A geopolitikai feszültségek ellenére esett az olaj ára

A közel-keleti konfliktus, a vörös-tengeri válság és az orosz–ukrán háború eseményei ellenére zsugorodtak az olajárak: az északi-tengeri Brent olajfajta ára kedden hordónként 1 százalékkal, 78,8 dollár alá csökkent, az árfolyam 78,6 és 79,7 dollár között mozog. Az Egyesült Államokban irányadó West Texas Intermediate (WTI) kurzusa mintegy 0,8 százalékkal, 75,1 dollárra esett vissza.

A mérséklődést több tényező is magyarázza: az egyik, hogy a világ legnagyobb olajimportőrének számító Kínában csökkent a feldolgozóipar, s a távol-keleti országnak kevesebb energiahordozóra van szüksége. Ennél is fontosabb, hogy a Közel-Keleten valójában egyik fél sem akarja tovább eszkalálni a helyzetet.

A látványos akciók és a kemény megszólalások ellenére sem a libanoni Hezbollah, sem Izrael nem tervez háborúzni, a felekre az Egyesült Államok is igyekszik nyomást gyakorolni. Ugyan az Irán által támogatott jemeni húszi lázadók az elmúlt hónapokban többször megtámadták a Vörös-tengeren közlekedő kereskedelmi hajókat, 

Washington erre hivatkozva többször mért csapást jemeni katonai célpontokra. A húszik két héttel ezelőtt dróntámadást intéztek Tel-Aviv ellen, amire válaszul a zsidó állam légicsapást mért a jemeni Hodeida kikötővárosra. A piacok viszont továbbra is arra számítanak, hogy felek közötti kisebb összecsapások nem torkollnak általános háborúba.

Érdemes megjegyezni, hogy a Brent ára tavaly 71 és 94 dollár közt minden szintet megjárt, míg az orosz–ukrán háború kirobbanása után 110 dollár felett is jegyezték, amihez képest az idei 77–79 dolláros árfolyam jókora visszaesésnek számít.

Három ország uralja az olajtermelést

Az olaj továbbra is a világ egyik legfontosabb erőforrása maradt: az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Oroszország – a Szovjetunióhoz tartozó Orosz Föderáció rendszerváltás előtti termelését is beleszámítva – minden más országnál több fekete aranyat termelt ki az elmúlt évtizedekben. A három ország együttesen a globális olajtermelés 40 százalékát adta 2023-ban napi 32,8 millió hordóval.

Az előrejelzések szerint idén Washington megőrizheti vezető olajtermelői pozícióját, miközben az olajexportáló országokat tömörítő OPEC+ tartja a termeléscsökkentési megállapodást. Az energiahordozót viszonylag kevés ország aknázza ki, ami továbbra is jelentős gazdasági és politikai előnyöket nyújt az érintett államoknak.