Szegény németek: Amerikából lőtték lábon a Scholz-kormány legfőbb politikai programját – kiderült az igazság, és ezt nehéz lesz kimagyarázni

Alapjaiban rengeti meg az európai és legfőképpen a német energiapolitika értelmét egy, a napokban nyilvánosságra hozott amerikai tanulmány. Ezt a Cornell Egyetem támogatta, amely fajsúlyos intézménynek számít: az egyik legnagyobb amerikai magánegyetem, amelyhez eddig 64 Nobel-díj, négy Turing-díj és egy Fields-érem kötődik valamilyen formában.

A tanulmányt Robert Howarth, a Cornell Atkinson Fenntarthatósági Központ munkatársa és David R. Atkinson, a Mezőgazdasági és Élettudományi Főiskola ökológia és környezetbiológia professzora jegyzi. Október elején publikálták az Energy Science & Engineering folyóiratban Az Egyesült Államokból exportált cseppfolyósított földgáz (LNG) lábnyoma címmel.

Mi a baj az LNG-vel, a cseppfolyósított gázzal?

Aarra a megállapításra jutottak, hogy a cseppfolyósított földgáz szénlábnyoma még a szénénél is nagyobb. A kutatók egészen pontosan azt mondták ki, hogy

a feldolgozás és a szállítás folyamatát is figyelembe véve. „A földgáz és a palagáz egyaránt káros az éghajlatra, de a cseppfolyósított földgáz még rosszabb” – emelte ki Robert Howarth. Ennek az az oka, hogy a palagázt úgy transzformálják LNG-vé, hogy mínusz 260 Fahrenheit-fokra, folyékony halmazállapotúvá hűtik, majd nagy tartályhajókon szállítják. Ez egyfelől borzasztó energiaigényes, másfelől pedig ezek az óriáshajók LNG-t égetnek el a tárolás és a szállítás alatt, ami metánként jut a légkörbe. Csakhogy a metán nyolcvanszor károsabb a légkörre, mint a szén-dioxid, és az éghajlatváltozásban is jelentősebb tényező.

Ráadásul az LNG 

• kitermelése,
• feldolgozása,
• szállítása
• és tárolása

során felszabaduló metán és szén-dioxid a teljes üvegházhatású gázkibocsátás körülbelül felét teszi ki. Külön riasztó, hogy globális felmelegedési potenciál mérése azt mutatja, hogy az LNG szénlábnyomának a szénhez képesti egyharmados többlete húszéves időtávon megmarad, de még százéves időskálán is legfeljebb egyenlő a szénnel.

A tanulmány hatása még nem látszik tisztán, de könnyen lehet, hogy befolyásolja az Egyesült Államok LNG-termelését. Az USA jelenleg a világ legnagyobb LNG-exportőre, miután 2016-ban feloldotta a kiviteli tilalmat. „Majdnem az összes metánkibocsátás a palagáz kitermelése és cseppfolyósítása során jelentkezik. A cseppfolyósított földgáznak mindig nagyobb lesz az éghajlati lábnyoma, mint a földgázé, és mindig lényegesen rosszabb a végeredmény, mint a szénnél” – húzta alá Howarth.

Szegény Németország: Amerikából lőtték lábon a legfőbb politikai programját

Csakhogy a tanulmánynak nem csak az USA-ban lehetnek következményei. Legalábbis igen kínos Európának, benne pedig különösen Németországnak. A német kormányok – és ebből a jelenlegi, Olaf Scholz vezette kabinet vastagon kiveszi a részét – legfőbb politikai programpontja ugyanis az energiaátmenet, hogy 2045–2050-re klímasemlegessé váljon az ország. Ennek egyik célkitűzése a lignittermelés fokozatos megszüntetése: az összes szénerőművet 2038-ig le kell állítani. Efelé jól is haladnak, 2023-ban a német energia 26 százalékát termelték szénerőművek, szemben a 2022-es 33 százalékkal.

Egy már elért „eredmény” az atomenergia lenullázása, hiszen 2023. április 15-én véget ért az atomenergia használatának korszaka Németországban, amikor az utolsó, az Emsland, Isar 2 és Neckarwestheim 2 atomerőműveket is lekapcsolták. Mindezt megfejelte az orosz gázimport leszorítása, de ezt főképp az ukrán háború indokolta. Mindennek súlyos ára volt és van.

Az energiamix drasztikus átalakítása természetesen azt is maga után vonja, hogy a kieső energiaforrásokat pótolni kell. A német vízió, hogy a következő években, talán évtizedben a villamosenergia-fogyasztás legalább 80 százalékát megújuló energiákból, elsősorban szél- és napenergiából fedezzék. Csakhogy ez még messze van.

1. A megújuló energiák aránya 2021-ben a bruttó villamosenergia-fogyasztáson belül mintegy 41 százalék volt.
2. A következő évben, 2022-ben 46,2 százalékra emelkedett.
3. és 2023-ban mintegy 52 százalékot ért el.

Van még tehát bőven tennivaló, ahogy a földgáz terén is. A kieső, 55 százalékos részesedésű orosz földgázimport egyik pótlására Németország cseppfolyósított földgázt fogadni képes terminálok kiépítése mellet döntött, ezért 2022-ben törvényt hoztak az LNG-terminálok építése és üzembe helyezése körüli engedélyeztetési eljárások gyorsításáról. Ennek eredményeképpen három úszó terminált (Floating Storage and Regasification Unit – FSRU) már üzembe helyeztek Wilhelmshaven, Lubmin és Brunsbüttel kikötőiben. Tavaly ezek összesen több mint 6,6 milliárd köbméternyi cseppfolyósított földgázt fogadtak, 

De már a befejezéshez közelítenek további terminálok Stade városának kikötőjében és ugyancsak Wilhelmshavenben. A kitűzött klímacélokhoz igazodva Németországban az LNG-terminálok a jelenlegi szabályok szerint 2044 végéig fogadhatnak cseppfolyósított földgázt, azon túl már csak karbonsemleges energiahordozók érkezhetnek.

Ez tehát a nagy német klímaterv, csakhogy a Cornell Egyetem tanulmánya most ezt a gyökereinél kezdi ki. Merthogy ennek alapján a következő bő húsz évben a Föld és a környezet védelmében erőltetett német energiaátmenet a gyakorlatban részben úgy fog kinézni, hogy Németország olyan, főképp amerikai LNG-t vásárol milliárd köbméterszám, amely sokszorosan környezetszennyezőbb nemhogy a sima földgáznál (lásd elutasított csővezetéken érkező orosz gáz), hanem még a végleg beszántásra ítélt szénerőműveknél is.

Ebből fakadóan pedig jogosnak tűnik a kérdés, hogy mindez mennyiben szolgálja a klímaváltozás megakadályozását, és nem sokkal inkább az-e az igazság, hogy zöldstratégiaként hirdetnek egy valójában súlyosan környezetkárosító, de aktuálpolitikailag ugyancsak motivált hidegháborús mestertervet?