Fizetett szabadság: kiderült, hogy mennyit pihenhetnek az európaiak

A fizetett szabadságot sok munkáltató nem szívesen adja ki, sokan pedig úgyszintén nem akarják kivenni, nehogy elússzanak a munkában. A pihenés márpedig bizonyítottan nemcsak javítja a mentális és a fizikai egészséget, hanem növeli a hatékonyságot és a teljesítményt is. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adataiból kiderült, hogy a tagállamai körében nagy a szórás a pihenőnapokban.

Hol van a legtöbb fizetett szabadság Európában?

A legtöbb uniós tagállamban az alapszabadság 20-25 nap. Az Európai Unió tagállamaiban az éves fizetett szabadság minimális ideje 20 nap, de ennél többet is adhatnak a munkavállalónak. Az uniós jog szerinti minimumot Belgium, Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Finnország, Németország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Spanyolország kínálja. Ausztria, Franciaország, Luxemburg, Svédország és Dánia azonban évente legalább 25 nap fizetett alapszabadságot nyújt a munkavállalóknak.

Az Európai Unióba nem tartozó Svájc 20 napot ad, míg az Egyesült Királyság 28-at.

A vállalatok a minimális éves szabadságnál többet is felajánlhatnak. Ezt gyakran a szolgálati évek, a szerződés és a foglalkozás típusai határozzák meg. Sőt, egyes országokban a szakszervezetek munkájának köszönhetően a munkavállalók akár öt nappal több fizetett szabadságot élvezhetnek egy évben.

A betegszabadságot, a heti pihenőidőt, a szülési szabadságot és a szülői szabadságot a fizetett éves szabadságtól mindenhol elkülönítve számítják, míg a legtöbb országban a munkaszüneti napokat is így veszik.

A kötelező éves munkaszüneti napok száma az uniós országokban széles skálán mozog a görögországi hat naptól a litvániai és szlovákiai 15 napig. A legtöbb uniós tagállamban ezt meghaladva a tíz napot adott 2020-ban, míg az átlag akkor 11,7 nap volt.

Mi történik, ha a munkaszüneti nap hétvégére esik?

A gyakorlat országonként eltérő, ha egy munkaszüneti nap hétvégére vagy pihenőnapra esik. Egyes helyeken a következő munkanapot kínálják helyette, míg máshol nem biztosítanak további szabadnapokat. Amikor pedig munkaszüneti napokon kell dolgozni, gyakran a munkáltató dönti el, hogy felajánl-e helyette más  napot az alkalmazottaknak, így megtartva a szabadnapok számát.

Az Egyesült Királyságban például a munkaszüneti napok beleszámítanak a 28 napos törvényes minimumszabadságba, így ha az alkalmazottak ezeken a napokon dolgoznak, akkor helyette más napot vehetnek ki pihenésre – foglalta össze az Euronews.

A ledolgozott órák számában is nagy az eltérés az OECD-országok között. Ez folyamatosan változik, ahogy a politikai helyzet és a munkaerőpiac szűkössége megkívánja. Legutóbb Szlovákiában röppent fel a hír, hogy Robert Fico miniszterelnök a négynapos munkaét bevezetésén gondolkodik.

Mindenesetre a fejlett gazdaságokban egyre többet foglalkoznak a négynapos munkahét kérdésével, fontos ugyanis, hogy a vezető gazdaságok úgy tartsák fenn a termelékenységet, hogy mellette megtartsák az elért munkaerőpiaci versenyképességet.