Itt a vége: az RTL arca szerint múlóban, hogy sztárok kizárólag a pénzért reklámoznak

Facebook-oldalán ez áll: színész, énekes, műsorvezető. Ez egyfajta prioritási sorrend? És akkor még minimum a szinkronizálás hiányzik a listáról.

A prioritás azon múlik, hogy éppen melyik feladat tölti ki az időmet. Vannak projektek, amelyek összeegyeztethetők egyéb munkákkal, például a Reggeli műsorvezetése vagy egy több hónapos X-Faktor-forgatás közben rendelkezésre tudok állni szinkronos felkérésekre, és ad alkalmat többek közt dalok írására, klipek forgatására, sőt, akár külföldi filmekben, sorozatokban szerepvállalásra. De előfordul az is, hogy egy munka annyira hangsúlyos, vagy olyanok a hozzá társuló körülmények, hogy arra az időszakra minden más háttérbe szorul. Igyekszem minél pontosabban látni az elfoglaltságaimat hónapokra előre, és onnantól igazából „csak” jó tervezés kérdése az egész.

Ezek a feladatok akár külön-külön is egész embert kívánhatnának.

Valóban, de ez az egész organikusan történt nálam, nem is ismerek más életformát. Mindig jött egy pluszlehetőség, ki tudtam tekinteni a szakma egy másik részletére, és ha megtetszett, több ajtó is kinyílt előttem. Nekem még nem volt alkalmam megtapasztalni, milyen, amikor egyetlen munkája van az embernek, ami leköti minden idejét. Adhat egyfajta biztonságot, mégsem bánom, hogy másban van részem, mert számomra így izgalmas.

I. rész: Sosem reklámozna olyat, amit nem ismer

Mekkora energiát fektet a brandépítésbe? Egyáltalán: milyen képet akar mutatni magáról a külvilág felé?

Szerintem a hitelesség alapja az önazonosság. Az a célravezető, ha olyan témákról beszélsz, amelyek valóban fontosak neked, és a saját stílusodban kommunikálsz. A social media azért is jó, mert azt kommunikálhatom magamról, amit szeretnék, vagyis amit érdemesnek tartok megosztásra, képes vagyok szabályozni az információkat. Itt nem arra gondolok, hogy görcsösen tartom magam önkontroll alatt, sőt, meggyőződésem, hogy egyre inkább az a szimpatikus az embereknek, ha azok, akik influenszernek tekinthetők, vagyis képesek hatással lenni másokra, minél közelebbi, minél valósabb képet mutatnak magukról, és az együttműködéseiket is ez alapján választják meg. Én sosem vállalnék partnerséget olyan cégekkel, amelyeknek a termékeit nem ismerem, nem fogyasztom, és nem tudnám jó szívvel ajánlani a követőimnek.

Egyre többen gondolják úgy, hogy túl sok a hirdetés a közösségi médiában, különösen az Instagramon. Mit gondol erről?

Én is így látom. Nálam előfordul, hogy elindulhatna egy remek együttműködés, viszont már kellemetlenül érezném magam, mert a sokadik lenne a hónapban – figyelek arra, hogy ne legyen túl sok reklám az oldalaimon. Fontos az egyensúly, a helyes arány. Ahogy említettem, először kipróbálom a terméket, használom, és csak akkor kommunikálom, ha magaménak érzem. Ha egy együttműködésre igent mondok, az legyen azért, mert szolgálja a követőim érdekeit is, például nekik is ízlik, tetszik, jó hatással van rájuk.

II. rész: Az RTL arcaként nem csak magáért vállal felelősséget a tetteivel

Mekkora felelőssége van közszereplőként? Eleve: kell hogy legyen felelőssége valakinek csak azért, mert műsort vezet, énekel vagy színdarabban játszik?

Nyilván az RTL arcaként az ember nemcsak saját magáért vállal felelősséget a tetteivel, hanem egy önmagán túlmutató, sokkal nagyobb egész része. Bár a csatorna semmiféle nyomást nem helyez rám, ez inkább csak egy egészséges tudatosság bennem a tartalmaim tekintetében. És persze annak is érzem a felelősségét, hogy több mint nyolcvanezren követnek. Valamilyen szinten hatással vagyok az életükre, nem szeretnék rossz példát mutatni. De szerintem egyébként sem feltétlenül szükséges állandóan hozzászólni mindenhez, mindig irányt mutatni. Nemcsak nyilvánosan, hanem a privát életemben is úgy vagyok vele: attól, hogy az embernek van véleménye, pont ugyanannyira opció azt megosztani, mint megtartania magának.

De ez a példamutatás jár egyfajta pluszteherrel is, nem? Hiszen, ha egy 26 éves férfi Budapest belvárosában csúnyán lerészegedik, az nem hír, ha Miller Dávid teszi ugyanezt, valószínűleg címlapokra kerül.

De nem tudom, milyen lenne, nem szoktam vállalhatatlan helyzetekbe kerülni. Előfordul, hogy olyan szituációban ismernek fel, amikor nem éppen a legidőszerűbb, viszont a követőim nagyon pozitívak, tehát az nem történt meg velem, hogy odaléptek hozzám, és ez kellemetlen volt – legfeljebb zavarban éreztem magam.

III. rész: Tudni kell a fiatalokkal kommunikálni

Van olyan szektor, amibe szívesen fektetne, és el tudná képzelni, hogy egy vállalkozás tulajdonosa legyen?

Nagyon szívesen kóstolnék bele filmek, sorozatok producerelésébe, örömmel fektetnék ezekbe a tartalmakba. El is indultam ebbe az irányba, egy rendező barátommal külföldi piacra gyártunk pilotokat. Momentán háttérbe szorultak a színészi feladataim, és nem vagyok az a típus, aki mindenáron szerepelni akar, ezért kerestem egy másik utat. Még csak figyelek, tanulok, egy kevés pénzzel és inkább kapcsolatokkal járulok hozzá a projektekhez, és szerepelek is bennük, ha már ott vagyok… Tárgyalunk streamingszolgáltatókkal, érdekel, hogyan lehet üzleti szempontból megfogni mindezt – ez egy új oldal számomra, hiszen eddig csak megtanultam a szöveget, megformáltam a karaktert, és kész.

Ha már projektek: a Yettel digitális oktatási programja, a ProSuli új online megoldást indított, a ChatMate nevű csevegőrobot segíti a fiatalokat a tudatosabb internethasználatban három fontos területen, az online zaklatás, a digitális lábnyom és a digitális jólét tematikájában. A ChatMate hangját ön adja – a vállalat szerint azért, mert jól ismert és kedvelt a célközönségben. Miért vállalta el a feladatot?

Eleve jó a kapcsolatom a Yettellel, mindig örülök, ha megkeresnek. Nagyon tudtam azonosulni a projekt motivációjával, és örülök, ha akár csak egy kicsit is hozzájárulhatok a telefonozás megreformálásához, edukálhatom a fiatalokat. Ez egy veszélyes terület, éppen azért, amiről az előbb is beszéltünk: a hirdetéseket, tartalmakat lehet jól és rosszul is használni. Tudni kell a fiatalokkal kommunikálni, meg kell találni a módját, hogy akár csak öt percre lekössük ennek a generációnak a figyelmét. A visszajelzések alapján úgy tűnik, sikerült, pozitív üzeneteket kapok például Instagramon is.

IV. rész: Csak annyiért vállalja, amennyi boldoggá teszi

Ez inkább tűnik szerelemprojektnek – de általánosságban mennyire számítanak az anyagiak egy-egy döntés meghozatalakor?

Számomra az elsődleges az, hogy megtalálom-e a projektben a motivációt, a fejlődést, az előrelépés lehetőségét, és szerencsére a képviseletem is támogatja ezt a hozzáállásomat. Összegekről nem én tárgyalok, de minden döntést közösen hozunk meg, és csak olyat és annyiért vállalunk, ami boldoggá tesz, amitől nem azon rágódom a harmadik napon, hogy miért csak ennyit keresek ilyen sok munkával.

Egyébként sem tartom magam pénzhajhásznak, ugyanúgy elmegyek segíteni ingyen egy barátom vizsgafilmjének forgatására, bár az más helyzet.

Rendkívül tudatosnak tűnik: van a fejében egy terv, hol szeretne tartani öt vagy tíz év múlva?

Sokáig tiszta vízióm volt arról, hol szeretnék lenni tíz év múlva, de aztán ez lassan elmosódott. Sok minden történt, az átalakulás még mindig tart. Úgy érzem, mintha egy folyó sodrásában élnék, nem tudom, hova visz el, mikor dob partra, ám vannak céljaim, amikért küzdök, és igyekszem lépésről lépésre haladni az életemben.