Szabadpiac helyett protekcionizmus, totálisan megváltozott az amerikai gazdaságpolitika

Az amerikai gazdaság- és kereskedelempolitikában egyre jellemzőbb a vámok alkalmazása, miközben a kormány támogatásokkal, adókedvezményekkel igyekszik fellendíteni a hazai beruházásokat. Sőt, Washington eltökélt célja, hogy minél több gyár jöjjön létre amerikai földön.

Az állami beavatkozás mellett a Fehér Ház egyre többször akadályozza meg, hogy egy hazai cég külföldi kézre kerüljön. Az FT szerint a gazdaságpolitika és a nemzetbiztonság összefonódása számos tényezővel magyarázható. Az ellátási láncokat megakasztó koronavírus-járvány, majd az orosz–ukrán háború is ráirányította a figyelmet a kérdésre.

A legfontosabb tényezőnek azonban Kína számít. Az amerikai tisztviselők aggódva figyelik Kína előretörését számos iparágban. Az amerikai gyártás versenyképességének megőrzése és helyreállítása meghatározó geopolitikai kihívássá vált, emiatt Washington egyre inkább a protekcionizmus felé mozdul el.

Vámháború Kínával

Az amerikai–kínai kereskedelmi és gazdasági háborút még Donald Trump akkori elnök robbantotta ki 2018-ban, aztán Joe Biden elnöksége alatt tovább eszkalálódott: a Biden-adminisztráció meredeken megemelte a kínai elektromos járművekre, napelemekre és más stratégiai fontosságú árukra kivetett importvámokat augusztusi hatállyal.

A Fehér Ház hamarosan lecsaphat a kínai darukra is: Washington szerint az amerikai kikötőkben a konténerek kirakodásában segítő gépek szoftvere kémkedhet és zűrzavart okozhat a kereskedelemben, de az elemzők inkább azt gyanítják, hogy az amerikai vezetés hazatelepítené a daruk gyártását.

Ugyanakkor a politikusok és a tisztviselők egyre több árucikk és technológia kapcsán fogalmaznak meg aggodalmakat, így a jövőben tovább bővülhet a lista. Az Egyesült Államok politikájához tartozik, hogy korlátozza egyes termékek exportját, így még korábban megtiltotta a félvezetők és a csipgyártó gépek kivitelét Kínába.

Más országok sem ússzák meg

Joe Biden ellenkezése miatt a japán Nippon Steel sem tudja lezárni az ikonikus amerikai acélgyártó, a US Steel felvásárlását. A 14,9 milliárd dolláros üzlet létrejöttét még tavaly decemberben jelentették be.

Az inflációcsökkentő törvény az Európai Uniónak és Tajvannak is fájt, mivel a jogszabály az Egyesült Államokban történő termelésre ösztönzi a cégeket.

Érdemes megemlíteni, hogy a Kínával szembeni fellépés és az ázsiai termékekre kivetett védővámok az amerikai elnökválasztás központi témáinak számítanak, így mindkét jelölt korán meg akarja mutatni, milyen keményen fog fellépni Pekinggel szemben. Trump néhány hónapja megígérte, hogy az elnöki székbe visszaülve 60 százalékos adóval sújt minden kínai importot, ezzel ellehetetlenítve az olcsó ázsiai termékek behozatalát.

Sőt, Kínán túl Trump általános alapvámokat javasolt a legtöbb külföldi árucikkre, tavaly 10 százalékot említett lehetséges mértékként. Egy azonban biztos: akár Trump, akár Kamala Harris nyer ősszel, Washington nem adja fel egyre protekcionistább polikáját. Így azán nem meglepő, hogy a kínai vezetőket nem igazán érdekli a novemberi amerikai elnökválasztás, mivel egyik jelölt győzelme sem jelentene számukra könnyebséget.