Felért a csúcsra, ám a másik oldalon a lejtőn folytatódik a kínai gazdaság útja

Kína gazdasága tavaly 8,1 százalékkal nőtt, ez csaknem negyed évszázados rekord. A bővülés 2020-hoz képest mintegy 2000 milliárd dollárt tesz ki, ami összevethető Olaszország egyévi teljes bruttó hazai termékével. Ugyanakkor a kulcsfontosságú tartományok visszavágják idei GDP-előrejelzésüket. Fenyegető veszély, hogy érik a nyílt konfliktus a régiók és a centrum, a kínai nagytőke, az elvben szoros állami felügyelet alatt tartott tőkéscsoportok és a pekingi pártvezetés között. Utóbbi korrupcióellenes tisztogatással igyekszik biztosítani a párthű pénzemberek jövőjét és kiszűrni a renitenseket.

Kongresszus előtt

Az idén tartják a Kínai Kommunista Párt XX. kongresszusát, amelyen Hszi Csin-ping elnök demonstrálni akarja, hogy az ország gazdasági irányítását is kézben tartja, s hogy a népköztársaság a kedvezőtlen külső és belső feltételek dacára is képes fenntartani a világátlag legalább kétszeresét kitevő bővülési ütemet. Ennek a politikának a jegyében ülésezett január utolsó harmadában a párt központi fegyelmi ellenőrző bizottsága. Az eseményen az államfő a gazdaság teljes és szigorú kontrolljára szólított fel.

Nulla toleranciát ígért a korrupció megnyilvánulásaival szemben. A központi pártlap angol nyelvű kiadása, a Global Times szerint a cél: az eddig elérteket megőrizve a „tiszta és stabil” politikai körülmények biztosítása.

Az ázsiai óriás olyan erős utolsó negyeddel zárta 2021-et, amely lehetővé tette, hogy az egész esztendőt tekintve a tervet több százalékkal meghaladó, 8,1-es gazdaságbővülést érjenek el. Persze a tavalyi jó eredményhez hozzájárult a bázis, 2020 szerény mértékű – de a világgazdaság többi kulcsszereplőjével ellentétben pluszban maradó – növekedése is. Azért sokakat meglepett ez a szokatlanul nagy gyarapodás. S az ezzel kapcsolatosan felmerülő kételyeket erősíti, hogy Kína keleti, part menti, legstabilabb tartományi gazdaságai is ez év elején váratlanul visszavettek korábbi, jelentős bővülést tükröző céljaikból.

Tartományi gondok

Csöcsiangban szintén ez a helyzet.

A tartomány, amely a távol-keleti ország negyedik legerősebb gazdaságával büszkélkedhet, s amelynek az éves GDP-je csaknem kiteszi Németország és Franciaország egyesített egyévi bruttó nemzeti termékét, a minap ügyvezető kormányzója, Vang Hao révén közzétette, hogy a tavaly 6,5-es mértékű növekedési célt az idén visszafogja 6 százalékra.

Mindeközben az Alibabának is helyet adó terület 2021-ben 8,5 százalékos tényleges gazdaságbővülést mutatott fel. A magyarázat: a tartomány beruházásai a vártnál lassabb ütemben, ez évben mintegy 6 százalékkal nőnek. Az invesztícióknál a feldolgozóiparban 10 százalékos, a high-tech ágazatban 12 százalék feletti gyarapodást prognosztizálnak.

Hasonló a helyzet a középnyugati Szecsuanban, amely a hatodik helyen áll a Kínán belüli GDP-rangsorban. Tavaly a tartomány gazdasága 8,2 százalékos növekedést ért el. Ennek ellenére az idén az eredetileg is szerényebb, 6,5 százalékos célt visszavették 6-ra. Igaz, 2022 pártkongresszusi év. A funkcionáriusi logikát feltételezve akár arról is szó lehet, hogy a tervek visszafogásával és a hagyományosan az őszi időszakban tartandó kongresszus előtti „váratlan” bejelentéssel (amely szerint a teljesítéssel jócskán meghaladták az előirányzatot) pontokat akarhatnak szerezni a központi vezetés előtt.

Ugyanakkor az elemzők kétségesnek tartják, hogy Peking meg tudja tartani a múlt esztendő lendületét. Például egyre erősebben érződik a társadalom elöregedése. Tavaly több mint 11 százalékkal esett vissza a születésszám 2020-hoz képest. Ez legalább két szempontból komoly gazdasági fékezőerő. Elsősorban csökken a rendelkezésre álló munkaerő-tartalék, másodsorban a nem termelő, improduktív öregek számának a növekedése mind nagyobb terhet ró a szociális és az egészségügyi intézményekre.

Ha áttekintjük a világgazdaság meghatározó szereplői GDP-jének ez évre prognosztizált bővülését, látjuk: az ázsiai nagyhatalom már nem vezet annyira, mint néhány esztendeje. Az idén India növekedése valamelyest gyorsabb lehet, és Kína nem lóg ki a mezőny felső részéből (USA, Nagy-Britannia, Kanada).

Kockázatok és kiutak

Tavaly – persze a viszonylag gyenge 2020-as bázis miatt is – 30 százalékkal nőtt az előző évhez mérten a kínai kivitel. Rekordösszegű, 676 milliárd dolláros exporttöbblettel zárták 2021-et. A pekingi vámhivatal január végén publikált adatai szerint a múlt esztendőben a távol-keleti óriás 3360 milliárdos exportot bonyolított le. Az importja mintegy 2690 milliárd dollárra rúgott, innen a csúcsot döntött kiviteli többlete.

Ebben szerepet játszott az a tempóelőny, amelyet Kína a Covid-járvány kitörésekor hozott gyors, kíméletlen intézkedéseivel szerzett. Amikor a Nyugat kénytelen volt bevezetni az otthoni munkavégzést, az átállás szükségleteit nagyrészt kínai importból fedezték. Így megugrott Peking exportja az irodabútorok, az elektronikai, számítástechnikai eszközök szegmensében.

Elemzők két jelentős kockázati tényezőt látnak: az újabb koronavírustörzsek felbukkanása miatti termeléskieséseket és az ingatlanpiaci megingás hatását. A régi módszer, az állami beruházások felturbózása ma már nem megoldás, mert több bajjal járna, mint haszonnal. A kiutat három gazdaságpolitikai pillérre lehetne alapozni. Ezek: a belső fogyasztás részarányának a növelése, nagyobb szerep biztosítása a piacoknak és a magánszektornak (kiváltképp az új technológiák bevezetésében), továbbá az energiamix kizöldítése, a jelentős széntartalmúakról a környezetbarátabb forrásokra történő átállás.

A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!