Továbbra sem könnyű luxuscéget venni

Mindent bevetve próbálta megszerezni annak idején a luxusmágnás Bernard Arnault a Bulgarit - a céget birtokló család végül tizenkét év után adta be a derekát és fogadta el az ötmilliárd dolláros vételárat. A mostani világjárvány ugyan engedékenyebbé tehetett néhány luxuscéget, ám továbbra sincs egyszerű helyzetben az a befektető, aki egy-egy család által birtokolt luxusvállalatba szeretné bevásárolni magát - írja a The Wall Street Journal. 

A már eddig is jelen lévő különbség a nagy és a kisebb dizájner márkák teljesítménye között tovább nőtt a járvány és az azt követő válság megjelenésével.

Sok kis cég húzhatta le a rolót, míg a nagyok egyre nagyobbak lettek

- összegzi a Jefferies Group pénzügyi szolgáltató cég elemzője, Flavio Cereda. A top tíz márka a pandémia előtt a luxuseladások 45 százalékát adták, ma már ez az arány 70 százalék, vagyis rengeteg kis szereplő tűnt el a piacról - idézi az elemző egy kínai plázaüzemeltető tapasztalatait. 

Szintén ezt a tendenciát mutatja az is, hogy például a Tod’s cipőmárka - egy százéves múltra visszatekintő olasz, még ma is családi kézben lévő luxuscipőkészítő cég - eladásai 16 százalékkal, a brit Burberryé pedig 5 százalákkal estek vissza tavaly az előző, még járványmentes évhez képest. A divatipar nagyágyúi, mint például a Hermès vagy az LVMH - ez utóbbinak Bernard Arnault a vezérigazgatója - 33, illetve 8 százalékos növekedést produkáltak ugyanabban az időszakban. 

A válság ugyanakkor arra kényszerített sok luxuscég-alapítót, hogy átgondolja az öröklési terveit.

Az olasz tervező, Giorgio Armani például most először mondta ki azt egy közelmúltbeli interjúban, hogy már kevésbé fontos, hogy a névadó márka teljesen független legyen.

A Tod’s céget alapító Diego Della Valle szintén elejtett egy megjegyzést nyilvánosan, ami arra utal, hogy akár az eladásra is nyitott lenne. A befektetők pedig egyre inkább arra számítanak, hogy az egyedüli, független márkákra nehéz idők jönnek, ami pedig a nagy, több brandet tömörítő konglomerátumok karjaiba kergeti majd őket. Ezeknek a várakozásoknak kézzelfogható jele, hogy a Tod’s részvényárai megduplázódtak idén, főleg a fentihez hasonló spekulációk miatt. 

Azonban a tulajdonosváltás korántsem egyszerű, számos nehézség merül fel a folyamat során. Az egyik ilyen a cég értékének megállapítása - még a bajban lévő tőzsdei cégek is jókora értéket képviselnek. A teljes luxusszegmens részvényeivel jelenleg igen jól teljesítenek, utoljára a dotcom lufi idején voltak ilyen részvényárak egy szektorban. 

A tehetős alapító családok pedig, legyen a cég tőzsdei, vagy továbbra is magántulajdonban, nem igazán akarnak megválni a tulajdonuktól,

mivel még egy gyengébben muzsikáló luxuscég is szép hasznot hoz. Ráadásul igencsak kényesek arra, kinek adják el a tulajdonukat, vagy hogy kivel állnak össze. Della Valle például kijelentette, hogy a céget csak az LVMH-nak hajlandó eladni - miután a francia luxusóriás nemrég megháromszorozta részesedését a cipős cégben, immár 10 százalékát birtokolva. 

Giorgio Armani pedig úgy nyilatkozott, hogy csakis egy másik olasz csoporttal hajlandó partnerségre lépni. Ezt a kijelentését egyébként úgy értelmezték iparági körökben, hogy az gyakorlatilag egy rábólintás az olasz Agnelli család befektetőcégének, az Exornak az ajánlatára. 

A márkák mindenesetre megtalálják az értékesítés alternatíváit. A múlt héten az olasz luxuscipőgyártó, a Salvatore Ferragamo vadászta le és csábította át magához állítólag a Burberry vezérigazgatóját, Marco Gobbettit. Ebből arra lehet következtetni, hogy az alapító Ferragamo család maga kívánja talpra állítani a gondokkal küzdő márkát a volt Burberry-vezér segítségével. A Burberry részvényei rögvest esni kezdtek a hír hallatára.

Márciusban a Christian Louboutin cipőmárka adott el 24 százalékos részesedést az Exornak, miután számos nagy francia kérőt kikosarazott. 

Azonban ha mégis rá tudják beszélni a tulajdonosokat az eladásra, a potenciális vevők jó helyzetből indulnak: az előrejelzések szerint a globális luxuspiac forgalma eléri, vagy akár meg is haladja a 2019-es eredményeket. A gyors felépülés a korábban becsültnél akár két évvel hamarabb is bekövetkezhet így, és azt jelenti, hogy újra áramlik a pénz a nagy divatmárkákhoz.

Független márkákat vásárolni pedig mindkét oldal számára előnyös lehet - véli a The Wall Street Journal cikke.

A nagy luxusházaknak bőven van forrásuk arra, hogy az e-kereskedelembe és marketingbe invesztáljanak, plusz a legjobb helyszíneket is meg tudják szerezni - egy kisebb márka erre nem képes.

A Bulgari eladásai például megduplázódtak, üzemi eredménye pedig megháromszorozódott az elmúlt tíz év alatt, amióta az LVMH a tulajdonos. A nagy divatházak közül talán a Keringnek jönne jól egy bevásárlás kisebb márkákból, mivel jelenleg eladásainak 80 százalékát egyetlen brand, a Gucci generálja. 

Mindenesetre akármilyen ingatag is némelyik kisebb márka helyzete a válságból való kilábalás során, úgy tűnik, a potenciális vásárlóknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, és alaposan körbe kell udvarolniuk a független márkákat, mielőtt azok beadják a derekukat.