Muszáj volt visszavonni a HÉV-tendert

Közlekedés-iparági körökben egy hónapja rebesgetik, hogy olyan méregdrága ajánlatok érkeztek be a HÉV-járműpark megújítására, hogy az a vonatkozó tender visszavonásához vezetett.

A közbeszerzés meghiúsulására elsőként a VEKE tett célzást a közösségi oldalán, majd a Direkt36, később pedig az Index közölt cikket a témában. Hivatalosan azonban a múlt péntekig nem volt nyoma az eljárás lezárásának, akkor viszont az EKR felületére felkerült az összegzés az ajánlatok elbírálásáról, amikor eredménytelennek mondták ki a tavaly ősszel megjelent közbeszerzést. Ezt az ajánlatkérő MÁV-HÉV Zrt. azzal indokolta, hogy

az eljárás fedezete nem biztosított. Konkrét összeg nem szerepelt a dokumentumban, ugyanakkor az ügyet ismerő forrásaink megerősítették, hogy a Direkt36 által ismertetett nettó 12,5, illetve 13,7 millió eurós egy járműre vonatkozó ajánlati értékek helytállók.

Az előbbit a március 4-i határidőig a Stadler lengyel leányvállalata, az utóbbit az Alstom olasz érdekeltsége nyújtotta be. A MÁV-HÉV projektgazdaként 42, plusz opcionálisan további 12 darab új HÉV-szerelvényt vásárolt volna.

Csakhogy az alacsonyabb ár – a teljes volument forintra átszámolva 200 milliárdért szállították volna le – is mintegy 30 százalékkal haladta meg az előzetesen becsült értéket.

Ennek azért van jelentősége, mert az európai uniós forrásból finanszírozott egyes projektek költségnövekményének támogathatóságáról szóló 2017-es kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy ha a drágulás mértéke eléri a támogatási szerződésben vagy a támogatói okiratban szereplő eredeti támogatási összeg 30 százalékát, akkor a költségnövekmény nem támogatható. Márpedig a H5-ös, H6-os és H7-es vonalat érintő integrált fejlesztési program (beleértve a kocsibeszerzést is) nagy részét a kormány deklaráltan az úgynevezett RRF, vagyis a Magyarországnak járó új uniós helyreállítási és ellenálló-képességi eszköz forrásából valósítja meg. Így a HÉV-szerelvények bekerülésére is érvényes a 30 százalékos küszöb, vagyis a MÁV-HÉV ha akarta, se tudta volna jogszerűen folytatni a közbeszerzést. Bár a Telex felvetette, hogy az eljárás tárgyalásos szakaszában adódhatott volna lehetőség alacsonyabb ár kiharcolására, de ez korántsem biztos, mivel a mozgásteret jelentősen meghatározzák a pályázó cégek pozíciói.

Kétségtelen, hogy a MÁV fontos megrendelője a Stadlernak, hiszen az állami vasúttársaság eddig 123 FLIRT és 40 KISS modellt vett a svájci vállalattól, ám egy esetleges alkudozás még így is könnyen zátonyra futhatott volna, ezzel súlyos időveszteséget okozva a projektnek.

Az időfaktor meghatározó tényező a HÉV-beszerzésben.

A 6000 milliárd forintot tartalmazó RRF terhére 2026. nyár végéig lehet elszámolni fejlesztéseket, tehát a félszáz jármű megérkezésére bő öt év maradt.

Ez elsőre kedvezőnek tűnhet, de tekintettel arra, hogy egyedi gyártású, 120 méter hosszúságú, 700 férőhelyes, teljes hosszban átjárható utasterű villamos motorvonatokról van szó, kifeszített ütemezés körvonalazódik. Éppen ezért fontos, hogy mielőbb megszülessen az új, második körös kiírás. Ezzel kapcsolatban több alkalommal is kerestük a MÁV-ot, a reakció azonban elmaradt. A fő szempont a reális ár elérése lehet, ennek érdekében a technológiai paraméterek is módosulhatnak, illetve az is pozitívum lehet, ha a gyártás legalább részben Magyarországon történik. Ha a tartalom egyszerűsödik, könnyen lehet, hogy a projekt iránt eredetileg is érdeklődő, de referenciagondok miatt végül a pályázástól elállni kényszerülő orosz Transzmasholding is beszáll a versenybe. Az egyik legnagyobb orosz vasútigép-gyártónak számító társaságnak ráadásul a Dunakeszi Járműjavító révén magyar bázisa is van.