Ahhoz, hogy egy ország megtartsa a népességét, átlagosan 2,1 kell hogy legyen a gyermekek születési aránya egy nőre vetítve, ettől azonban a fejlett országok igen távol állnak. A legfrissebb elérhető adatok szerint Anglia és Wales rátája 1,49 gyermekre csökkent 2022-ben az egy évvel korábbi 1,55-ről, és hasonló a helyzet Skóciában és Észak-Írországban is – írta a BBC. Összeállításukban arra is kitértek, hogy az Egyesült Államokban a termékenységi ráta tavaly rekordalacsonyra, 1,62-re esett vissza, miközben 1960-ban még 3,65-öt jegyeztek fel.
A születések számának csökkenését sokan hajlamosak demográfiai időzített bombának nevezni, hiszen súlyos gazdasági problémák eredhetnek belőle. Ahogy a népesség elöregedik, egyre kevesebb fiatal munkaerő áll rendelkezésre az idősek nyugdíjának a kitermelésére. Honnan lesz gazdasági növekedés, ha a vállalatok nem tudnak elegendő munkaerőt toborozni? – teszik fel a kérdést.
A világ országainak kétharmadában a születési arány a helyettesítési ráta alatt van
– nyilatkozta a lapnak Sarah Harper, az Oxfordi Egyetem gerontológiai professzora. Már nemcsak Japánban, hanem Kínában is alacsony ez a szám, Dél-Korea pedig negatív rekorder a világon.
A népességnövekedés manapság valójában csak a Szaharától délre fekvő Afrikára jellemző.
A professzor szerint riadalomkeltés helyett a folyamatot demográfiai átmenetként érdemes felfogni. Tudtuk, hogy ez meg fog történni, és erre már egy ideje készülnünk kellett volna – hangsúlyozta.
A születési arányszámot az országok úgy növelhetik, ha megkönnyítik a nők gyermekvállalását, szélesítik a gyermekgondozási szolgáltatásokat, adókedvezményeket, netán hosszabb, illetve teljes fizetésű szülési szabadságot biztosítanak. Emellett az is elengedhetetlen, hogy a cégek rugalmasabb munkaidőt biztosítsanak a kismamáknak és apukáknak, és munkahelyi bölcsődéket hozzanak létre – sorolta a szakember a tennivalókat, amelyek segíthetnek. Ugyanakkor azt is hozzátette: az ilyen politikák lassíthatják a hanyatlást, ritkán hoznak teljes fordulatot.
A cikk szerzője két fő megoldást lát arra, hogy egy ország megbirkózzon a csökkenő születési rátával:
Szingapúr a világ egyik leggyorsabban öregedő országaként az első lehetőség mellett tette le a voksot: emelik a nyugdíjkorhatárt, képezik a középkorúakat, valamint a vállalatokat az idősebb munkavállalók felvételére ösztönzik.
Jelenleg Szingapúrban a nyugdíjkorhatár 63 év, de ez 2026-ban 64 évre, 2030-ra pedig 65 évre emelkedik. Az idős munkavállalók nyugdíjkorhatáruk elérése után is munkában maradhatnak, ha úgy kívánják, a cégeknek újrafoglalkoztatást kell ajánlaniuk a dolgozó 69 éves koráig.
A szingapúri kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minden állampolgára állapotát az orvosa figyelemmel kísérje. A városállam hatalmas összegeket költ az egészségre, Angelique Chan szingapúri öregedéskutató szerint náluk van a legjobb formában a népesség, így jó eséllyel az emberek idős korukban is képesek lesznek folytatni a munkát.
Az Egyesült Államokban a 65 évesek és idősebbek munkavállalása lényegesen magasabb, mint más fejlett országokban. A brit lapnak nyilatkozó Ronald Lee, a Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora azt mondta, hogy ez nem rossz dolog:
Túl kell lépnünk az egész világon azon a gondolaton, hogy az idős embereknek joguk van egy végtelen hosszú ideig tartó szabadidőhöz.
Miután az emberek egészségesebbek, életerősebbek, és sokan idősebb korukban is készek „továbbmenni”, a nyugdíjkorhatárt jócskán a 70-es évekig lehetne emelni – vélekedett a közgazdász. Jelenleg az amerikaiak 66 év és két hónap után kapnak teljes társadalombiztosítási nyugdíjat, de ezt fokozatosan 67-re emelik.
A cikk szerint a migráció demográfiai szempontból megoldást jelenthet az alacsonyabb születésszám problémájára, ugyanakkor a megnövekedett bevándorlás nyilvánvalóan „forró politikai burgonya” az Atlanti-óceán mindkét oldalán – ismerik el.
Lehetővé kellene tenni, hogy azok az országokból, ahol igen magas a gyermekvállalási ráta és a munkavállalók száma, a következő négy évtizedben a fiatalok egy része átkerüljön a világ fejlettebb részére – vetették fel az írásban. Problémának nevezték, hogy sok helyen a bevándorlás meg sem közelíti azt a szintet, amely az elöregedő népesség pótlásához szükséges, és mégis mélyen népszerűtlen.
A demográfiai kihívásokkal a magyar kormány és különféle hazai szervezetek is aktívan foglalkoznak, ebben a témában tartott a napokban rendezvényt a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS), illetve az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. A kiindulási pont ugyanaz volt, amiről a BBC is írt, mégis gyökeresen eltért a megközelítés – így lehet összegezni annak a kiadványnak a mondanivalóját, amelyet az eseményen Demográfia és versenyképesség az Európai Unióban címmel bemutattak.
Ha nem születik elegendő gyermek, kultúránk megszűnik, ezzel együtt pedig közös értékeinknek is nyoma vész
– mutatott rá a helyszínen Hornung Ágnes, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára. A magyar állam szerinte olyan rendszert dolgozott ki, amely a gyermeket tervezők mellett a család minden tagjának lehetőségeket biztosít a boldoguláshoz.
Az elmúlt bő tíz év családpolitikai intézkedései az Oeconomus elemzése szerint is enyhítették a csökkenő születésszám és az öregedő társadalom okozta nyomást, a természetes fogyás üteme mérséklődött:
Magyarországon a teljes termékenységi arányszám a 2011. évi 1,23-as szintről 2022-re 1,5-re nőtt, így a hatodik legjobb helyre kerültünk az EU-ban.
A legmagasabb a teljes termékenység Franciaországban volt (1,79 élve születés nőnként), majd Románia (1,71), Bulgária (1,65) és Csehország (1,64), Szlovákia (1,57) következett. A gyermekvállalási kedvet mutató termékenységi arányszám az Európai Unióban 1,46-ra csökkent.
A magyarországi intézkedések eredményei jól láthatók, igazi áttörést azonban egyelőre nem sikerült elérni a születések számában. A legújabb adatok szerint például idén áprilisban 3,9 százalékkal, 250 újszülöttel kevesebb jött a világra, mint tavaly ilyenkor.
Az öregedő társadalmak tipikus gondjai – azaz a munkaképes korosztály csökkenése, az időskori eltartottsági ráta növekedése, az egyre növekvő egészségügyi és szociális költségek, az egyre nehezebben fenntartható nyugdíjrendszer – Magyarország versenyképességére is kockázatot jelentenek.
Mindez így van annak ellenére, hogy Magyarország az Európai Unióban az átlag alatti eltartottsági rátával rendelkezik, hiszen a tendencia romlik.
Az eltartottsági arány hazánkban a 2023-as 31,9 százalékról 45,5 százalékra nő az évszázad közepére,
azaz míg tavaly 3,1 aktív korú lakosra jutott egy idős eltartott, addig ez a mutató nálunk már csak 2,1 lesz 2050-ben. Ez pedig nincs is olyan messze, a mostani középkorúaknak jó esélyük van arra, hogy megtapasztalják az egyelőre még csak modellezett, sokakban előre aggodalmakat keltő változásokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.