Reszket tőle a világ, mire kényszerül Trump, halálzónává válik a Hormuzi-szoros?
Az Európai Unió máris rengeteget vesztett a Hormuzi-szoros lezárásával, és az előjelek nem jók. Az eddigi előjelek alapján a szakértők mérlegelik, mit tehet a szoros újranyitása és az iráni konfliktus lezárása érdekében az Egyesült Államok, és a kilátások nem jók: úgy tűnik, a háború tüze nem lelohad, hanem fellángol.
Donald Trump amerikai elnök azt ígérte: a világgazdaság energiaellátását jelentősen szűkítő lezárást megszünteti. A kérdés, ez milyen módszerekkel érhető el. Jelzések már vannak.
A The Wall Street Journal elemzése alapvetően két módszert említ, amelyek akár együtt is megvalósulhatnak. Kockázat nélküli és a világgazdaság energiaproblémáit gyorsan megoldó megoldás nincs, ellenben az a rizikó, hogy a konfliktus elnyúlik.
Bevetik a hadihajókat – a Hormuzi-szoros halálzónává válik?
Trump és Pete Hegseth védelmi miniszter többször is ígéretet tettek arra, hogy a haditengerészet hajói kísérik majd az olajszállító tankereket és más hajókat a szoroson keresztül. Trump csütörtökön azt mondta, hogy a kísérő műveletek „nagyon hamar” megkezdődnek, és szombaton a közösségi médiában két bejegyzésben is arra szólított fel más országokat is, hogy segítsenek.
Egyelőre azonban nem küldenek hadihajókat a szűk, legkeskenyebb pontján 34 kilométer széles szorosba, mert a haditengerészet tisztjei szerint az iráni drónok és hajó elleni rakéták „halálzónává” tehetik a térséget az amerikai tengerészek számára – írja a WSJ.
Akár a szárazföldi támadás is jöhet, ennek is vannak előjelei
Az egyik lehetőség a kísérő műveletek biztosítására az lenne, hogy intenzívebben alkalmazzák a légi erőt, amelynek gépei még azelőtt felkutatják és megsemmisítik az iráni rakétákat és drónokat, hogy azokat a szoroson áthaladó hajók ellen bevethetnék.
A másik, hogy szárazföldi csapatokat vetnek be, amelyek elfoglalják a vízi út körüli területeket.
A kormányzat közölte: minden lehetőséget nyitva tart, beleértve a szárazföldi csapatok bevetését is.
Pénteken Trump egy tengerészgyalogos expedíciós egységet vezényelt a Közel-Keletre.
Az ilyen egységek rendszerint hadihajókat, több ezer tengerészt, támadó repülőgépeket és 2200 tengerészgyalogost foglalnak magukba.
A kísérő műveletek is nagyon kockázatosak
A kísérő műveletek során a hadihajók – az amerikaiak és esetleges szövetségeseik – a tankerek mellett haladnának, hogy aknákat hatástalanítsanak és kivédjék az iráni támadásokat a levegőből és az úgynevezett „szúnyogflottából”, vagyis a kis, gyors támadócsónakokból.
Szakértők szerint tankerenként akár két hadihajóra is szükség lehet, vagy egy öt–tíz tankerből álló konvoj védelméhez akár egy tucat hajóra, hogy megfelelő légvédelmet biztosítsanak. A rövid távolságok miatt a rakéták és drónok lelövése sokkal nehezebb, ha az amerikaiak jelentős károkat okoztak is már az ráni haderőben.
Bryan Clark, a Hudson Intézet vezető kutatója és volt haditengerészeti tiszt szerint a hadihajók mellett legalább egy tucat MQ-9 Reaper drónnak kellene járőröznie az égen, amelyek azonnal csapást mérnének az iráni rakéta- és drónindító állásokra, amikor azok megjelennek a part mentén.
„Ez több ezer katonát és tengerészt, valamint jelentős pénzügyi ráfordítást jelentene, és hónapokig is eltarthat” – mondta Clark.
Ha a szoros közelében el is foglalják a parti régiókat, ez sem feltétlenül jelent megoldást, hiszen a rakéták és drónok távolabbról is indíthatók. „Ha korlátozott számú különleges műveleti erővel kezdik, további erőkre lehet szükség a védelmükhöz? – mondta Daniel Byman, a külügyminisztérium és az amerikai hírszerzés egykori tanácsadója. – El kell dönteni, hogy megelégszünk az elért eredményekkel, vagy még tovább eszkaláljuk a műveletet.”
A hajózási útvonal biztosításához az amerikai csapatokat akár hónapokra vagy még hosszabb időre Iránban kellene állomásoztatni.
Ilyen ütemben hónapokba telne felszámolni azt a több mint 600 kereskedelmi hajóból álló torlódást, amely jelenleg a Perzsa-öbölben vesztegel.
Az Európai Unió a nagy vesztes
Az európaiak reményei, hogy az Egyesült Államok gyorsan lezárja az iráni konfliktust, úgy tűnik már füstbe mentek, amit jelez a hordónként száz dollár fölé száguldott olajár, az üzemanyagok inflációs hullámot ígérő megdrágulása és a gázárak elképesztő megugrása az EU-ban.
Habár a Hormuzi-szoroson keresztül elsősorban Ázsia felé haladtak az olajszállító hajók,
a konfliktus legnagyobb vesztese az EU lehet számos közvetlen és közvetett csatornán keresztül,
miután a blokk ellökte magától a biztonságos orosz energiaellátást és helyette a kockázatos közel-keleti választotta egy bizarrnak bizonyult „diverzifikációs” folyamatban.
Még az új energiaválság és recesszió fenyegetése sem volt képes rábírni Brüsszelt, hogy legalább az orosz olajat Közép-Európába szállító Barátság kőolajvezeték újraindítására kényszerítse rá Ukrajnát. Könnyen megtehetné a Kijevnek biztosítani tervezett pénzcsapok elzárásával. Ezek még így is elzáródhatnak, hiszen az ukrán olajblokád alá volt Magyarország és Szlovákia blokkolja a 90 milliárd eurós uniós hitelfelvételt a megszorult Ukrajna számára.
Nem az olaj- és a gáz az egyetélen csatorna, amelyen keresztül egy hosszadalmas iráni konfliktus megbüntetheti a tévesen diverzifikáló és Moszkva-ellenes kardcsörtetésbe szorult EU-t. Elzárultak műtrágya- és alumíniumbeszerzési csatornái is.
Orbán Viktor a Békemeneten: „Azt hiszitek, zsarolással, olajblokáddal ránk tudtok ijeszteni?”
A Kijev–Brüsszel-tengelyen döntés született, be akarják vonni Európát a háborúba, és ezért Ukrajna-barát kormányt ültetnének Budapestre. Az ukrán zsarolás nem lesz eredményes – erről beszéltek a Békemenetre összesereglett, soha nem látott tömeg előtt a szónokok, köztük Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter.
