Rámutatott a nagy európai olajipari vállalatok zöldülést célzó üzletpolitikájának visszásságára egy a Transport & Environment (T&E) megbízásából készült tanulmány. E szerint blöffszagú az európai olajipari nagyvállalatok vállalása, miszerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hidrogén, abból is a zöldminősítésű legyen a jövő első számú közlekedési üzemanyaga. Ehhez képest a valóságban a Shell, a BP, a TotalEnergies, az Eni, a Repsol és társaik nyolcszor annyit költenek a bioüzemanyag-finomításba való beruházásokra, mint a zöldhidrogén előállítását célzó projektekre – világít rá az ellentmondásra környezetvédő szervezet. A BP-nél ezt alighanem a valóság eltorzításként élhetik meg, a brit olajmulti hangsúlyozottam a zöldhidrogén termelésében látja a jövőt. A Repsol pedig a 2,5 milliárd eurós uniós beruházásban megépíteni tervezett Barcelona és Marseille közötti BarMar tenger alatti hidrogénvezeték-projekt egyik megkerülhetetlen résztvevője. Németország sem akar lemaradni, náluk 2027-ig egy 1800 kilométeres hidrogénvezeték építését tervezik – állami beruházásban. Igaz, náluk egyelőre a kék hidrogénre optimalizálják a rendszert. 

hanem inkább a könnyen hozzáférhető, de nem fenntartható módon termelhető bioüzemanyagokat helyezik fejlesztéseik fókuszába. A tanulmányban rámutatnak arra, hogy a fent említett olajtársaságok érdeklődést mutatnak a hidrogéntermelés fokozásában, de annak csak egy része tekinthető valóban zöldhidrogénnek, amelynek az előállításakor megújuló energiaforrás használatával végzik az elektrolízist. 

– veti a szemükre Geert Decock, a T&E igazgatója. Szerinte az olajcégek a beruházási keretük legnagyobb hányadát meglévő, fosszilis energiahordózókból üzemanyagot előállító finomítóik szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére fordítják, a zöldüzemanyagok fejlesztése és termelése másodlagos számukra. Pedig már egyre több hír érkezik a zöldhidrogén házi előállításának új technológiáiról, úgyhogy a nagyoknak is jobban illene csipkedni magukat.

A tanulmány szerint a járműipar elektromos átállásának felgyorsulása miatt az Európai Unióban a közúti közlekedés olajigénye 2035-re csaknem harmadával csökken. Onnan kezdve a benzin iránti kereslet évről évre 5-5 százalékkal visszaesik, így a jelenlegi finomítói kapacitások nagy részét be kell zárni, vagy hogy a teljes leírásukat elkerüljék, át kell állítani alternatív üzemanyagok feldolgozásához.

A T&E összefoglalója szerint a finomítói ágazatban 2030-ig tervezett 39 milliárd euró összköltségű beruházások csaknem 75 százaléka a bioüzemanyag-termelés növelését célozza. Környezetvédők szerint az átálláshoz nem lesz elegendő, fenntartható módon előállított bioenergetikai alapanyag, ezért félő, hogy a finomítók más iparágakból származó, üzemanyag-termeléshez alkalmas, de negatív környezeti szaldójú hulladékokat vesznek át – például állati zsírokat vagy kétes minőségű használt étolajat –, hogy a kapacitásaikat optimálisan ki tudják használni.

Az olajfinomítás ma a hidrogén egyik fő alkalmazási területe, ám itt ma még döntő részben a fosszilis tüzelőanyagokból előállított, szén-dioxid-intenzív szürke hidrogént használják. A tanulmány szerint az olajipari vállalatok mintegy 6,5 milliárd eurót fektetnek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású kék hidrogén előállításába, hogy csökkentsék a kibocsátásukat.

Ez azt jelenti, hogy a szénből vagy földgázból való hidrogéngyártás melléktermékeként keletkező szén-dioxidot megkötik, és azt tárolókban (többnyire a termelésből már kivont szénhidrogénmezőkben) helyezik el, megkímélve tőlük a légkört. Ez összeg a duplája annak, amit a zöldhidrogén és az e-üzemanyagok előállítására fordítanak az olajtársaságok, holott ezekkel a légi közlekedést és a hajózást meg lehetne tisztítani, ha nem is száz százalékig.

Geert Decock szerint az olajipar zöldülését nem az jelenti, hogy a szürke hidrogénről a kék hidrogén előállítására térnek át, ezt a lépcsőt ki lehet és ki is kellene hagyni, mert felesleges, és pénzpocsékolást, rövid távú részmegoldást jelent. Ehelyett ha eleve a zöldhidrogén-gyártásra térnének át, elfogadva az ezzel járó magasabb kiadásokat, akkor azzal valóban hasznosat tennének, olyat, ami a bolygó egésze számára kedvező hatással lenne.

Hallgassa meg a témában készült podcastunkat: