Ukrajna jegyében zajlott és ért véget augusztus közepén az oroszországi Armija 2024 haditechnikai kiállítás. Moszkva négy szövetségese (Kína, Fehéroroszország, Irán és India) önálló pavilonnal képviseltette magát.
Hivatalos közlés szerint 83 delegáció érkezett, ebből 39 állam küldöttségét a védelmi miniszter és/vagy a vezérkari főnök vezette. Ezekből, a „globális Dél” Nyugathoz kritikusan viszonyuló államaiból építi Moszkva potenciális régi-új szövetséges táborát. Az alapot a BRICS-országok (Brazília, India, Kína, Dél-Afrika) adják. Andrej Belouszov orosz védelmi miniszter Moszkvában néhány állam miniszterével – köztük a világ egyik legerősebb hadseregével rendelkező Vietnám védelmi tárcavezetőjével, Phan Van Gianggal – szorosabb konzultációkat tartott, megállapodtak az együttműködés elmélyítésében – írta a központi vietnámi pártlap, a Nhan Dan.
A moszkvai Patrióta kongresszusi központban tartott tanácskozásra-bemutatóra a drónok és a robotok világa nyomta rá a bélyegét. Annál is inkább, mert a kurszki területre betört ukrán expedíciós hadsereg mérete napról napra növekszik – legalábbis az orosz hivatalos források szerint. Míg kezdetben néhány száz katonával való kis méretű behatolásnak állították be, addig augusztus közepére
az orosz területen harcoló ukrán kontingens létszáma már mintegy 12 ezer főre növekedett
– a moszkvai média közvetítése szerint.
Látványos, de a gyakorlatban igazán nem vált be az évtizedekkel ezelőtt az USA-ban kidolgozott „bostoni robotkutya”, amelynek egyik helyi változata a moszkvai bemutatón is eljárta a kutyatáncot. Ukrajna nemrég vetett be ilyen amerikai gyártmányú teherhordó eszközöket – korlátozott sikerrel.
Túl bonyolultak, nehéz a kezelésük és az energiaforrás-biztosítás
– hallani Kijevben a véleményeket. Most aknamentesítésre képezik ki a darabonként 75 ezer dolláros robotkutyákat.
Oroszország a harcmezőre inkább az egyszerűbb, benzin- vagy dízelmotoros teherhordó, sebesültszállító robotokat tervezett. A szovjet-orosz katonai tervezőirodák legjobb hagyományai szerint ezek az eszközök primitívebbnek tűnnek, kevésbé elegánsak, formatervezettek, mint nyugati társaik – de olcsóbbak. A feladatukat ellátják és élettartamuk sokszor hosszabb, kezelésük, javításuk, alkatrész-utánpótlásuk pedig egyszerűbb amazokénál.
Moszkvában ebben a kategóriában a sztár a féltonnás teherbírású Karakal univerzális lánctalpas nehézrobot, amely távirányítható, és embervezette változatban is létezik. Rebovec-Wall-e orosz-angol elnevezéssel kis méretű – feltehetően akkumulátoros-elektromotoros meghajtású – lánctalpas robotról van szó. Drónok irányító-szenzorrendszere zavarására alkalmas eszközt (Fumigator FPV illetve BPLA) hordoz.
Katonai elemzők az Armija 2024 egyik fénypontjának tartják a nehezebb csapásmérő drónról indítható,
A Krasznopol 152 milliméteres tüzérségi okosgránát célkövető rendszerét alkalmazzák rajta, azaz megfestik lézersugárral a célpontot, amelybe a rakéta orrán lévő érzékelő belevezeti a robbanófejet. Erre a rendszer részeként csupa szárny konstrukciójú, sokáig a levegőben levő új felderítő-kommunikációs drónt alkottak meg, amely megvilágítja a célt felülről lézerrel a Kh BPLA becsapódásának másodpercében. Ez a Finyiszt 1-KR drón, amely három kilogrammos hasznos terhelést vihet – ami azt jelenti, ekkora lehet a célmegfestő lézert kibocsátó eszköz maximális súlya.
A Kh BPLA célpontjai könnyebben páncélozott harcjárművek, fedezékek. Kifejlesztője-gyártója a tulai KBP vállalat, a Rostec oroszországi hadiipari komplexum része. A fegyver orr-részén lévő terelősíkok – a Krasznopol mellett a Kornet 9M133 vállról (is) indítható (MANPADS) páncélelhárító rakétából vett elemek egyike – a haladási irányra merőleges tengelyek körül mozdítják el a négy darab, tenyérnyi méretű síkot, míg a fegyver hátsó részén négy nagyobb, elsősorban a repülés stabilitását előmozdító faroksegédszárny található.
Azaz az eszköz roppant mozgékony, és tervezői szerint pontos is. Hátránya, hogy – földi célmegfestés esetén – a cél közelében, a célpontra való rálátással kell elhelyezni a „megfestő” lézerberendezést, amit a kiállításon háromlábú állványon a fegyver mellett állítottak ki. Szerepelt a bemutatón a Lancet drónjairól ismert ZALA vállalat is, amely most az exportváltozatot mutatta be. Elnevezésük: Izgyelije 51, 52 E. Elektromotor hajtja ezeket az egyszer használatos, „öngyilkos” drónokat.
Könnyű géppuskával, 5,45 milliméteressel jelentkezett a Kalasnyikov Konszern a moszkvai seregszemlén. A Kalasnyikov RPL–20 típusjelű fegyverének a jobb oldalán ugyanaz a hüvelyakadást elhárító szerkezet van, mint a hasonló amerikai (AR–15, alias M–16) fegyvereken. Nem írják az RPL–20-as súlyát, de ránézésre a kétszerese lehet a vele összevethető amerikai M249-esének.
Ezt a fegyvert is, de még inkább a az IGLA AnDr és az IGLA Vector AnDr-t, két különleges sörétespuska-töltényt a kis méretű drónok ellen dolgozták ki. A Rostec honlapján közölt információ szerint az Alkalmazott Kémiai Kutatóintézet által kifejlesztett két különleges töltény abban különbözik a közönséges 12-es (legnagyobb űrméretű) sörétespuska-töltényektől, hogy több bennük a lőpor mennyisége, továbbá keményfém-söréteket használnak.
A katonai sörétes puskákat a minidrónok ellen vetik be.
Kétféle szórással gyártják, a 35 méteres optimális lőtávolságú sörétek szélesebb ívben, nagyobb találati valószínűséggel szóródnak, a 100 méteresek pedig keskenyebb nyalábban küldik a söréteket a felderítő vagy csapásmérő minidrónokra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.