Az adóhivatalhoz beérkezett adatok szerint 2023 első háromnegyedének lakásforgalma 31 százalékkal múlta alul az egy esztendővel korábbit. Ugyanakkor az árak alakulásában nem látszott ennyire drámai visszaesés. Bár a drágulás üteme a tavalyi hasonló időszakban látottnak már csak alig több mint a fele volt, így is elérte a 12 százalékot. (Ez reálértéken mintegy 9 százalékos csökkenés.)
A nominális drágulás Budapesten volt a legnagyobb (13 százalék), ezt követték a megyei jogú (12 százalék), majd a kisebb városok (8 százalék), míg a községeknél 1 százalékos árcsökkenés volt megfigyelhető. Ezek az értékek a piaci érzületnél kedvezőbb képet mutatnak, aminek egyik oka, hogy ezekben a hónapokban a jóval kisebb, mindössze 15 százalékos forgalmi visszaesést mutató, és jellemzően drágább lakásokat forgalmazó fővárosi piac nagyobb súllyal húzta felfelé az országos átlagot. Egy másik tényező ugyancsak szépített a képen – ahogy Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője magyarázza –, ebben az időszakban főleg a jobb minőségű, energetikailag is korszerű ingatlanok iránt mutatkozott kereslet, így ez is emelte a megkötött üzletek átlagos értékét. Hasonló hatása lehetett annak is, hogy a jelen gazdasági körülmények között eleve inkább csak a kevésbé ár- és hitelérzékeny vevők tudtak vásárolni, akik számára a drágább ingatlanok sem voltak elérhetetlenek.
Az egyes vármegyék árváltozásaiban – akár csak egy esztendővel korábban – ismét jókora különbségek mutatkoztak. Igaz, egyedül Fejérben regisztráltak nominális árcsökkenést (1 százalék), de mellette Somogyban és Borsod-Abaúj-Zemplénben sem haladta meg az 5 százalékot az árnövekedés, miközben Baranyában a 29, Csongrád-Csanádban a 22, Pest vármegyében pedig a 21 százalékot is elérte a drágulás.
Baranya már egy évvel korábban is kiemelkedően teljesített, így szűk két év alatt felével nőtt az ottani átlagár. Ezt a tempót sem újabb közlekedésfejlesztés, sem friss ipartelepítés nem látszik indokolni. Az elemző szerint is inkább egy méltatlan történelmi alulértékeltség felszámolásának lehetünk most a tanúi. Ezt támasztja alá az is, hogy a vármegyei árrangsorban Baranya a 468 ezres átlagos négyzetméterárával még ilyen drágulással is csak a középmezőnybe tudott felkapaszkodni.
Ezt a listát – a fővárost nem számolva – Somogy (673 ezer) vezeti Pest (652 ezer), Győr-Moson-Sopron (626 ezer) és Hajdú-Bihar (611 ezer) előtt. A három legolcsóbb vármegye ugyanaz, amely tavaly volt: Nógrád (177 ezer), Békés (291 ezer) és Borsod-Abaúj-Zemplén (310 ezer). Egyben a három megyeszékhely is a legolcsóbbak között van, ebben a sorrendben sincs eltérés.
Kaposvár helyzete ugyanakkor más. Bár Somogy vármegye a drágábbak közül való, a székhelye azonban a maga kategóriájában a negyedik legolcsóbbnak számít. Írtuk, ez könnyen előfordulhat úgy, hogy a közvetlen Balaton-parti települések négyzetméterárai a megyei átlagnál bő harmadával magasabbak, lényegében budapesti árszintűek.
Az összképet tekintve az OTP Lakóingatlan Értéktérképe és a lakáspiac első kilenc hónapja inkább a bizakodást erősítheti. Az idei év eddig feldolgozott forgalmi adatai azt mutatják, hogy az erős forgalom-visszaesés sem lökte meredek lejtőre az árakat, jelenleg nagyjából csak a reálértékcsökkenés mérsékli őket. Emellett – ahogy Valkó Dávid fogalmaz – „minden jel arra vall, hogy a magyar gazdaság ez év végére túljut a mélypontján, s csökkenő és kamatszint mellett indulhat meg a lassú növekedés”. A túlértékeltség megszűnésével a lakáspiacra is visszatérhet az erősebb kereslet, és akkor – mint az elemző reméli – csupán kivételes döccenőnek nevezhetjük majd az idei második negyedévben, kilenc év után először kimutatott, csekély éves alapú nominális árcsökkenést is.
