A NATO vezetői Washingtonban annyival egészítették ki a továbbra sem konkretizált határidejű csatlakozási ígéretet, hogy az „visszavonhatatlan” és hídként szolgál az ukránok felvételéhez. Joe Biden leputyinelnöközte Zelenszkijt, aki negyvenmilliárd dolláros, de nem konkretizált támogatásígérettel vigasztalódhatott. Viszont Armin Papperger Rheinmetall-elnök és mások retteghetnek az oroszországi ügynököktől, akik védelmi-ipari vezetőket akartak meggyilkolni – hangzott el. Washingtonban is érződött a NATO-vezetők bizonytalansága, gyanakvása, hogy az ukrajnai háború nem olyan fordulatot vesz, mint amire ők és a kijevi vezetés számítanak.
Amerika újabb légvédelmi rendszerekkel, F–16-osok szállítási támogatásával járul hozzá a kijevi katonai erőfeszítésekhez. Eközben Moszkva rakéta- és dróntámadást intézett Ukrajna ellen, a netre kikerült amatőr felvételeken jól látszott az öt H–101-es cirkálórakéta becsapódása a kijevi Artem fegyvergyárba – és egy hatodik találhatta el a főváros legnagyobb gyermekkórháza egyik épületét. Az amerikaiak válaszul BGM–109-es Tomahawk mintájú, nem atomtöltetű cirkálórakétákat és SM–6-os nagy hatótávolságú lég- és rakétavédelmi rendszereket telepítenének Németországba.
Az Ukrajnával aláírt kétoldalú megállapodások kiegészítik egymást és
olyan védelmi(ipari) kapacitást biztosítanak Ukrajnának, amely Kijevet magasan a régió legerősebb hadseregű és hadiiparú államává emeli. Emiatt Lengyelország vezetése ki nem mondott féltékenységgel követi a folyamatokat, amelyek révén elvesztheti regionális NATO-vezető állam szerepét Ukrajnával szemben.
Feltéve, hogy Kijevet a NATO felveszi tagjai közé – amire csak a háború lezárása után kerülhet sor.
– A Németországgal, mint a NATO egyik legerősebb hadiiparú államával kötött kétoldalú megállapodás a nehézfegyverzetre, ezen belül is a hadszíntéri közepes páncélosokra, az angol szakszóval Main Battle Tanks (MBT) összpontosít. Berlin Lynx páncélozott harcjárműveket (még a közös gyártás előtti szállításokat) is ígért az ukránoknak.
– A három balti állammal, Litvániával, Lettországgal és Észtországgal aláírt szerződések a gyalogsági erők kiképzésére és a számítógépes (kiber) hadviselésre vonatkoznak.
– Olaszország támogatása az ukrajnai tüzérek kiképzésére és a különleges műveleti egységek tréningjére irányul.
– Franciaország a légierőt és a tengeralattjárókat választotta ki az ukránok támogatására szánt kétoldalú egyezmény alapjául.
A Deutsche Welle (DW) idézi Jamie Shea-t, korábbi NATO-tisztviselőt, ma a brüsszeli Friends of Europe think-tank egyik vezetőjét, aki szerint ezeknek a kétoldalú megállapodásoknak
inkább lélektani szerepük van,
nem generálnak pótlólagos támogatást Ukrajnának, hanem az eddig elérteket rögzítik. Példaként felhozza a csehek és az ukránok 155 milliméteres tüzérségi lövedékbeszerzési és -gyártási együttműködését. És a szóban forgó megállapodások nem jelentenek afféle „kétoldalú NATO-biztonsági szerződést, amely az 5. cikkely alapján áll”. Ennek az ellenkezőjét állítja a DW szerint az ukrán elnöki hivatal, amely a dokumentumokat „biztonsági szerződésként” értelmezi.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a kétoldalú megállapodások között is különbségek vannak. Ugyanis a NATO-tagok egy része nem kétoldalú alapon, hanem mint EU-ország írta alá a szerződéseket 2024 júniusában. Magyarország, a V4-ek másik két tagja, Csehország és Szlovákia, továbbá Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia, Írország és Görögország is így tett. Vannak, amelyek EU-tagként de az első csoporthoz mérten önállóbb szerződést kötöttek Kijevvel – például Lengyelország, Németország, a Benelux államok, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália. A nem EU-tagok közül elsőként Nagy-Britannia állapodott meg. Ebbe a csoportba tartozik még az USA, Kanada, Norvégia, Izland és a NATO-partner Japán.
Az Ukrajna-téma dominanciája némiképpen a háttérbe szorította a másik, Kijev szempontjából sem érdektelen bejelentést, amit a leköszönő NATO-főtitkár, Jens Stoltenberg tett Washingtonban a NATO-csúcson. Eszerint működésképes a lengyelországi Redzikowoban felépített, az amerikai haditengerészet által működtetett, az Aegis-rendszer szárazföldi (Aegis-Ashore) verziója a kelet felől esetlegesen indított rövid és köztes (500-5000 kilométeres) hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására. Ma már nem téma a NATO-ban sem, hogy a rakétaelhárító rendszer – együtt az amerikai flotta egyes hajóira telepített Aegis-rendszerű állomásokkal – az eredetileg hangsúlyozott észak-koreai és iráni rakéták mellett az Oroszország felől érkezőket is elfoghatja. Redzikowo építését mindenféle balszerencse akadályozta. A vele nagyjából egy időben kezdett romániai hasonló rendszer Deveseluban már 2016 óta működik. Mind Deveselu, mind Redzikowo képes korlátozott rakétavédelmet nyújtani Ukrajna egyes részeinek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.