Helyénvaló volt az Európai Központi Bank (EKB) szokatlanul nagy kamatemelése – vélekedett Philip Lane, az EKB vezető közgazdásza, jelezve, hogy a továbbiakban várhatóan fékezi a tempót a jegybank.
Lane elismerte, hogy az eurózónában valóban túl magas az infláció, s egy nagy lépés volt szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák az árak elszabadulását. Az ír származású közgazdászról köztudott, hogy egyike a központi bank leginkább galamblelkű – a laza monetáris politikát favorizáló – vezetőinek. Lane feladata az, hogy az EKB igazgatósága számára előkészítse a monetáris politikai döntések meghozatalához szükséges háttéranyagokat.
A közgazdász egy interjúban úgy vélekedett, hogy a következő néhány ülésen szükség lesz további kamatemelésekre, de azt sugallta, hogy ezek visszafogottabbak lesznek.
A 75 bázispontos kamatemelés után az euró mutatott is némi életjelet a dollárral szemben.
Az EKB más vezetői viszont a Bloombergnek nyilatkozva nem zárták ki annak lehetőségét, hogy jön majd még egy óriási emelés. Lane is hangsúlyozta, hogy az inflációs kockázatok felfelé mutatnak, viszont az energiaválság és a fenyegető recesszió óvatosságra kényszerítheti a központi bankot.
Az EKB döntéshozói legközelebb szeptember 21-én ülnek össze, ami izgalmas nap lesz, ugyanis az óceán túlpartján az amerikai jegybank, a Federal Reserve is aznap tartja kamatdöntő ülését.
Az amerikai infláció augusztusban 8,3 százalékra csökkent ugyan, viszont magasabb lett a vártnál, s ami igazán rossz hír: emelkedett a volatilis tételek – például az élelmiszer- és üzemanyagárak – nélkül számolt maginfláció.
Az EKB hagyományosan megosztott az észak–dél tengely mentén, a déli államok a lazább, az északiak a szigorúbb monetáris politika hívei. Az alacsony infláció, a negatív reálkamatok időszakában ez csak annyiban okozott problémát, hogy a nagy megtakarító északiak, főleg a németek, háborogtak, látva bankbetéteik elértéktelenedését.
A pandémia aztán felülírt mindent, még Berlin is bedobott egy nagyobbacska élénkítőcsomagot, és támogatta az EKB kötvényvásárlási programját.
Az utóbbi hónapokban elszálló infláció azonban, úgy tűnik, már sok a héjáknak. A két számjegyű inflációval küzdő balti államok egyik legerősebb képviselője, a lett Gediminas Simkus közölte, hogy jelenleg egyáltalán nem tartja fontosnak, mikor ér véget a kamatemelési ciklus.
Az inflációs trend nagyon erős, így legalább 50 bázispontos emelésre van szükség a következő ülésen
– közölte, majd hozzátette, hogy még a 75 bázispontot sem zárja ki. „Az adatok nem változnak gyorsan, így nekünk is reagálnunk kell” – mondta. Álláspontja szerint az EKB ugyan figyel az eurózóna gazdaságának lassulására, viszont fő célja az infláció letörése.
Épp az ellenkező végpontot képviseli a portugál Mario Centeno, aki szerint a jegybank a 75 bázispontos emeléssel már demonstrálta elkötelezettségét az infláció letörése mellett. Centeno szerint a központi banknak kiszámíhatónak kell maradnia, és
a lehető legkisebb lépések politikáját kell követnie.
A monetáris politika számára a legrosszabb forgatókönyv, hogy összevissza kalandozik, és az adatokat követi – nyilatkozta, erősen kritizálva ezzel a manapság oly divatos „adatvezérelt” jegybanki hozzáállást.
Beszélni persze könnyű, ám a háborús helyzet, az energiaválság, a közelgő tél olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremt, hogy
a szokásos előrejelző modellek képtelenek kezelni a változók megnövekedett számát és bizonytalanságát.
Nem nagyon marad más lehetőség, mint adatvezérelt, vagyis a beérkező statisztikák alapján működő kamatpolitikát folytatni. Ez ellen a klasszikus érv az, hogy múltbéli adatok alapján működik, s mire ezekből kirajzolódik valamiféle trend, a jegybank már jócskán le van maradva a folyamatoktól. Ez egyébként a Fed és az EKB esetében is bekövetkezett; mindketten kergetik csak az elszálló inflációt. A nagy kérdés az, hogy képesek-e hitelességük maradékát felhasználva lehorgonyozni az inflációs várakozásokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.