Pár éven belül a jegesmedvék birodalmán át hajózhatnak Európába az AliExpress csomagok is

Az Északi-sarkvidéken 2035-re nyaranta jégmentessé válhatnak a hajózási útvonalak, ami teljesen átformálhatja a világkereskedelem logisztikai lehetőségeit. Kína szerint akár 20 napot is megtakaríthatnak a szállítási időből, ha konténerhajóik a Szuezi-csatorna  helyett az északi átjárók felé veszik az irányt. Becslések szerint a jégsapka zsugorodásával a hajózási tevékenység várhatóan több mint 50 százalékkal nő a térségben 2050-ig.

Számos szállítmányozó kezdett alternatív útvonalakat keresni tavaly, amikor a Szuezi-csatornát közel egy héten át eltorlaszolta egy megfeneklett konténerszállító. A kínaiak és az oroszok rögtön nekiláttak népszerűsíteni a sarkvidéki hajózási útvonalakat, hiszen azok gyorsabb és közvetlenebb összeköttetést biztosítanak az ázsiai, valamint az európai és észak-kelet-amerikai kikötők között.

Az orosz rámutattak arra, hogy a sarkvidéki útvonalak potenciálisan sokkal hasznosabbak lehetnek az olyan szűk áteresztő-képességű csatornáknál, mint a panamai vagy a szuezi. 

A sarkvidéki tranzit azonban nem sétahajókázás, rendkívül kiszámíthatatlan az időjárás, és a vízfelszín alatt is rengeteg veszély leselkedik. Ezt erősítette meg Kenneth Bod kapitány, aki az amerikai partiőrség egyik különleges jégtörőjével, a Healy-vel  tavaly nyáron a jégtáblák között végighajózta a tranzitútvonalat. 

"Egyszer hihetetlenül hideg volt, máskor gyönyörű napsütésre ébredtünk" - osztotta meg élményeit  a CNBC-vel.

A tudósok számításai szerint 2035-re nyaranta már jégtörőkre sem lesz szükség. Amennyire  jó hír ez a hajótársaságoknak, annyira jelent fenyegetést az őslakos sarkvidéki közösségekre. Mindenesetre a világ két legnagyobb tengerhajózási vállalata, az MSC és a Maersk eleve úgy döntött, hogy inkább maradnak a behajózott hosszabb útvonalakon, elkerülve a környezetkárosítást és a kiszámíthatatlan helyzeteket. Mások ellenkezőképp látják,  szerintük jelentős en csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás a rövidebb tranzitokkal.

Gabriella Gricius, az észak-amerikai és sarkvidéki védelmi és biztonsági hálózat munkatársa szerint valójában az a kérdés, hogy a szállítási idő- és költségmegtakarítás érdekében mennyire éri meg vállalni a  kiszámíthatatlan körülményekkel járó kockázatokat. 

A rövidebb szállítási időn kívül mással is kecsegtet a sarkvidék, méghozzá

az óriási feltáratlan nyersanyagkészleteivel.

Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata szerint a világ feltáratlan olajkészletének 13 százaléka és a földgázkészletek 30 százaléka található itt. 

Nem véletlen, hogy gombamód szaporodnak a sarkvidéken az új, szénhidrogén-kutatási és katonai célú kikötők. Oroszország volt a legaktívabb e téren, az elmúlt években mintegy 50 egykori szovjet támaszpontot nyitottak újra. A Kreml kiemelten kezeli a térséget, a fejlesztési források 10 százalékot ide csoportosítja. Vlagyimir Putyin elnök azt reméli, hogy az északi tranzitot választó hajók 2024-re már 80 millió tonna árut szállítanak erre, szemben a 2020-as 33 millió tonnás mennyiséggel. Valamint arra számít, hogy a jégsapka olvadásával egyre több stratégiai nyersanyag könnyebben hozzáférhetővé válik, s erre időben fel kell készülniük.