Két-két koncessziót nyertünk el Horvátországban és Magyarországon, de még tart két hazai pályázatunk elbírálása. Horvátországban tavaly geotermikus kutatási pályázaton kínáltak fel 6 licencet, ebből leányvállalatunk, az INA kettőért indult, és mind a kettőt el is nyerte, 5-5 évre. Pontozásos rendszer volt, meg kellett adnunk a munkaprogramunkat. Már dolgozunk mind a kettőn, az egyik terület Lescan (Lescan), a másik Medimurje (Međimurje) térségében van. A lescanin ez év végén tervezzük az első kutatófúrást.

Magyarországi geotermikus kutatásaink Murakeresztúr és Őrtilos között a horvát határ közelében, illetve Pesttől délkeletre helyezkednek el. Ez a kiírás eltért a horvátországitól, itt érkezési sorrendben, a munkaprogram alapján bírálták el az ajánlatainkat, és a határidők is rövidebbek. Három+hat+hat hónapos, de engedéllyel meghosszabbítható munkaprogramokról van szó. Augusztus végére, szeptemberre várunk választ a még folyamatban lévő két pályázatunkra, egy Százhalombatta közeli és egy délnyugat-magyarországi Kálócfa térségében lévő lelőhely esetében.

Mi tudható e geotermikus lelőhelyek vizéről?

Nagyjából 3500-4500 méter mélyen vannak, és alkalmasnak tűnhetnek áramtermelésre. Már a 2500-3000 méter mélyről felhozott meleg víz hője is hasznosítható. Még ez a víz is bőven az ivóvízbázis alatt van, vagyis nincs hatással az ivóvízkészletre. Horvátországi fúrásaink lesznek a mélyebbek, 4-4,5 ezer méteresek, míg a hazaiak 3,5-5 ezer méteresek. Az előbbiek vize körülbelül 170 Celsius-fokos, a magyarországiaké 130-150 fokos, de az itteni terület jóval nagyobb, így heterogénebb is. Emiatt Magyarországon a mélység és hőmérséklet esetében is nagyobb eltérések lehetségesek. Nagy a szórás a már előkészítés alatti négy kút vízhozamában is: napi 1-2-3-10 ezer köbméterre számítunk.

Hogyan kívánja a Mol hasznosítani a geotermikus energiával előállított áramot és hőt?

Arra számítunk, hogy a zöldáramnak lesz egy felára, és ez az áram amiatt is értékesebb lehet, mert baseload (folyamatosan, azonos minőségben termelt) villamos energia lesz. Emiatt kérhető hozzá olyan zöldbizonyítvány, amelyet igénybe vehet az egyébként nagy üvegházhatású gáz kibocsátású finomítási és feldolgozói (downstream) üzletágunk, karbonlábnyoma csökkentésére. Ám miközben az áram könnyebben elszállítható bárhová, addig a hőhasznosítás jobban helyhez kötött. A meleg víz kilométerenként nagyjából egy fokot veszít a hőmérsékletéből. Emiatt 20-30 kilométernél nagyobb távolságra nem érdemes eljuttatni. Lehetséges felvevőpiacát már keressük, kapcsolatban állunk néhány céggel.

Mekkora energiatermelést remélnek?

Horvátországban kicsit előbbre járunk, ott akár 10-40 megawattos kapacitással is termelhetünk. Ez évi 8500 órával szorozva évi 85-340 gigawattóra árammennyiséget jelent. A hőenergiában nagyobb a szórás a piac igénye miatt, nyáron például nincs kereslet. De reméljük, hogy ezen a területen is termelhetünk majd 10-20 megawattot.

Mennyibe kerül egy ilyen projekt?

Egy kútpár (termelő és visszasajtoló kút) lefúrása drágább mint a szénhidrogén fúrások esetében, mert hőálló cementtel és hőálló bélésű csövekkel dolgozunk. Ez úgy 10-15 millió dollár, ami az erőmű árával felmegy 40-50 millió dollárra. Lehet 40-60 millió dollár is, mert függ az erőmű teljesítményétől és a kutak mélységétől. Horvátországban 8 kutat vállaltunk a Lescan mezőn, további 4-et pedig a Medimurje területen. Kettő-kettővel indulunk, és sikeres teszt esetén folytatjuk kettesével. Szerencsés esetben közel lesznek egymáshoz, és elég lesz egyetlen erőművet építeni egy 5-10 kilométer sugarú körön belül.

Megvan egy ilyen tervhez a magyar tudás és a hazai eszközök?

Fúrási kapacitás bőven van Magyarországon, de kereslet is, mert bárki pályázhatott geotermikus engedélyre. Úgy tudom, az egyik fúrócég Hollandiából vásárol újabb berendezést. A Molnak is vannak ilyen gépei, de a megcélzott mélységen múlik, hogy éppen milyenre van szükség. A 4-5 ezer méteres fúráshoz nagyobb kapacitású eszköz kell, de egy-két olyan bejegyzett cég is működik Magyarországon, amelyik rendelkezik ilyennel. Megvan a hazai szaktudás is. Olyan magyar cégről azonban nem tudok, amely a szükséges bináris technológiájú erőművet (organic ranking cycle, azaz ORC erőmű) telepíteni tudná. Ez a felhozott vízzel egy köztes anyagot gőzzé alakít, és ez a gőz hajtja az áramtermelő turbinát. Van viszont erre képes német, izraeli és olasz vállalkozás is.

Mikor termelhet áramot és hőt a Mol?

Még korai előrejelezni, de az áram nagy általánosságban 2028–2030 között várható. Szakaszosan kerül rá sor, múlik a fúróberendezés hozzáférhetőségén is. Egy kútpár fúrási ideje 6-7 hónap, a teszt további 1-2 hónap. Az összes kút lemélyítése 2-3 évig is eltarthat, ha nincs elérhető fúrógép. Ezután következik az erőmű-engedélyezés, majd nagyjából fél év alatt érnek ide a berendezései. Mostantól 5-7 év, amíg felépül. Megrendelésével és telepítésével azonban érdemes bevárni az összes kútteszt eredményét, mert hatékonyabb több kútra egyetlen, közös erőművet építeni. 

A hő esetében célszerűbb kútpáronként beszélni a termelés kezdetéről, mert ezek hője hamarabb eladható a közeli ipari vagy mezőgazdasági felhasználóknak, és nem kell hozzá erőművet telepíteni. A meleg víz egy hőcserélővel is eljuttatható a vevőhöz, akár már 2026 végétől is.

Pályázik majd a Mol támogatásra ehhez a beruházásához például a geotermiai kockázatcsökkentő alap terhére?

Ezt még nem írták ki, de igen, szeretnénk, mert a geotermikus energia piaci alapon egyelőre nem feltétlenül eredményezi a Mol által elvárt hozamokat. Érdekel minket az ártámogatás és a beruházási támogatás is.

Hol tart a második kezdeményezés, a lítiumtermelés?

A Pusztaföldváron olajjal együtt felhozott vízből (amelyet egyébként visszasajtolunk) küldtünk mintát olyan külföldi laboratóriumoknak, amelyek eljárásokat dolgoznak ki az ilyen vízben lévő lítium, illetve más, értékes anyagok kinyerésére. 

Éppen ezért a tesztek a reméltnél lassabban haladnak. Néhány pozitív eredmény már van, de még nem biztos, hogy az egész kezdeményezés sikeres lesz. Az év végére várhatón meg tudjuk mondani, hogy lehet-e és gazdaságos-e leválasztani ebből a vízből a lítiumot.

Most éppen esik a lítium ára. Ez nem befolyásolja a terveket?

Két éve kilőtt a lítium-karbonát ára, és bár azóta esett, a trend összességében emelkedő. Az áresés nem befolyásol minket, mert hosszú távra tervezünk. Olajpari cégként sem vesszük vissza beruházásainkat, ha éppen olcsóbb az olaj, hiszen több évig is eltarthat, amíg egy-egy kutatásból termelés lesz. A friss árakat és előrejelzéseket akkor kell megnézünk, amikor meghozzuk a végső beruházási döntést: mik a mi elvárásaink, és mik a piacéi? Mivel a miénk másfajta lítium mint amelyet lepárlással vagy külszíni bányászattal nyernek ki, a miénken lehet egyfajta zöld prémium is, mondjuk 5 százalékos. Egy-két év alatt kiderül, hogy a piac megkülönbözteti-e a zöld lítiumot a hagyományosan termelttől.

Az akkumulátorgyártáson kívül hol használják még nagyobb mennyiségben a lítiumot?

Az orvoslásban, de az akkumulátorgyártásnál sem csak a járművekre kell gondolni, hanem a telefonokra is.

Remél a Mol pályázati forrást a lítiumleválasztáshoz is?

Az általunk megcélzott direct lithium extraction (DLE) technológiát szűk körben használják, és még nem bizonyította be az életképességét. Van egy hasonló Németországban, de nem túl nagy. Vagyis szükségünk lenne kutatás-fejlesztési támogatásra. 

Mivel a lítium is rajta van ezen a listán, azt gondolom, hogy kinyerési technológiájának fejlesztéséhez lesznek uniós források, támogatások. Alapvetően ehhez, és nem a feldolgozásához.

Mikor lesz saját lítiuma a Molnak?

Ezt is korai előrejelezni, de amennyiben meglesz a technológia, már jövőre szeretnénk egy kísérleti üzemet. A teszt során derül ki, hogy például napi 50-100 liter vízből annak visszasajtolása előtt mennyi lítium-klorid marad vissza. Ezt követi

• a jogszabályi háttér,
• a leválasztó-üzem építési idejének
• és költségeinek megvizsgálása.

Jövőre jó eséllyel már többet tudunk mondani.

A lítium miatt a Mol hány olajkútját érdemes megvizsgálni?

Szinte az összeset vizsgáljuk, és más anyagokra is. Lehet benne magnézium, réz és sok alapanyag, ez nagyon hosszú folyamat. De most a lítium kap kiemelt figyelmet.

Régi téma a szén-dioxid tárolása, de a Mol ebbe is most lendülne bele. Miért most?

A szén-dioxidot alapvetően a szénhidrogén-felhozatal növelésére használjuk. Most viszont le szeretnénk tárolni, hogy ne kerüljön vissza a légkörbe. Egy uniós jogszabály (net zero industry act) szerint ugyanis az európai olajcégeknek 2030-ra adott nagyságú szén-dioxid-tároló kapacitást kell kialakítaniuk. Hónapokon belül kiderül, hogy a Molnak és az INA-nak mekkora részt kell vállalni az 50 MT kapacitásból. Ennek a tervünknek van két további lába is. Az egyik, hogy a Mol, mint viszonylag nagy kibocsátó, zöldülne, ami műszaki fejlesztéssel és letárolással érhető el. A másik a piaci igény. 

Vagyis azért fogtunk bele ebbe a kísérletbe, mert a mögötte álló három láb megváltozott az elmúlt években. Más cégek is dolgoznak CCS (szén-dioxid-leválasztó és letároló) projekteken.

Minden kimerült gázmező alkalmas letárolásra?

Elvileg igen, de a mezőket a technikai csapatunk most egyesével vizsgálja, és leszűkíti a kört a tárolásra valóban alkalmasakra. Azokat a mezőket ugyanis, amelyeken a letárolásnak technikai, környezetvédelmi vagy gazdasági akadálya van, kihúzzuk a listánkról.

Hol tartanak?

Mindkét országban 9-12 hónap múlva állítjuk össze az erre vonatkozó stratégiánkat. Ez már technikai és gazdasági számításokat is tartalmaz majd. Figyelembe kell venni a logisztikai szempontokat is. Hiába van például adott helyen egy jó adottságú tároló, ha oda infrastruktúra híján nem juttatható el a szén-dioxid. Más országokban használnak tengeri sós vizes tárolókat is, de saját tenger híján Magyarországnak erre nincs lehetősége.

A metánszökés nemrég indított visszaszorítása a vezetékek szivárgásának, vagy az elfáklyázásnak a csökkentését takarja?

Mindkettőt, sőt többet is. Heteken belül hatályossá válik az erre vonatkozó uniós előírás is. Nagyjából 18 hónapunk lesz arra, hogy eleget tegyünk a kötelezettségnek. Mérnünk kell a metánszivárgást, és nemcsak a vezetékeken, hanem minden felszíni létesítményünkön, legyen az szivattyú, kútfej vagy lepárló. És le kell állítanunk a rutin fáklyázást. (Az olajjal felhozott, nem hasznosítható mennyiségű metán elégetését – a szerk.)

Ha ilyen rövid a határidő, akkor már kész terve lehet a Molnak.

Igen, sőt, tart az eszközök beszerzése, és kijelöltük az adott munkákra a csapatokat. Százezer feletti mérési pontról beszélünk. Erre majd infrastruktúrát és IT-rendszert is ki kell alakítanunk.

Ebből a tevékenységből nem ígérkezik haszon a Mol számára, csak kiadás.

Valóban, bár elvben lehetnek olyan szivárgások, amelyek megszüntetése gazdasági előnnyel járhat. Még bevételt is jelenthet, de nem gondolom, hogy az egyenlege pluszba fordulna. Ebbe azért fogtunk bele, mert meg kell felelnünk az elvárásoknak, emellett pedig összhangban van a környezetvédelmi céljainkkal.