Évtizedek óta nem volt ilyen kevés jég az Antarktisz körül
Az elmúlt 44 év során, mióta műholdakról figyeljük az Antarktiszt körülvevő jégtakarót, még sosem volt ennyire kevés jég a kontinens partjainál. A jégtakaró minden évben kiterjed és összehúzódik, a szeptemberi 18 millió négyzetkilométeres jégmező februárra 2 millió négyzetkilométerig apad általában.
Azonban a műholdas felvételek kezdete óta sosem volt még ilyen kicsiny a jég borította óceán a kontinens partjainál, mint a múlt héten. Dr. Will Hobbs, a téma kutatója szerint már január végén nyilvánvaló volt, hogy megdőlnek a korábbi csúcsok, csak idő kérdése volt, hogy mikor. A kutató hozzátette, hogy az olvadás a déli sark mind a két oldalán jelentős, mindenhol csökkent a jég mennyisége.
A jégtakaró tavaly a déli félteke nyarán 1,92 millió négyzetkilométerre csökkent február 25-re, ami az akkori negatív rekord volt az 1979-ben elindított műholdas megfigyelések kezdete óta. Azonban idén már február 12-én megdőlt ez a tavalyi csúcs és annak az évfordulójáig folytatódott az olvadás, az új jégminimum így 1,79 millió négyzetkilométer volt, 136 ezer négyzetkilométerrel kevesebb mint az előző évben.
Hobbs a The Guardiannak elmondta, hogy
a negatív csúcs így már harmadjára dőlt meg az elmúlt hat évben.
Azonban a fő kérdést inkább a kontinens szárazföldjét borító jégtakaró jelenti, hiszen annak elolvadása több méterrel emelné meg a tengerek szintjét, szemben az óceánon lebegő jéggel, amely már eleve a vízben van. A tengeren úszó jég eltűnése miatt azonban a parthoz kapcsolódó jégréteg is gyengülhet és könnyebben csúszhatnak a kontinens gleccserei is az óceánba.
Különösen az Antarktisz nyugati részén, az Amudsen- és a Bellinghausen-tengerek területén lehet ez veszélyes, ahol akkor is csökkent a jég mennyisége, amikor 2014-ig nőtt a földrészt körbevevő jég mennyisége.
Ráadásul itt található a „végítélet gleccser”, a Thwaites, ami annyi jeget tartalmaz, hogy önmagában fél métert dobna a tengerszinten.
A legfrissebb adatok szerint a kontinens partjainak kétharmadát már nyílt víz vette körül, szemben a megszokott, sokéves 50 százalék körüli átlaggal. Ráadásul nem csak a jégtakaró nagysága, de annak időtartama is fontos szempont, hiszen minél tovább van kitéve a hullámoknak a szárazföldi területen található, vagy ahhoz kapcsolódó jég, annál könnyebben jut további jég a tengerbe.
Egy tavalyi kutatás szerint az Amudsen-tenger térségében egyre hosszabbak a jégmentes időszakok és a part egyre nagyobb részét érinti a nyílt óceán.
Ugyan a déli kontinens körüli jégtakaró régóta fogas kérdés elé állította a kutatókat, hiszen a klímaváltozás ellenére a jégtakaró átlagos mérete nőtt egészen a 2016-os összeomlásig, mikor hirtelen nagyot apadt. Azóta pedig egyre dőlnek a negatív rekordok.
Ezt csak részben magyarázza az, hogy a La Nina rendszer melegebb szeleket hoz a kontinensre, ám az olvadás egészére nem ad magyarázatot. Klímakutatók szerint mindenesetre a déli földrész körüli olvadás mindenképp okot ad az aggodalomra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.