A műholdas mérések kezdete óta nem volt ilyen vékony a jég az Antarktiszon

Az Antarktisz jégrétegét 1979 óta tudjuk műholdakkal viszonylag pontosan lemérni, és az azóta rendelkezésre álló adatok szerint a júliusok közül még sosem volt olyan csekély a jégpáncél mérete a Déli-sarkvidéken, mint idén júliusban – közölte a Copernicus európai klímavédelmi szolgálat, megerősítve, hogy aggasztók az eddig mért éves adatok is.

Noha az óceánon úszó jégréteg olvadása nem emeli a tengerszintet, 

mivel a nyílt óceán több hőt nyel el a fehér, jó fényvisszaverő hatással rendelkező jégpáncélnál, a felmelegedés folyamatát gyorsítja a jelenség. 

Mind a két sarkvidéken az a normális, ha a jégpáncél nyáron olvad, télen pedig visszafagy, azonban az idei tavaszon olyan pillanat is volt, amikor egyszerre olvadt a jégtakaró mind a két térségben.

Az olvadás hosszabb távon Grönlandon és az Északi-sarkvidéken gyorsabb, mint a Déli-sark környékén, egyelőre nem tudni, hogy miért. A déli félteke telén idén júliusban azonban az antarktiszi jégpáncél csak mintegy 15,3 millió négyzetkilométeren – az 1991 és 2020 közötti átlagnál 1,1 millió négyzetkilométerrel, vagyis 7 százalékkal kisebb területen – fagyott vissza a Copernicus kutatói szerint.

A jégtakaró februárban, a déli félteke nyarának végén a feljegyzések kezdete óta a legkisebbre szűkült, 

ekkor a fagyott terület 30 százalékkal volt kisebb az elmúlt harminc év átlagánál. Változás azóta sem történt a trendekben, a jéggel borított terület folyamatosan kisebb volt, mint az adott időszak átlaga. A jégpáncél már júniusban is a hónapra jellemző negatív rekordot döntött, és júliusban ismét szokatlanul kicsi volt a jégtakaró.

Az Északi-sarkvidéken a jégréteg felszíne 4 százalékkal csökkent az eddigi átlaghoz képest júliusban a Copernicus szerint. Ez volt az eddigi években júliusban mért 12. legkisebb kiterjedés.