Államfőkörkép – Milyen jogköreik vannak a köztársasági elnököknek Európában?

Magyarországnak hétfőn, késő délután új köztársasági elnöke lehet. A kormánypárti frakciók Sulyok Tamást, az Alkotmánybíróság elnökét jelölik köztársasági elnöknek. Az ellenzéki képviselőcsoportok önállóan nem tudnak, közösen pedig várhatóan nem állítanak jelöltet. 

„Európában az államfők kiválasztási módszerei rendkívül sokszínűek. A legelterjedtebb a közvetlen kétfordulós választás, amelyet 18, főleg kelet-közép-európai országban alkalmaznak. Második leggyakoribb eljárás a közvetett elektori szavazás, amely esetében az államfő személyéről a törvényhozó testület választott képviselői döntenek. Hazánkban is ezt a módszert alkalmazzák, hasonlóan Németországhoz vagy Olaszországhoz” – írja összeállításában az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. 

11 európai országban – például az Egyesült Királyságban, Dániában vagy Luxemburgban – az államfői posztot az uralkodói utódlási sorrend alapján töltik be. Különleges kiválasztási rendszert alkalmaznak Bosznia-Hercegovinában és Izlandon. Ebben a két országban közvetlen egyfordulós, relatív többségi választást tartanak, így a legtöbb szavazattal rendelkező jelölt támogatottsága nem feltétlenül jelent abszolút többségi legitimációt. Európában egyedi, azonnali rangsorolásos szavazással Írországban választják az államfőt.

A magyar államfő kiválasztási módszere

Az Alaptörvény értelmében a legfőbb közjogi méltóság, vagyis a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Magyarországon a köztársasági elnök kiválasztási időpontjáról 1989. november 26-án, a négyigenes népszavazáson döntöttek, míg metódusáról az Ellenzéki kerekasztalnál. Az akkori ellenzéki pártok szövetsége megakadályozta a közvetlen elnökválasztást, így elkerülve, hogy a korábbi MSZMP-tagot, Pozsgay Imrét válasszák meg államfőnek.

A 2011-es alkotmányreform fenntartotta a közjogi hagyományokból eredő közvetett államfőválasztást, illetve a jelöltállításhoz rendelt feltételeket. A parlamenti képviselők legalább egyötödének (40 fő) írásbeli ajánlása szükséges a választáson való elinduláshoz, továbbá kritérium, hogy az aspiráns életkora meghaladja a 35 évet. A szavazás során a győztesnek a titkos szavazatok kétharmadát kell megszereznie, ha azonban ez nem teljesül, a második fordulóban a legtöbb szavazattal rendelkező jelölt nyer. A megválasztott köztársasági elnök a választás eredményének kihirdetését követő nyolcadik napon lép hivatalba. Megválasztása után az új államfő esküt tesz és beszédet mond. 

Protokolláris feladatok és jogkörök

Az európai államfők többségének szerepköre ma már többnyire protokolláris és ceremoniális feladatokra korlátozódik. Ilyen kötelesség a választások és népszavazások időpontjának kiírása, az állami tisztségviselők beiktatása, magas rangú külföldi tisztségviselők fogadása, az ország külföldi reprezentációja, nemzetközi szerződések megkötése, illetve a törvények kézjeggyel való hatályba léptetése.

Az államfői jogkörök erősségének a megítélésekor legtöbbször a jogszabályok felülírásának, illetve a parlament önkényes feloszlatásának a lehetősége áll elöl. Az alkotmányos vétó és a politikai vétó az államfő legfontosabb eszköze.

A legtöbb országban az államfő a nemzeti hadsereg főparancsnoka, ez a jogállás azonban nem tényleges irányítói szerepkört jelent. Kivétel ez alól Németország, ahol a fegyveres erők vezetője a mindenkori honvédelmi miniszter.

Ezeken túl mindegyik európai államfőt megilleti a kegyelmi jog gyakorlása, a különböző szintű mentelmi jog, a különleges jogrendek kihirdetése és bizonyos esetekben a vészhelyzet alatti rendeleti kormányzás. Nyolc uniós tagállamban – Csehország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Portugália, Románia és Szlovákia – az államfői kegyelemadáshoz a kormány valamely tagjának ellenjegyzése szükséges.

Államfői vétó az EU tagállamaiban

Az államfői jogkörök erősségének a megítélésekor legtöbbször a jogszabályok felülírási lehetőségeit, illetve a parlament önkényes feloszlatási lehetőségeit veszik számba. Az alkotmányos vétó és a politikai vétó az államfő legfontosabb eszköze. Az előbbi eszközzel az államfő előzetes normakontrollt kezdeményez az Alkotmánybíróságnál vagy egyéb bíráló szervnél az alkotmánnyal összeférhetetlennek vélt jogszabály felülvizsgálatára. Ha bebizonyosodik a tényleges alkotmányellenesség, megsemmisítik a vitatott rendelkezést.

Az alkotmányos vétó felülírására a törvényhozásnak nincs lehetősége. Ezzel szemben az uniós tagállamokban – Görögország kivételével – a törvényhozó szerv megteheti, hogy felülírja az államfői politikai vétót.