Hová tűnt a német munkamánia?
Európa legnagyobb gazdasága a kontinens betegévé vált, a kétségbeesett politikusok és vállalati vezetők pedig azzal gyanúsítják meg a lakosságot, aminek korábban az ellenkezőjéről voltak híresek: a németek nem dolgoznak eleget. Ezért azonban nem a lustaság, hanem a kormány a felelős, így a problémát is nekik kellene megoldaniuk.
A Bloomberg véleménycikke szerint ostrom alatt állnak a német dolgozók, akik korábban a gazdasági erejüket megalapozó, világszínvonalú dolgosságukról voltak híresek, ám most a politikusok és a munkáltatóik is lustának tartják őket.
- Christian Lindner német pénzügyminiszter a múlt héten azzal gyanúsította meg hazája lakóit, hogy az olaszok, a franciák és sok más nép is „többet és keményebben dolgozik, mint ők”.
- Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter néhány hónapja sztrájkoló munkások miatt csattant fel, és kijelentette, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő ország „ezt nem engedheti meg magának”.
- A Deutsche Bank vezérigazgatója, Christian Sewing pedig a Fortune-nek azt nyilatkozta, hogy ellenzi a négynapos munkahetet, és felszólította a németeket, hogy „dolgozzanak többet és keményebben”.
A szakszervezetek azonban elutasítják a vádakat, amelyek a németeket és a bevándorlókat is munkakerülőnek próbálják beállítani, ugyanis a valóság teljesen más képet fest:
Németországban több embernek van munkája, mint valaha, a gazdasági problémák miatt pedig ráadásul több millióan kénytelenek több állásban dolgozni, hogy eltartsák a családjukat.
Igaz, a hivatalos adatok arra utalnak, hogy az elmúlt években jelentősen megkopott a lakosság munkamorálja. A németek alapszinten 30 nap fizetett szabadságot élveznek, szemben a magyaroknak járó 20-szal. Emellett átlagosan 15 betegszabadságot vesznek igénybe – gyakran a kiégés miatt –, ezek a hiányzások pedig jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az ország recesszióba került.
Fizetett szabadság: kiderült, hogy mennyit pihenhetnek az európaiakEurópában széles skálán mozog, hogy mennyi szabadságot kapnak a munkavállalók. A fizetett szabadságok és szabadnapok számának megítélésében ugyanis eltérő a gyakorlat a különböző országokban. |
Az egy dolgozóra jutó átlagos éves munkaórák száma tavaly a második legalacsonyabb volt az OECD-országok közül, amit a Szövetségi Munkaügyi Hivatal kutatóintézete a betegségeknek, a kevesebb túlórának és a részmunkaidős foglalkoztatás növekedésének tulajdonított.
A részmunkaidős foglalkoztatás magas aránya különösen fontos: Németországban ugyanis a női munkavállalók mintegy fele dolgozik részmunkaidőben, míg a férfiaknak csak 13 százaléka.
A mintegy 46 milliós munkaerő-állománnyal rendelkező Németországban emiatt 1,7 millió állás betöltetlenül marad.
Emiatt nem kell a németeket lustának tartani – múltbéli termelékenységük a világ egyik legnagyobb gazdaságát építette fel –, azonban a kormánynak, ha fenn akarják tartani a jelenlegi szociális rendszert, amely körülbelül 20 millió nyugdíjast tart el, komoly reformokra és ösztönzőkre van szüksége, hogy visszacsalogassák az embereket a munkahelyekre.
A megszokott megoldás, amelyet Olaf Scholz kancellár baloldali kabinetje jelenleg támogat, hogy még több migránst kellene beengedni az országba, amellyel majd pótolják a hazai munkaerőt.
Németország azonban hosszú távon jobban járna, ha több nő tudna teljes munkaidőben dolgozni, az emberek pedig később mennének nyugdíjba.
A jelenlegi működő szociális rendszer alapjai az elmúlt néhány évben rövid idő alatt megszűntek. Az olcsó olasz gázra és a kínai export iránti keresletre épült német gazdaságnak azzal kell számolnia, hogy az idősebb generációkból egyre többen hagyják ott a munkaerőpiacot, amit a fiatal dolgozók száma nem követ – emiatt a Német Gazdasági Szakértői Tanács előrejelzése szerint az ország termelésének növekedése mindössze évi 0,4 százalékra fog csökkenni.
A pénzügyminisztérium múlt héten benyújtott 12 pontos terve szerint a kormány ezt a fenyegetést úgy próbálja enyhíteni, hogy korlátozzák a korai nyugdíjazást és megnövelik a nyugdíjkorhatárt, miközben beruházásokkal próbálják csökkenteni a munkanélküliséget.
Érthető módon ez nemcsak a lakosságot, hanem még Scholz saját koalíciós partnereit is felháborította. Ehelyett érdemes lenne a probléma alapjaira fókuszálni:
Németország adórendszere ugyanis súlyosan bünteti a béreket, így nem csoda, hogy az emberek nem akarnak többet dolgozni.
A nyugdíjkorhatárok minimális emelése mellett a kormánynak jelentős adókedvezményeket kellene adnia az idősebb dolgozóknak, akik a hivatalos korhatár után is munkában maradnak. Hasonló intézkedéseket kellene bevezetni a túlórák esetében is, hogy a dolgosabb alkalmazottak valóban jutalmat kapjanak az extra munkájukért.
Az állami támogatásokat az óvodák és az iskolák finanszírozására kellene fordítani – főleg az oktatásban dolgozók béremelésével –, ami hozzájárulna, hogy a nők többet tudjanak munkában maradni.
Németországban keres állást, aki nem tud angolulEurópa legnagyobb gazdasága a külföldi álláskeresők egyik kedvenc célpontja. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.