Még mindig félvállról veszi a korrupciót az Európai Parlament

Bár Brüsszelben és az egész Unióban keményebb fellépést követelnek a korrupcióval szemben, az Európai Parlament inkább a felelősséghárítással van elfoglalva, az ígért védelmek felállítását pedig teljesen ellehetetleníti a lassú bürokrácia – írta a Politico.

Tavaly decemberben a belga rendőrség lerántotta a leplet egy korrupciós bűnszervezetről, amelynek tagjai állítólag több millió eurót fogadtak el azért, hogy külföldi hatalmak – köztük Katar és Marokkó – érdekeit szolgálják a brüsszeli törvényhozásban. A botrány miatt sürgős üggyé vált az Európai Parlament (EP) megtisztítása, amely a laza etikai és átláthatósági szabályok, valamint a gyenge végrehajtás miatt folyamatosan veszít a megbízhatóságából.

Az ügy központi szereplői, Eva Kaili és Marc Tarabella képviselők ismét a Parlamentben ülnek, sőt maguk is megszavazták a korrupcióellenes reformokat. Igaz, ezek végül csak a töredékét jelentették az eredeti javaslatnak, ez pedig nem segíthet abban, hogy a parlament ki tudjon lábalni az elmúlt évek legsúlyosabb korrupciós botrányából, a jövő évi uniós választások előtt, amikor vissza kellene nyerni a választók bizalmát.

Az EP az elmúlt hónapokban a szemétbe dobta a legfontosabb javaslatokat: a képviselők leszavazták, hogy saját belső vizsgálatot indítsanak, és kiderítsék, hogy mi történt valójában; az intézmény továbbra sem követeli meg a tagjaitól, hogy vagyonnyilatkozatot készítsenek; 

Ehelyett inkább egymás hibáztatásával voltak elfoglalva, és csak minimális ráncfelvarrásokat hajtottak végre.

Maga Richard Corbett volt európai parlamenti képviselő, aki a Szocialisták és Demokraták csoportjának egyik vezetője volt a Katargate-ügy vizsgálatában, és aki agresszívebb reformokat támogatott, elismerte, nem biztos abban, hogy az intézmény képes lesz a reformok bevezetésére.

– jelentette ki Corbett.

A gyors, kemény válasznak több akadálya is van az Európai Parlamentben, legalábbis a megkérdezett képviselők szerint. A bűnözők bűnözők maradnak, és a korrupció szerintük minden rendszerben jelen van – az a kérdés, hogyan lehetne ezt megállítani.

– mondta Raphael Glucksmann francia képviselő, aki felvázolt néhány hosszabb távú javaslatot, amelyet remélhetőleg a parlament egyszer majd megfogad.

A másik, hogy a belga hatóságok fáradságos igazságügyi vizsgálata még mindig tart, három európai parlamenti képviselő ellen vádat emeltek, egy negyedik pedig hamarosan kihallgatásra kerül. Sok mindent nem tudni arról, hogyan működött valójában az állítólagos korrupciós hálózat, vagy hogy Katar és Marokkó valójában mit kapott a kenőpénzekért.

Ráadásul a parlament időnként nem befelé, hanem kifelé nézett, hogy kit hibáztasson.

Ahelyett, hogy egy új bizottságot hozott volna létre annak kivizsgálására, hogy a korrupció hogyan befolyásolhatta a parlament munkáját, a parlament egy már létező, a külföldi beavatkozással és félretájékoztatással foglalkozó bizottságot használt fel az ügy felderítésére. Az eredmény egy sor közép- és hosszú távú javaslat lett, amelyek inkább az orosz és kínai informatikai vállalkozók blokkolására összpontosítanak, mint az európai parlamenti képviselők felelősségre vonására – és ezek továbbra is csak javaslatok maradnak.

A korlátozott ambíció azt az érvet tükrözi – amelyet az európai parlamenti képviselők egy erős csoportja, elsősorban Metsola nagy, jobbközép Európai Néppárti frakciója képvisel –, hogy a „szokásos üzletmenet” megváltoztatása csak az ártatlan politikusok kezét köti meg, miközben keveset tesz a néhány bűnöző szándékú politikus megállítására. Őket erősíti az a tény, hogy a Szocialisták és Demokraták továbbra is az egyetlen képviselőcsoport, amelyet érint a botrány.

Rainer Wieland, a német néppárti néppárti képviselő, aki régóta tagja a több kulcsfontosságú szabályalkotó bizottságnak, elmondta, hogy

A közeljövőben bevezetett reformok több új gátat is bevezetnének a korrupció ellen: a jogalkotási ügyek vezető képviselőjének hamarosan be kell majd jelentenie a lehetséges összeférhetetlenségeket, beleértve az „érzelmi életéből” eredőket is. Több európai parlamenti képviselőnek pedig közzé kell majd tennie a parlamenti munkával kapcsolatos találkozóit, beleértve az EU-n kívüli képviselőkkel való találkozókat is.

A tárgyaló felek megállapodtak abban is, hogy megduplázzák a jogsértésekért kiszabható büntetéseket: A képviselők elveszíthetik a napidíjukat, és akár 60 napra is eltilthatják őket a parlamenti munkától. A parlament azonban gyakorlatilag nem büntetett meg olyan képviselőket, akik megszegik a szabályokat.

Jelen állás szerint egy belső tanácsadó bizottság javasolhat büntetést, de annak kiszabása az elnökön múlik. Az átláthatósági szabályok 26, az évek során feltárt megsértése közül egyetlen képviselőt sem büntettek meg. Metsola például csak olyan dolgokért szabott ki büntetést, mint a zaklatás és a gyűlöletbeszéd.

A jogi korlátok és a parlamenten belüli bal- és jobboldali nézetkülönbségek miatt a bizottság inkább egy szabványalkotó testületet javasolt, amely a legjobb esetben is csak nyomást gyakorolna az intézményekre, hogy jobban ellenőrizzék saját szabályaikat.