Váratlan: ádáz ellenfele tesz erős gesztusokat Orbán Viktor patriótáinak

A politikai spektrum jobb- és radikális jobboldalán elhelyezkedő politikai csoportok laza szövetsége összefogott az Európai Parlament ülésszakán, mindössze négy hónappal a széles körben a centrum győzelmeként értelmezett európai választások után. 

A kérdés a törvényhozás legnagyobb frakciójának, a jobbközép Európai Néppártnak (EPP) és a tőle jobbra álló alternatív koalíciónak a szövetsége. Ez a flörtölés az EPP hagyományos szövetségeseit dühíti, ami visszaüthet, mert közeleg az új biztosok maratoni parlamenti meghallgatása, akik közül sokan a jobbközéphez tartoznak. 

– mondta Giacomo Filibeck, az Európai Szocialisták Pártjának főtitkára a Politico című lapnak. 

Európai Parlament: fordulatban a Néppárt?

A néppárti Ursula von der Leyen júliusban többségi támogatást kapott a parlamentben egy újabb ötéves bizottsági elnöki ciklusra, köszönhetően a szocialisták, a liberálisok és a zöldek további támogatásának. Három hónappal később azonban az Európai Néppárt többször is semmibe vette korábbi partnereit. 

Például abban, amikor arról volt szó, hogy az Európai Uniónak hogyan kellene reagálnia a venezuelai vitatott választásokra, vagy hogy ki kapja az EU emberi jogi díját, de abban is, hogy miként kellene lefolytatni a parlamenti meghallgatásokat a blokk következő biztosairól.

Ilyen kérdésekben a jobbközép egyre inkább a jobboldali csoportok, például a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által dominált Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) segítségével vagy az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által vezetett Patrióták Európáért pártszövetséggel képzeli el az együttműködést. 

Az nem meglepő, hogy az Európai Néppárt hajlandó összefogni az ECR egyes részeivel, miután az idei kampányban megnyitotta az ajtót a szavazatok szerinti együttműködés előtt. Meloni biztosjelöltje, Raffaele Fitto várhatóan erős támogatást kap az EPP-től a november 12-i parlamenti meghallgatásán. Az EPP jobbra tolódása azonban messzebbre ment annál, mint hogy pusztán együttműködjön az ECR-vel. 
Egy múlt heti szavazáson számos néppárti törvényhozó, köztük 

amelyekben felszólították az EU-t, hogy finanszírozza a migránsok EU-ba való belépésének megakadályozására szolgáló kerítéseket, és hozzon létre kitoloncolási táborokat az Európán kívüli menedékkérők számára. 

Ezek a szavazások meglehetősen szokatlanok az EP-ben, mert az Európai Néppárt, és a magukat centristának definiáló többi pártszövetség általában nem hivatalosan, de erősen elhatárolódnak a radikális jobboldallal való együttműködéstől. 

– írta René Aust, a Szuverén Nemzetek Európájának vezetője, az Alternatíva Németországért párt európai parlamenti képviselője az X-en. 

Manfred Weber két tűz között

Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetőjének szóvivője ugyanakkor visszautasította, hogy egy új, informális jobboldali koalíció lenne alakulóban. „Az EP élen jár az Európa-ellenesek elleni harcban, ahogyan azt például Donald Tusk lengyel miniszterelnök választási eredményei vagy a Fidesszel folytatott konfliktus is mutatja. Világosan meghúztuk a vörös vonalainkat – írta közleményében a szóvivő. – Nem lesz együttműködés olyan radikálisokkal, akik elutasítják vagy megsértik három alapelvünk (Ukrajna-, Európa- és jogállamiság-párti) bármelyikét. Ez mind a jobb-, mind a baloldali pártokra vonatkozik. Követjük a politikai és programbeli meggyőződésünket.”
Weberre azonban a politikai spektrum mindkét oldaláról nyomás nehezedik. 

– tette fel a kérdést Auke Zijlstra, a Patrióták csoportjához tartozó holland Szabadságpárt képviselője. Bas Eickhout holland európai parlamenti képviselő, a Zöldek társelnöke szerint nem fog működni az, hogy „az Európai Néppárt balra hajol, amikor arra kell, és jobbra, amikor arra, amikor a jogalkotási munkáról van szó”. 

A Venezuela-koalíció

Az Európai Néppárt közelmúltbeli alternatíváját Venezuela-koalíciónak nevezték el, miután az Európai Parlament szeptemberben elfogadott egy nem kötelező erejű nyilatkozatot, egy állásfoglalást, amely szerint

A szavazás során állt először az EPP a radikális jobboldal, az ECR, a Patrióták, valamint a német AfD, az Alternatíva Németországért által dominált Szuverenisták oldalára. 

González Nicolás Maduróval szemben indult a júliusi venezuelai elnökválasztáson. Győzelmét az Egyesült Államok és a dél-amerikai ország elismerte, őt tekintik Venezuela törvényes elnökének. A választásokon azonban „hivatalosan” Maduro nyert – sorra vetődtek fel a kétségek a voksolás során elkövetett szabálytalanságokkal kapcsolatban. Hivatalosan Gonzálezt egyetlen uniós ország sem ismerte el.
A Gonzálezről szóló szeptemberi parlamenti állásfoglalás egy szélesebb körű jobbratolódást tükröz Európa-szerte. 

• Franciaország, 
• Hollandia, 
• Ausztria, 
• Magyarország és 
• Csehország 

mind olyan uniós országok, ahol radikális jobboldal van kormányon, vagy vezet a közvélemény-kutatásokban. Ezek a pártok a migrációval, a védelemmel és a versenyképességgel kapcsolatosan szigorúbb álláspontot képviselnek, mint a jobbközép, s nem meglepő, hogy ma ezek a témák uralják a brüsszeli politikai vitákat.