Az olajboom a földet is megrengeti

A fosszilis energiahordozók használata kétségtelenül kulcsszerepet játszott az emberiség fejlődése során, ám azt már a hetvenes évek olajválságai is illusztrálták, hogy a túlzott függőség jelentős problémákat okoz, és idővel elkerülhetetlen lesz használatuk kivezetése. Egyelőre azonban csak hangzatos ígéretekig sikerült jutni a témában, különösen ha a világ legnagyobb olajfelhasználóját, a szinte teljesen tömegközlekedés nélküli, végtelen kertvárosokkal tarkított, autó nélkül élhetetlen Egyesült Államokat nézzük. 

Amerika azonban nem csupán az olaj legnagyobb fogyasztója, de annak a legnagyobb termelője is a hidraulikus repesztéses technológiának köszönhetően. Nem csoda, hogy az európainál jóval olcsóbb benzint kínáló országban jóval kevesebb elektromos autó fogy, mint Európában vagy Kínában, és a politikai eliten belül sincs konszenzus arról, hogy az ember által okozott klímaváltozás valóban létezik-e, vagy csak kollektív hallucináció, hogy 20 éve még volt télen hó, most meg már nincsen.

Mindenesetre a Bloomberg írása rámutat arra, hogy a legújabb, mindössze nagyjából egy évtizede tartó texasi olajláz a klímaváltozáson túl is tartogat hátrányokat. Az összeállítás nem a hidraulikus repesztéssel olajat termelő vállalatok csődjeiről és eladósodottságáról ír, ami a beruházások visszafogásán keresztül járult hozzá a jelenlegi energiaválsághoz, hanem a technológia által okozott földrengésekről.

Noha a nyugat-texasi Permi-medencében felfutó kitermelés eleinte nem okozott különösebb problémákat, 2015-ben már hat olyan földrengést észleltek a térségben, ami meghaladta a 3.0-s erősséget a Richter-skálán. A következő évben is hat hasonló földmozgást észleltek, ám ezek után 17, majd 78 és 181 következett. Az idei év első három hónapja alatt pedig már 59-nél jár ezeknek a rengéseknek a száma a térségben, útban az új rekord felé.

Szerencsére azt 

az iparág is elismeri, hogy a repesztés és az ahhoz használt szennyvíz visszatöltése a föld alá valóban összefüggésben van a földrengésekkel, 

ám a vállalatokkal és különösen az olajiparral kesztyűs kézzel bánó Texas részéről nem várható, hogy szigorúbb szabályokat vezet be, ahogy a magas benzinár miatt bekövetkező népszerűségvesztéstől aggódó Biden-kormánytól sem.

Ugyanakkor a szomszédos Oklahoma állam intő példa lehet Texas számára is, miután az ottani termelés hasonló problémái végül mégiscsak lépésre kényszerítették a hatóságokat. A nyugat-texasi olajtermelők szerint azonban míg Oklahomában az olajat rejtő kőzet porózus, addig Texasban ez a körülmény nem áll fenn, így a problémák is kisebbek lehetnek.

Egyelőre a tapasztalatok azonban nem igazolják az olajipar optimizmusát, hiszen 

a földrengések is egyre erősebbek lesznek, 

hasonlóan a szomszédos államban tapasztaltakhoz. Míg a földmozgások első öt évében egyik rengés sem érte el a 4,5-es erősséget a Richter-skálán, az elmúlt két évben már négy hasonló rengést is tapasztaltak. Ha ezek ereje tovább erősödik, az már komoly károkat okozhat az épületekben is.

Noha a technológia és a földmozgások közötti kapcsolat minden részletét egyelőre nem értik a geológusok sem, abban egyetértés van közöttük, hogy azokat nem az olajat rejtő pala repesztése, hanem a szennyvíz föld alá fecskendezése okozza. Tekintve, hogy Nyugat-Texasban egy hordónyi olaj felszínre hozásával mintegy négy hordó víz is érkezik, ennek mennyisége korántsem csekély, ráadásul a szomszédos Új-Mexikó állam olajtermelői is Texasba hordják a szennyvizet.

Mivel ez a víz különféle sókkal és más mérgező anyagokkal teli, a felszín feletti tárolása nem különösebben biztonságos, így a legegyszerűbb kimerült kutak vezetékein visszaküldeni a föld alá. A valami furcsa okból a texasi olajipar feletti felügyeletet ellátó helyi vasúti bizottság pedig nem kíván keményen fellépni és betiltani a gyakorlatot. A végeredmény ezek alapján nem nagyon lehet más, mint a földrengések számának szaporodása, hiszen a teljes egészében az autóhasználat köré épített országban senki nem fog kiszállni az indokolatlan méretű gépkocsikból.