A cégeknek sem éri meg hosszútávon munkamániás alkalmazottakat kinevelni

A munkafüggőség mentális kockázatairól szervezett csütörtökön online szakmai konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya. Az előadásokat Török Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense moderálta. 

Ki számít munkamániásnak?

Kun Bernadette pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológia Karának tanszékvezető egyetemi docense addiktológiai szempontból közelítette meg a témát. A szakértő tisztázta:

nem szabad egyenlőséget tenni a munkamániás és aközött, aki rengeteget dolgozik.

A túlzásba vitt munkának ugyanis nem feltétlenül függőség az oka, sok esetben inkább szociális, és anyagi okokból történik, hogy valaki másod-, illetve harmadállást vállal. A kiégéssel is szokták keverni a fogalmat, ami már a munkafüggőség következménye.

A munkamánia hasonlít az alkoholizmushoz, angol nyelvterületen ezért workaholic-nak hívják a jelenséget. A legjobban úgy lehet azonosítani, ha a következő leírás igaz a személyre: belső szükségletet érez, hogy dolgozhasson, ami annyira eluralkodik rajta, hogy az rombolja a testi és a lelki egészségét, illetve elszigeteli a társas kapcsolatait.

Az illető feszültté válhat, ha nem dolgozhat, és úgy érzi, akadályoztatva van, amitől elvonási tünetei és bűntudata lesz. A gondolkodása csak a munka körül forog, folyamatosan a feladatain jár az esze, és elhanyagolja az életének a többi területét.

Ha valaki túlvállalja magát, akkor a megoldatlan feladatok felhalmozása aggodalmaskodáshoz és szorongáshoz vezetnek, és az elvégzett munka örömének pillanatnyi sikerét sem tudja megélni.

Veszélyes a helyzetbe csöppenni, mivel a drog-, a szerencsejáték- és a videójátékfüggéssel ellentétben gyakran pozitív elismerések és tisztelet övezi a társadalom és a munkahely részéről a sokat dolgozó embert. A hozzá közel állók, akik a folyamat részesei, és olykor az elszenvedői is, 

a család és a barátok azonban elfordulhatnak a munkamániástól, ami őt még inkább a munka által nyújtott védőburokba taszítja.

A pszichológus rávilágított: kapásból 10 millió találat van a keresőben a munkamániára, azonban a gyakorlatban még mindig kevés szó esik a megoldásról. Először 2014-ben végeztek felmérést a témában, és akkor a dolgozó lakosság körében, Norvégiában 7-8 százalékos volt az érintett személyek aránya, a kutatók ezt Magyarországon is megismételték 2015-ben, illetve 2019-ben és mindkét évben hasonló eredményeket kaptak. Németországban már magasabb arányt mértek, pont az elmúlt napokban hozták nyilvánosságra, hogy 9-10 százalékos náluk az arány. Ehhez képest 

kiugróan magas az érték Dél-Koreában, ahol a munkavállalók 39-40 százaléka munkamániás. 

Az ő kultúrájukban a kollektivizmus, a közösségért való dolgozás is meghatározó. 

Japánban sajnos még mindig gyakori a karoshi, amikor a túlmunka végső soron halálhoz és öngyilkossághoz vezet.

Hogyan lesz valakiből munkafüggő?

A függőséget főként a magasabb iskolai végzettséghez kötik, de az is sztereotípia, hogy ez kizárólagos lenne, például bolti eladónál is tapasztalták. A magas pozícióban lévők és a vezetők is hajlamosak a túlteljesítésre, akik az ő feletteseiknek szeretnének megfelelni vagy a saját vállalkozásuk a mindenük, és a beosztottaiktól is azt várják el, hogy maximális fordulatszámon pörögjenek.

A távmunkában és a rugalmas időbeosztással dolgozók is könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy nincsenek meg a keretek, és végül az egész napjuk rámegy a munkára. 

Főleg, hogy ők jellemzően bármikor és bárhonnan tudnak dolgozni, csak egy laptop és egy mobil kell hozzá.

A kutatókat meglepte, hogy nemcsak a vállalati környezetben, hanem a segítő szakmákban és a civil szervezeteknél is jellemző a túlmunka. Az ő esetükben a fő mozgatórugó általában az elkötelezettség, a hivatástudat és a nemes ügyért folyó küzdelem. Továbbá az önkormányzati és állami szektorban is létezik a jelenség.

Az életkor szerinti megoszlás egyenletes, de az látszik, hogy a fiatalabb korosztály jobban van ki van ennek téve. A nemek közt sincs lényeges különbség, bár 

Magyarországon a nőknél magasabb a rizikó.

A munkamánia a foglalkoztató szervezet magas, már-már irracionális elvárásaiból és az érintett személyiségéből is fakadhat. Ha mindkettő jelen van az ember életében, az pedig egyenes úton visz a függőséghez. Ha a következő személyiségjegyekkel rendelkezik a dolgozó: alacsony önértékelés, másoknak való megfelelési kényszer, a csak a munkateljesítménnyel való érvényesülés tévképzete, a perfekcionizmus és a hajlamosság a negatív történéseken történéseken való rágódásra, akkor is nagy esély van rá, hogy munkamániás lesz belőle.

Milyen káros következményei lehetnek a munkamániának?

A pszichológus szerint a leggyakoribb problémák a depresszió, a szorongás, a szív- és érrendszeri betegségek, az alvászavar, az emésztőrendszer megbetegedése és különböző táplálkozási zavarok, például stresszevés, vagy éppen drasztikus fogyás a folyamatos idegeskedés miatt. A szakember kiemelte:

a cégeknek sem éri meg hosszútávon munkamániás alkalmazottakat kinevelni, mert előbb-utóbb a dolgozók kiégnek és még a szorgalom ellenére is romlani fog a teljesítőképességük.

A technika a barátunk vagy az ellenségünk?

Simon Adél Csenge, az ELTE Pszichológiai Doktori Iskola doktorandusza a technostresszről beszélt. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan munkahelyi stressz, amely valamilyen digitális eszköz használatához kötődik, és károsítja a mentális egészséget. Előadásában kitért rá, hogy ezért nem a pandémia a felelős, hiszen a digitalizáció már évtizedekkel ezelőtt elindult.

A home office viszont sokakat felkészületlenül ért, megpróbáltatás elé állította a munkahelyeket és a munkavállalókat egyaránt.

Megnövekedett a monitor előtt töltött idő, és elvárt lett a gyorsabb reakció, különösen akkor, amikor mindenki karanténban volt, illetve újabb platformok használatát kellett elsajátítani. Az állandó elérhetőség új normákat teremtett, egyrészről felgyorsította a munkafolyamatokat, másrészről 

az információdömping, például az e-mailáradat kizökkenti a dolgozókat a flow-ból.

Vannak akik úgy érzik, hogy nem bíznak meg eléggé bennük, ha otthonról dolgoznak, ezért mindenről be kell számolniuk és állandóan villognia kell a zöld jelzésnek a nevük mellett.

A munka és a magánélet közti tér-idő keret észrevétlenül összemosódott. A technológiai invázió is stresszfaktor, a multitasking nem mindenkire van jó hatással.

A kutató a következő tüneteket, illetve betegségeket említette:

szempanaszok, látásromlás a megnövekedett képernyőhasználat miatt, hátfájás, mozgásszervi betegségek és magas vérnyomás.

A technika fejlődésének persze olyan előnyei is vannak, mint a tudásmegosztás, a csapatmunka és az egymásnak való virtuális segítségnyújtás.

Simon Adél Csenge kutatását irodai dolgozók körében végezte, 361 fő részvételével. A felmérés során kiderült:

az emberek nagy része, 47 százalék a munkaidejének több mint a felét home office-ban töltené.

A szervezeteknek erre fel kell készülnie, mert valós igény keletkezett a munkaerőpiacon és nagy a verseny a munkaerőért, aki nem kínálja fel a lehetőséget, hátrányba kerülhet.

Megvédhet-e a munkajog?

Mészáros Melinda, a LIGA Szakszervezetek elnöke jogi aspektusból szólt hozzá az előadásokhoz. Nemzetközi szinten már vannak előremutató törekvések a munkaidő és a pihenőidő éles elhatárolására, 

Franciaországban, Olaszországban és Németországban beleépítették a jogalkotásba az (ön)kizsákmányolás elleni fellépést és a munkaidőn való túlterjeszkedést.

A módszerek között szerepel a beérkező levelek átmeneti blokkolása. 

Gyakori probléma az is, hogy a munkáltató ragaszkodik ahhoz, hogy ha az alkalmazott, az általa biztosított eszközt, például céges telefont használ, akkor állandóan legyen elérhető, vagy ha a vezető rugalmas munkaidőben dolgozik, akkor elvárja, hogy a beosztott is rendelkezésre álljon, akár hajnalban, akár késő este.

A szakember szerint még sok teendő van az egészségvédelem területén, és fontos lenne felvilágosító kampányok indítása.

Mandrik István, az Országos Munkavédelmi Bizottság Munkáltatói Oldalának ügyvivője lelkesen számolt be arról, hogy a Technológiai és Ipari Minisztérium kezdeményezte, hogy a távmunka feltételei is legyenek feketén-fehéren lefektetve, ez védelmet adhat az ilyen módon dolgozóknak.

Drasztikus példával élve úgy fogalmazott:

prognosztizálva van, hogy a munkamániás munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés áldozata lesz.

A prevenció érdekében a foglalkozásegészségügyi orvosok szakirányú továbbképzését is javasolta, illetve az idősebbekre való odafigyelésről is beszélt, hogy ne hajszolják túl magukat a technikai változások miatt.