A kgfb kárigények károsultjainak bizonyítási nehézségei

A gépjármű-tulajdonosok rémálma, hogy más hibájából balesetet szenvednek, és a károkozó biztosítója az érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés ellenére nem vagy nem teljes mértékben téríti meg az okozott kárt. A bizonyítás terhe a károsult vállát nyomja, aminek ráadásul számos buktatója lehet. Szerencsés esetben nem kerülünk ilyen helyzetbe, de ha mégis, akkor nem árt tisztában lenni azzal, hogy mire kell ilyenkor figyelni.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról (kgfb) szóló törvény szerint baleset, ütközés esetén a károkozó biztosítója kötelezett a felelősség kérdésének vizsgálatára és a biztosított gépjármű üzemeltetése során okozott károk felmérésére, a megalapozott kártérítési igények kielégítésére.

A gyakorlatban a károsultnak kell bizonyítania, hogy jogosult a kártérítésre.

A biztosító a kárrendezési eljárás során a benyújtott bizonyítékokat megvizsgálva dönt a kárigények megalapozottságáról. Épp ezért a káreseményt követő első sokk után a károsultnak érdemes nagyon körültekintően eljárnia, mert ezzel megkönnyítheti a saját helyzetét. 

Sok panasz érkezik

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) keretein belül működő Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) gyakran fordulnak olyan károsultak, akik nem elégedettek a kgfb-vel kapcsolatos kárigényük elbírálásával. Ezek jellemzően a bizonyítási nehézségekkel kapcsolatos problémákból erednek.

A PBT előtt lezajlott egyik eljárás arról szólt, hogy az ügyfélnek az autópályán egy másik jármű hátulról nekiütközött, s emiatt gazdasági totálkár keletkezett. A károkozó rendelkezett érvényes kgfb-vel, ezért a károsult az ő biztosítójához fordult kárigénnyel: a gépjárműkár és egy bérgépjármű költségének megtérítését és elmaradt jövedelme megfizetését kérte, mert hónapokig nem rendelkezett gépjárművel, ami a közlekedését és a munkavégzését is akadályozta.

A biztosító a gépjárműkárt megtérítette, azonban a bérgépjármű költsége és az elmaradt jövedelem iránti igényét elutasította. A PBT eljárásában kiderült, hogy a károsult a bérgépjárműköltségre vonatkozó kárigényét nem igazolta bérleti szerződéssel, számlával, ezért a kértnél alacsonyabb összeget, úgynevezett közlekedési átalány-többletköltséget térített számára a biztosító 30 napra. 

Az elmaradt jövedelemre vonatkozó igényét sem támasztotta alá a károsult, így a biztosító a kár enyhítésére tett lépéseket sem látta igazoltnak. A biztosító azt is jelezte, hogy a károsult a káreseményt követően csak több mint egy hónap múlva nyújtotta be írásbeli kártérítési igényét, a késedelmes igényérvényesítésből eredő kárt pedig neki kell viselnie. A károsult elmondása szerint a rendőrség szabálysértési határozatára várt, ami a károkozó felelősségét igazolja.

A békéltető eljárásban a felek végül közösen kérték az eljárás megszüntetését azzal, hogy a károsult az elmaradt jövedelem igazolására további dokumentumokat bocsát a biztosító rendelkezésére, a biztosító pedig felülvizsgálja az ügyet.

Tanulság tehát, hogy a károsultnak a kárigény benyújtásához nem kell megvárnia az esetleg elindult szabálysértési vagy büntetőeljárás jogerős befejeződését, ugyanis a biztosító sem kötheti ehhez a kártérítést. Szolgáltatása teljesítését csak olyan okirat bemutatásától teheti függővé, amely a biztosítási esemény bekövetkezésének igazolásához, illetve a teljesítendő szolgáltatás mértékének meghatározásához szükséges. 

Harminc napon belül jelenteni kell

A károsult a káreseményt 30 napon belül köteles bejelenteni a biztosítónak. A károkozónak is van jelentési kötelezettsége: meg kell adnia a kárrendezéshez szükséges adatokat, és ismertetnie kell a lényeges körülményeket. Ha hatósági (rendőrségi) eljárás indul a káreseménnyel kapcsolatban, az azt lefolytató szervet is szükséges megjelölni. Mindezeket 5 munkanapon belül írásban kell megtenni. Fontos még, hogy a károsultnak mindent meg kell tennie a károk enyhítéséért és a további károk elkerülése érdekében.

Egy másik, PBT elé vitt ügyben az ügyfél az autójával szabályszerűen kezdett előzni egy járművet, amelynek vezetője körültekintés és index használata nélkül balra kanyarodott, ennek következtében a két jármű összeütközött. A kanyarodó autó vezetője a helyszínen elismerte a felelősségét. Az ügyfél a károkozó autó biztosítójánál benyújtotta a kárigényét. A károkozó azonban a kárrendezési eljárás során visszavonta a felelősségelismerő nyilatkozatát, és a balesettel kapcsolatban azt mondta, hogy ő körültekintést és indexhasználatot követően már megkezdte a balra kanyarodást, amikor a károsult nagy sebességgel előzésbe kezdett, ezért a balesetet már nem tudta elkerülni. 

A biztosító kármegosztást alkalmazott, és a károsult igényét csak részben térítette meg. Az utóbbi nem fogadta ezt el, és a PBT előtti eljárásban teljes kára megtérítését kérte. Az eljárásban fény derült arra is, hogy a baleset helyszínén, a balesetben érintett járművek mögött haladó jármű vezetője megállt, és felajánlotta a segítségét. 

A szemtanú nevét és elérhetőségét azonban nem kérte el a károsult, illetve mivel a károkozó felelősségelismerő nyilatkozatot tett, a rendőrséget sem értesítette. 

A károsult a kárrendezési eljárás során kérte ugyan a biztosítót, hogy ellenőrizze a helyszínen található térfigyelő kamera felvételeit, azonban a biztosítónak erre nincs lehetősége. A felek az eljárás során nem egyeztek meg, a károsult a bizonyítás nehézségeire tekintettel visszavonta a kérelmét. 

A jogszabályi rendelkezések alapján a biztosító a kártérítési követelések jogosságát a biztosított felelősségére vonatkozó nyilatkozatában foglaltak és a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a biztosító nincs kötve a biztosítottja nyilatkozatához, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönti el az ügyet. Jelen esetben ez kármegosztáshoz vezetett. 

Fontosak a részletek

A felelősség kérdésének eldöntésében döntő jelentőségük lehet a baleset helyszínén rögzített tényeknek: részletesen kitöltött baleseti bejelentő nyomtatványnak, pontos rajznak, szemléltetve a gépjárművek balesetet közvetlenül megelőző helyzetét, majd a baleseti szituációt is, szemtanú neve és elérhetősége rögzítésének, fénykép, esetleg videófelvétel készítésének a kárképről, a fedélzeti kamera által készített felvételek kimentésének, és nem utolsósorban a rendőrség értesítésének, ők akár térfigyelőkamera-kutatást is végezhetnek. 

Akad olyan helyzet is, amikor a balesetben részt vevők között nem a kártérítési felelősség kérdése, hanem annak mértéke a vitatott. Az ügyfél a tulajdonában és üzemben tartásában lévő járművel közlekedési balesetet szenvedett, a károkozó a helyszínen elismerte a felelősségét. A kárrendezés a kérelmező casco-szerződésének terhére kezdődött meg. 

A biztosító gazdasági totálkárt állapított meg, majd a káranyagot megküldte a károkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítójához, érvényesítve megtérítési igényét. A károsult a kárkori értéket és a roncsértéket illetően is elfogadta a biztosító értékelését. A károkozó a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítójánál azonban vitatta a kárkori értéket, és további 500 000 forint gépjárműkár, valamint a casco-önrész megfizetését kérte. Ez utóbbit a biztosító meg is térítette. 

A károsult ezt követően fordult a PBT-hez, további 500 000 forint gépjárműkár megfizetésére kérte kötelezni a károkozó biztosítóját, arra hivatkozva, hogy a használtautó-piacon a károsodott gépjárműhöz hasonló paraméterekkel rendelkező gépjárművet a kifizetett kártérítési összegért nem tud vásárolni. 

A károkozó biztosítója a PBT előtti eljárásban arra hivatkozott, hogy a részére megküldött kárszámítást érdemben nem vizsgálta felül. Az alapkárfelvétel lefolytatására ugyanis a direkt biztosító (jelen esetben a kérelmező casco-biztosítója) volt jogosult, az elsődleges adatokkal ő rendelkezett. A kárszakmai értékelések a biztosítóknál lényegében azonos sztenderdek alapján történnek, ezért a kárrendezési eljárás során a károsult kárigényére csak a casco önrészt fizették meg. A felek a PBT eljárásában a kárkori érték felülvizsgálatát követően megegyeztek, a biztosító a gépjárműkárra további 362 000 forint kártérítést nyújtott a károsultnak.

Gazdasági totálkár esetén, vagy ha a károsult gépjármű helyreállítása műszaki okokból nem lehetséges, a biztosító a károsodás időpontjában fennálló forgalmi érték maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét alapul véve köteles megtéríteni a kárt. 

A károsodás időpontjában fennálló forgalmi érték meghatározásánál a biztosítók az Eurotax kalkulátort használják. 

Ez azonban csak akkor jár megfelelő eredménnyel, ha a gépjármű adatait (futásteljesítményt, használtság fokát, felszereltséget stb.) megfelelően rögzítik. 

Ebben az esetben a károsult az eljárás során további extra felszereltséget bizonyított. A biztosító kárszakértője is elemezte, értékelte a károsodott gépjárművel azonos paraméterekkel rendelkező használt autókról szóló hirdetéseket, és ez szintén módosította a kárkori értéket. 

A fenti esetek is rámutatnak, hogy ha gépjárműbalesetet szenvedünk, károsultként érdemes nagyon körültekintően eljárnunk, és minden tényt pontosan dokumentálni, mert ez a későbbi kárrendezésben a segítségünkre lehet. 

A szerző a Magyar Nemzeti Bank mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület tagja