A bankszámla-lefedettség már nem akadálya az elektronikus fizetés terjedésének

Ennek érdekében az MNB korábbi, 2014-es és 2017-es kutatásait követően 2020 őszén 1500 fő megkérdezésével ismét reprezentatív kérdőíves felmérést végzett a hazai lakosság fizetési szokásairól és preferenciáiról. A hasonló fókuszú jegybanki adatfelvételek világszerte rendszeresnek mondhatók, a közelmúltban az Európai Központi Bank is publikálta az eurózóna 19 tagországára kiterjedő felmérésének tapasztalatait, így eredményeinket nemzetközi kontextusba helyezve is vizsgálhatjuk.

A közelmúltban kérdőíves felmérés alapján készített tanulmányunk főbb eredményeit négyrészes cikksorozatunkban mutatjuk be. A jelenlegi első cikk az elektronikus fizetési módokhoz és a készpénzhez való hozzáférés helyzetét mutatja be. További cikkeinkben pedig azt vizsgáljuk, hogy a felnőtt lakosság milyen arányban használja az egyes fizetési módokat, majd a lakosság egyes csoportjaira jellemző fizetési mód használatába, illetve a mögöttes motivációkba nyújtunk betekintést. 

A hazai felnőtt lakosság több mint 90 százaléka rendelkezik hozzáféréssel valamilyen elektronikus fizetési módhoz, a 60 év alattiak és az érettségizettek esetén ez az arány pedig közelít a 100 százalékhoz. Ennek ellenére sem elhanyagolható, de az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat azoknak a száma, akik a jövedelmüket készpénzben kapják. Aki a bankszámlájáról jut készpénzhez, jellemzően havi 1-2 alkalommal, nagyobb összegeket vesz fel, vélhetően a költségek minimalizálása érdekében. Az elektronikus fizetések népszerűbbé és elérhetőbbé válása mellett is szinte mindegyikünk pénztárcájában található még valamennyi készpénz.

Napjainkban a hazai háztartások mintegy 90 százaléka rendelkezik legalább egy bankszámlával, illetve bankkártyával, ami 6 év alatt 10 százalékpont körüli emelkedést jelent. Az egyes fizetési módok használatát alapvetően befolyásolja az azokhoz való hozzáférés. Akinek nincs bankszámlája, az értelemszerűen kizárólag készpénzben tud fizetni vagy jövedelemhez jutni. A bankszámla és a bankkártya hiánya a vásárlások esetén is jelentős korlátot jelent, hiszen a klasszikus vásárlási helyzetek során jellemzően a kártya és a készpénz között választhatunk, melyeket a jövőben egyre több esetben egészíthetnek ki az azonnali fizetésre épülő megoldások. A fenti korlátok hazánkban csak igen alacsony és folyamatosan csökkenő mértékben vannak jelen. A felnőtt lakosság 87 százalékának van legalább egy bankszámlája és 85 százalékának legalább egy bankkártyája, további 4, illetve 5 százalékuknak pedig a háztartásuk más tagjain keresztül van lehetőségük számla- és kártyahasználatra. A bankszámlával nem rendelkezők leggyakoribb – bár az évek során valamivel csökkenő arányban jelen lévő – indoka, hogy nem érzik szükségesnek a számlanyitást, emellett azonban kisebb – de a korábbi évekhez képest növekvő – arányban megjelenik a túl költséges fenntartásra való hivatkozás, valamint a pénzintézetekkel szembeni bizalmatlanság is.

1. ábra A lakosság bankszámla-lefedettsége szociodemográfiai csoportonként

Megjegyzés: a bankkártya-lefedettség mértéke csoporttól függően 0–3 százalékkal tér el a számlára vonatokozó adatoktól

A 60 év alatti felnőttek több mint 95 százalékának van hozzáférése valamilyen elektronikus fizetési lehetőséghez. A lefedettség a korábbi felmérésekkel összehasonlítva 6 év alatt átlagosan közel 10 százalékot emelkedett, és napjainkra a 60 évnél fiatalabb, valamint az érettségivel vagy annál magasabb fokú végzettséggel rendelkező csoportok esetén 95–100 százalék között alakul, vagyis szinte teljes körűnek mondható. Ezzel szemben azonban a 60 év felettieknek közel a negyede, az alapfokú vagy annál alacsonyabb végzettségűeknek pedig mintegy harmada nem rendelkezik sem bankkártyával, sem bankszámlával, ezekben a társadalmi csoportokban tehát nem elhanyagolható azoknak az aránya, akik számára jelenleg is a készpénz jelenti az egyetlen elérhető fizetési módot. A számlához való hozzáférés mintegy 91 százalékos hazai aránya az eurózóna 98 százalékos átlagos értékével összehasonlítva nem mondható kiemelkedőnek, azonban a bankszámlával nem rendelkezők csoportjába Magyarországon elsősorban a legidősebb korosztályok tartoznak, így a jelenlegi lefedettségi szint érdemben nem hátráltatja az elektronikus fizetések további elterjedését.

A készpénzes jövedelmek egyre csökkenő arányban ugyan, de napjainkban is jelen vannak a magyar gazdaságban, különösen a legfeljebb általános iskolai végzettséget szerzettek, a fizikai munkát végzők és a vállalkozói tevékenységet folytatók esetén. Bár ma már sokak számára magától értetődőnek tűnhet, hogy a fizetésünk bankszámlára érkezik, melyről később igény szerint vehetünk fel készpénzt, a magyar gazdaságon belül továbbra sem elhanyagolható azoknak az aránya, akik részben vagy kizárólag készpénzben jutnak bevételhez. Felmérésünk eredményei szerint a hazai felnőtt lakosság 75 százaléka kizárólag átutalással, 8 százaléka vegyes formában, míg 15 százalék csak készpénzben kapja a jövedelmét. Jellemzően utóbbi csoportok esetén ez magával vonja a mindennapi tranzakciók során történő nagyobb arányú vagy akár kizárólagos készpénzhasználatot is.

2. ábra: Rendszeres jövedelem formája, valamint annak megváltozása 2017 és 2020 között

A 2017-es adatokhoz viszonyítva a kizárólag készpénzes bevétellel rendelkezők aránya 6 százalékponttal csökkent, azaz szignifikáns eltolódás figyelhető meg az átutalásos jövedelmek irányába. Az egyes szociodemográfiai csoportokat tekintve elmondható, hogy a rendszeres készpénzes jövedelmek kiemelten jellemzők a 60 év felettiekre, a nyugdíjasokra, a vállalkozói tevékenységet folytatókra, valamint legalacsonyabb végzettségű rétegekre. Utóbbi csoport esetén az arány megközelíti az 50 százalékot is. 

Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy a készpénzes jövedelmek aránya az eurózóna országai között jelentős szórást mutat, a hazai érték pedig – bár meghaladja az európai 11 százalékos átlagot, de – a hasonló helyzetű államok adataihoz képest (pl. Szlovákia: 24 százalék, Litvánia: 20 százalék) kedvezőnek mondható.

A készpénzfelvételi szokásokra továbbra is jelentős hatással van a havi kétszeri ingyenes felvétel lehetősége, a hazai lakosság európai összehasonlításban ritkán, de alkalmanként jelentősen nagyobb összegben vesz fel készpénzt. A jövedelmüket kizárólag elektronikus formában kapók készpénzt kell felvegyenek, ha az általuk végzett tranzakciókat – akár személyes preferenciáikból adódóan, akár kényszerűségből – bankjegyekkel és érmékkel szeretnék teljesíteni. A hazai lakosságot tekintve elmondható, hogy a rendszeres elektronikus jövedelemmel rendelkezők közel negyede (23 százalék) jellemzően nem végez ilyen tranzakciót, míg a fennmaradó réteg tipikusan havi egy (36 százalék) vagy két alkalommal (28 százalék) vesz fel készpénzt. Az alacsony gyakoriság hátterében vélhetően a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvétel lehetősége áll, melynek hatása már korábban is megfigyelhető volt. Az egy alkalommal átlagosan felvett pénzmennyiség értéke 59 300 forintot tesz ki, a válaszadók havonta pedig összesen 84 500 forinthoz jutnak ilyen módon. Érdemes megemlíteni továbbá, hogy a készpénzfelvétel ma már szinte teljes egészében egyet jelent az ATM-berendezések használatával, a bankfióki vagy postán történő pénzfelvétel csak az idősebb korosztály, valamint a kistelepüléseken élők esetén ér el kimutatható arányt.

A nemzetközi adatok szintén megerősítik, hogy a magyar lakosság európai viszonylatban kevés alkalommal és nagy összegekben vesz fel készpénzt. Az eurózónára jellemző átlagos, 88 eurós egyszeri mennyiség ugyanis (az EKB-felmérés idejének megfelelő, 2019-es középárfolyamon számolva) még nominálisan is mindössze 28 000 forintnak felel meg, ez kevesebb mint a fele a hazai 59 000 forintos adatnak, a különbség pedig vásárlóerő-paritáson számolva még jelentősebbnek adódik.

Majdnem mindenki tart magánál különböző okok miatt készpénzt. A készpénz mint fizetőeszköz használatát tekintve fontos információt hordoz, hogy a mindennapjaink során milyen értékben hordunk magunkkal bankjegyeket és érméket, mivel több kutatás is megerősíti, hogy a fogyasztók hajlamosak a – különböző okokból – náluk lévő készpénz minél gyorsabb elköltésére. Felmérésünk nem tért ki a megtakarítási, felhalmozási célú készpénztartásra, kizárólag az aktuálisan pénztárcában, esetleg zsebben tartott pénz értékére vonatkozóan tartalmazott kérdést.

A hazai lakosság mindössze 2 százalékára igaz, hogy egyáltalán nem hord magával készpénzt, ami arra enged következtetni, hogy jellemzően az elektronikus fizetéseket preferálók is tartanak maguknál bizonyos mennyiségű bankjegyet vagy érmét, akár biztonsági tartalékként, akár kényszerűségből, mivel mindennapi tranzakcióik egy részét csak készpénzben tudják teljesíteni. A magyarok pénztárcáiban átlagosan 12 800 forint található, a lakosság túlnyomó része, 73 százaléka azonban ennél kevesebb készpénzt hord magánál, 39 százalék esetében pedig annak értéke az 5000 forintot sem éri el.

A cikksorozat következő részéből kiderül majd, hogy pontosan hogyan is költjük el a pénzünket, azaz a különféle fizetési módokat a lakosság mekkora része és milyen szituációkban használja.