Nukleáris reneszánsz és pénzügyi valóság – miből finanszírozhatja Kelet-Európa az atomerőmű-építéseket?
A kelet-európai atomerőmű építések üteme már az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után elkezdtek lelassulni, majd a Szovjetunió szétesésével tovább csökkent a kivitelezések lendülete. Ugyanakkor napjainkban, miután az atomenergia is megkapta a „megújuló” plecsnit, fejlesztések reneszánszukat élik globálisan. Így van ez a Lajtán innen is, azaz a kelet-európai atomkapacitás növelési igény sohasem volt még ilyen szinten.
Fotó: AFP
„Évszázad legnagyobb projektjei”
Hangzatos kommunikáció is társul a nukleáris reneszánszhoz,
a kormányok egyenesen az évszázad legnagyobb projektjeinek nevezik az atomerőmű-építéseket.
A Bloomberg előrejelzései alapján
legalább egy tucat új nukleáris blokkot akarnak építeni csaknem 130 milliárd euró értékben, az első már egy évtizeden belül termelhet is.
A beruházásoknak az is lendületet adott, hogy a nemzetek kénytelenek voltak leszokni az olcsó orosz gázról.
Bőven vannak azonban nehézségek is. A többségében kicsi országok nem rendelkeznek saját know-how-val, és a finanszírozás sem megoldott sok esetben. Magánbefektetők egyedül bizonyosan nem finanszíroznak atom-beruházásokat, már csak az összegek nagyságrendje miatt sem. Maradnak tehát az uniós források, állami irányítással.
A finanszírozás messze a legfontosabb kérdés
– mondta Jan Horst Keppler, a Nukleáris Energia Ügynökség közgazdásza egy júniusi prágai találkozón.
Nyugaton más a helyzet
Igen vegyes a kép a nyugat-európai országokban. Belgium és Spanyolország az atomenergia fokozatos leépítését tervezi, Ausztria már a 70-es évek végén elutasította az atomenergiát, Németország a 2011-es fukusimai katasztrófa óta bezárta létesítményeit. Franciaország, Finnország, Svédország továbbra is energiaszükségletének harmadát nukleáris energia segítségével állítja elő, az EU legújabb reaktora – a finn Olkiluoto 3 – tavaly kezdte meg az áramtermelést, Franciaországban idén újabb blokk üzembeállítását tervezik.
Lengyel nyitás
Félelmetes mértékű forrásokat terveznek költeni Lengyelországban. A
38 milliós EU-tag eddig egyértelműen a szénre támaszkodott, a tervezett reaktorok lesznek az elsők.
A kormány el is kezdte tárgyalásokat az amerikai Westinghouse Electric-kel, ugyanakkor arról még nem esett szó, hogy honnan teremti elő a szükséges 30 milliárd dollárt, azaz a GDP 3,9 százalékának megfelelő összeget.
Mindenképpen szükséges az állami szerepvállalás
– mondta Marcin Kaminski, a Polskie Elektrownie Jadrowe kockázatmenedzsere.
Brüsszel kezében a kulcs
Tervek tehát vannak bőven, a befektetési-finanszírozási döntések azonban egyelőre váratnak magukra.
A konkrét kivitelezés megindulása attól függ, hogy Brüsszel mikor ad zöld utat a 2028–34-es fejlesztési forrásoknak, amit valószínűleg csak jövő nyáron hagynak jóvá.
Közben azért minden ország különböző úton-módon próbálkozik. Lengyelország egy úgynevezett „különbözeti megállapodást” szeretne, Románia megvizsgálja a zöldkötvények kibocsátásának lehetőségét. Csehország előrébb tart, a gazdasági miniszterhelyettes szerint a kormány belátta, hogy „nincs versenyképes ajánlat, a költségek 90 százalékát az államnak kell kifizetnie, hitelből”.
A projekteket az egyre növekvő költségek és késések hátráltatják.
Szlovákiában például a mohi erőműben egy új blokk építése 10 évet késett, és a projekt végül az eredetileg tervezett duplájába került.
Branislav Strycek, a legnagyobb szlovákiai közszolgáltató vezérigazgatója szerint „az áram 15 évig igen olcsó volt, így senki sem fektetett be az ágazatba.”
Konkrét kivitelezés tehát a szlovákiai mellett csak idehaza van. A Paks II. Atomerőművet a Roszatom építi, döntően orosz hitelből.
A beruházásokat egyébként nem csak a forráshiány lassítja. A szakemberhiány ugyanúgy probléma, nem is beszélve a kivitelezőkapacitás szűkösségéről. Így tehát – még ha a projektek zöldutat is kapnak – akkor sem várható, hogy a régió néhány éven belül „atomközponttá” váljon, ugyanakkor a most még csak papíron létező tervek megvalósulásához nélkülözhetetlen lépcsőt „ugornának meg” az egyes tagországok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.