Helyreállítási alap: bürokráciába ragadt az EU milliárdos mentőcsomagja

Az eredetileg 723 milliárd eurót tartalmazó, koronavírus utáni helyreállítási alapból az Európai Bizottság csak a pénzek harmadát osztotta szét a tagállamok között, amelyek a közelgő határidők miatt azt követelik Brüsszeltől, hogy tartsa be ígéreteit, és támogassa a blokk gazdasági fellendülését. A projekt határideje ugyanis vészesen közeledik – írta a Politico.

Az alap, hivatalos nevén a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF), az Európai Unió válasza volt a koronavírus-járvány idején bekövetkezett gazdasági visszaesésre, amely a kontinens legtöbb országában katasztrofális károkat okozott.

A tagállamok támogatásokon és kölcsönökön keresztül jelentős összegekhez juthatnak, amelyeket a gazdaság ellenálló képességének megerősítésére, zöld- és digitális reformok bevezetésére, valamint a külföldi befektetések fellendítésére használhatnak fel – legalábbis papíron.

Az uniós országok emiatt most az Európai Bizottsághoz fordultak, hogy csökkentsék az akadályokat az igénylési folyamatban, amelynek szigora inkább egy könyvvizsgálatra hasonlít, mint egy EU-s támogatási kezdeményezésre, és jelenleg sokak számára nem éri meg a belefektetett időt és erőforrásokat.

A folyamat annyira lassú és nehéz, hogy a testületnek egyszer már csökkentenie kellett a rendelkezésre álló összeget – az eredeti 723 milliárdról 648 milliárd euróra –, mivel a tagállamok nem tudtak időben kérelmeket benyújtani arra az első támogatási csomagra, amely 2023 végén lejárt.

Amikor az EU 2021-ben létrehozta az RRF-et, megdöntötte a blokk egyik régóta fennálló tabuját, miszerint az országok közösen vesznek fel pénzt az adósságpiacokon. Az egyedülálló konstrukció azt jelenti, hogy ahelyett, hogy eurómilliárdok maradnának felhasználatlanul, ha a 2026 végi lejárati időpontig nem igényelnek forrásokat, a blokk egyszerűen nem vesz fel hitelt a pénzből.

Emiatt a bizottság eddig mindössze 225 milliárd eurót szabadított fel. S bár ez jó hír lehet az óvatosabban költekező országoknak, akik inkább az adósságcsökkentésre fókuszálnának, a veszélyeztetett tagállamok sem jutnak pénzhez.

Spanyolország, amelynek Olaszország után a második legnagyobb kedvezményezettnek kellene lennie,

A projekt egyik legfontosabb követelménye egy helyreállítási terv benyújtása volt, a bizottság pedig sokáig arra hivatkozott, hogy a kimaradó tagállamok ezt elmulasztották. Valójában azonban az igénylők ezt már régen teljesítették, csak a lebonyolításért felelős bürokraták egyszerűen belefulladtak a papírmunkába.

Politikai fegyver

A szűk keresztmetszet egyik fő oka az, hogy a bizottság az alapot eszköznek tekinti ahhoz, hogy rákényszerítse a tagállamokat egy sor olyan kérdés – többek között a nyugdíjak és a demokratikus normák – reformjára, amelyeket az elmúlt években sokan elhanyagoltak.

A kormányok számára addig nem szabadítják fel a pénzeket, amíg ezeket a „mérföldköveket” nem teljesítik, ám a bürokrácia és a magas szigor mellett ezeket lehetetlen időben teljesíteni.

– mondta Atanasz Pekanov, egy volt bolgár kormánytisztviselő, aki szorosan részt vett országa gazdaságélénkítési tervének kidolgozásában. Szerinte sürgős reformokra van szükség, a bizottságnak pedig csökkentenie kell a kritikáját az igénylőkkel szemben.

A hivatalos tervek szerint 2024 végéig a pénzek 54 százalékát utalnák ki, ám az eddig elfogadott támogatásokat alapul véve még ezt a szintet sem fogják tudni elérni. Nem meglepő, hogy sok tagállam saját megoldásokat keres a gazdaságuk megerősítésére, mivel így legalább van választási lehetőségük: népszerűtlen belföldi reformokért évekig várnak a pénzekre, amelyeket később a bizottságnak kell visszafizetni; vagy maguk egyeznek meg pénzintézetekkel a hitelekről, akár még alacsonyabb költségekkel és gyors átutalással.