A legnagyobb világmárkák hulladékaival fűtik a kambodzsai téglagyárat kemencéit, súlyos egészségi problémákat okozva az ott dolgozóknak, nem beszélve a veszélyes anyagokat, oldószereket is tartalmazó ruhagyártás során keletkezői melléktermékek és a selejtes áruk égetésével okozott levegőszennyezésről.
Egy helyi jogvédő csoport által személyes beszámolók és helyszíni bejárások alapján készített összefoglaló jelentés szerint legalább 19 azonosított nemzetközi márka hulladékát használják téglagyárak tüzelőanyagaként, de erről az érintetteknek pontos információik nincsenek, a „bevett szokás” szerint a hulladékról való gondoskodást terhét a vállukról némi díjazás fejében átvevő cégek között érdemes a felelősöket keresni.
Egyfelől a hulladék átvevőjénél, azaz a Sarom Trading Co.-nál, a hulladék megsemmisítésének körülményeit, azaz a gyárak környezetvédelmi megfelelőségéről tanúsítványt kiadó vállalatnál, így a World Responsible Accredited Productionnál (WRAP), illetve a környezetvédelmi szabályok betartását ellenőrizni hivatott kambodzsai minisztérium szakhatóságánál. Nem jó előlel, hogy a jelentésről beszámoló Reutersnek egyikük sem kívánt nyilatkozni.
A LICADHO (Kambodzsai Liga az Emberi Jogok Előmozdításáért és Védelméért) által készített jelentés viszont annál bőbeszédűbb. Az aktivisták a kambodzsai főváros, Phnomen és a szomszédos Kandal tartomány 21 téglagyárát keresték fel április és szeptember között, jelenlegi és volt dolgozókat is meginterjúvolva. Mint kiderült,
minden harmadik vizsgált téglagyárban égetik rendszeresen a 19 világmárka selejtjét és gyártási hulladékát,
közte szöveteket, műanyagot, gumit és egyéb anyagokat. Egy 2019-es kormányzati felmérés szerint a 465 kambodzsai téglagyár közül 23-nál használtak textíliát a kemencék fűtéséhez.
Számos dolgozó panaszkodott állandó fejfájásra, légzési nehézségekre, köztük terhesen a kemence mellett dolgoztató nők is. A megélhetésüket féltő és folyamatosan robotoló téglagyári munkások egészségi állapota nem sokat nyomott a latban még azután sem, hogy az ENSZ Fejlesztési Programjának 2020-ig szóló belső tanulmányában a kambodzsai ruhagyárakban keletkező a hulladékok elégetésének környezeti hatásait publikálták, megállapítva, hogy ha a művelet során nem ragaszkodnak szigorúan az előírásokhoz, akkor az emberre mérgező anyagok – közte a rákeltő dioxin – szabadulhatnak fel, és a hamu is nagy mennyiségű szennyező anyagot tartalmazhat.
A University of London kutatása a ruhaégetéskor felszabaduló anyagot között nevesítette még a klóros fehérítőt, formaldehidet és ammóniát, valamint nehézfémeket, PVC-t és a festési és nyomtatási folyamatokban használt gyantákat.
A hulladékaikat a távol-keleti országokba exportáló multik közül következők „lepleződtek” le:
A fejleményekre reagáló cégek meglepettségüknek adtak hangot. Az Adidas 16 helyi beszállítóval dolgozik, mindegyiküket kötelezte arra, hogy hulladékaikat az általuk engedélyezett ártalmatlanítási módon semmisítse meg. A német sportszergyártó vizsgálatot indított annak megállapítására, hogyan kerültek a hulladékai a téglaégetőkhöz, ezzel egyszersmind utalva arra, hogy ez nem szerepel az engedélyezett útvonalak között.
Előírásaik szerint valamennyi hulladékukat jóváhagyott, teljes mértékben szabályozott és levegőminőség-ellenőrzéssel rendelkező hulladékhasznosító üzemben vagy a kormány által engedélyezett újrahasznosító központokban szabad ártalmatlanítani.
A Lidl közleményében azt írta, hogy nagyon komolyan veszi a jelentésben foglaltakat és vizsgálatot indít – ahogy a húsz helyi gyártóval dolgozó Primark és a Sweaty Betty is –, s annak megállapításág nem nyilatkozik.
A lengyel ruházaticikk-gyártó LPP csoport nem tudott arról, hogy textilhulladékát téglakemencékben égetik el, és felvette a kapcsolatot a helyi ügynökeivel, és hulladékgazdálkodási továbbképzést tart a jövő év elején.
Aggodalmát fejezte ki a Tilley Endurables is, amely a WRAP által hitelesített, ellenőrzött hulladékhasznosítókkal dolgoztat Kambodzsában, s a téglaégetők nem tartoznak ezek közé. Mint írják, ezen túl nincs rálátásuk arra, hogy gyártási melléktermékeik hol hasznosulnak.
A LICADHO jelentése súlyos megállapításokat tartalmaz a kambodzsai téglagyárak működési körülményeiről. Az ágazatban rendszeres a rabszolgamunka, a gyermekmunka, már a kilencéveseket is munkára fogják.
A dolgozók jobbára a gyár területén jutnak lakhatási lehetőséghez, és ki vannak szolgáltatva a tulajdonosoknak. Sokan hitelt vesznek fel tőlük, amelynek visszafizetéséig dolgoztatják őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.