Miből fizeti a háborút Moszkva?
Elszállt januárban az orosz költségvetés hiánya, miután a tavalyihoz képest csaknem a felére esett vissza a szénhidrogének exportjából származó bevétel, valamint a fogyasztási- és a vállalati adóbevételek is csökkentek. A kiadási oldalt viszont a háborús költségek dobták meg. Ebben a helyzetben felértékelődik a tartalékok, az állami vagyonalapban lévő összeg szerepe.
Mindazonáltal a legdrámaibb adat – az állami megrendelések mintegy megtízszereződése 2022 januárjához képest – nem kötődik a vélhetően a szankciók hatásával magyarázható kőolaj- és földgáz exportbevételek apadásához. Ezt elemzők első sorban a katonai kiadásokkal, az ukrajnai háború megnövekedett anyagi terheivel magyarázzák. A Nyugat bejelentése, hogy – vélhetően Ukrajna katonai helyzete gyors romlása miatt – nagyobb tempóban jelentős mennyiségű harckocsit, hosszabb hatótávolságú rakétát szállít Kijevnek, megdobta az oroszországi állami megrendeléseket. Ezeknél a szállítások felgyorsítása érdekében bevezették a nagyobb mértékű előlegfizetést.
A kérdés ezek után az, hogy az elszálló költségvetési hiány mellett miből lehet a hadikiadásokat finanszírozni. Az állami tartalékalap
a Nemzeti Jóléti Alapban (FNB) január elsején 148 milliárd dollárnak megfelelő összeg volt, ami az orosz GDP 7,8 százaléka
– írja a minfin.gov.ru hivatalos honlap. Egy évvel korábban az alapban 186 milliárd dollár volt, ami az akkori GDP 8,5 százalékát tette ki. Elvben tehát van pénz a moszkvai államkasszában, de persze ez a forrás sem végtelen. Az alapot korábban a földgáz- és kőolaj bevételek gyarapították első sorban. Az idén viszont a szankciók elkezdik komolyabban éreztetni a hatásukat, így nem várható a tartalékok jelentős gyarapodása. Az FNB-ben nominálisan 2022. júliusában volt a legtöbb pénz, több mint 210 milliárd dollár.
Közhely, de igaz, hogy a háború drága dolog. Lássunk erre egy példát. Az orosz hadiipar megtöbbszörözte a Krasznopol „intelligens” 152 milliméteres kaliberű gránátok gyártását. Abszolút számokat ugyan nem közöltek arról, hogy ez menyibe kerül, de becsléseket azért lehet tenni. Az amerikaiak a saját, hasonló gránátjuk,
az Excalibur gyártását a kezdeti havi 10-15-ről felemelték havi 150 darabra.
A moszkvai stratégák a Krasznopolban látják az ukrán oldalon feltételezett, tömegesen megjelenő, korszerű nyugati harckocsik, a Lepoard 2-esek, az Abrams M1A2-esek, a Challenger-2-esek egyik hathatós ellenszerét. (A még a szovjet időkben kidolgozott Krasznopolt exportálják is, emiatt a Kalasnyikov-konszern a 152 milliméteres „keleti” mellett a 155 milliméteres NATO szabványt is gyártja.)
Az Excalibur darabja 120 ezer dollárba kerül, az orosz Krasznopol becslések szerint ennél lényegesen olcsóbb, 35 ezer dollár körül van.
Moszkvában azt állítják, hogy az ő okosgránátjuk hatótávolsága 25 kilométer, találati pontossága 2 méter, így szerintük kétszer olyan pontos, mint az amerikai – sokkal drágább – verzió. A pontos találat feltétele, hogy egy lézerforrás állandóan megvilágítsa („megfesse”) az álló vagy éppen mozgó célpontot. Mindkét vezérlési rendszernek megvannak az előnyei-hátrányai. A Krasznopolnál a gránátnak a célhoz való közeledésekor állandó „lézerfestést” igényel, míg az Excalibur GPS-, illetve inercia-vezérlésű, fentről, az űrből kapja a jeleket. A lézersugár-vezérlést az eső, hó, füst, köd zavarja, a GPS-kapcsolat pedig elektronikus hadviselési eszközökkel (EW, REB) akadályozható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.