Az egész világ érzi meg, ha a rezsicsökkentés összeomlik – egy szigeten, bezzeg a magyart támadják
Nagyon fáj az iráni háború okozta energiaínség az Európai Uniónak is, a két hete zajlott csúcstalálkozó mégis nagyjából annyira jutott, hogy a tagállamokra hagyta a válságkezelést. A régóta törhetetlen pajzsot tartó magyar rezsicsökkentést eközben immár nemcsak Brüsszel, hanem a támogatásával választási győzelemre törő baloldali ellenzék is fenyegeti. A világ egyik gazdasági és politikai szempontból kritikus pontján pont most erősítették meg a rezsicsökkentés magyarhoz hasonló rendszerét. Ha összeomlana, az egész világ sínylené meg.
A Bloomberg híre: egyelőre változatlanul hagyja az áramárakat Tajvan, a Kína által a maga részének tekintett, de függetlenül működő sziget, pedig a világ energiacsapjait elzáró iráni háború drágítást tenne szükségessé. Az Európai Unió nagy tagországaiban máris felszökött az áram ára, különösen azok az államok veszélyeztetettek, ahol az áramtermelésben jelentős szerepet játszik a gáz, és a Közel-Keletről importálták.
Miért figyeli feszülten az egész világ a tajvani fejleményeket, és miért óvná mindenki az ottani rezsicsökkentést, miközben a magyart szűnni nem akaró támadások érik a hanyatló versenyképességű Európában?
- Minden fejlett technológiához csipekre van szükség, márpedig ezeknek több mint 60 százalékát, a legfejlettebbeknek pedig 90 százalékát Tajvanon állítják elő – óriási energiaigénnyel.
- Emellett és ezért is a sziget világpolitikai kulcs- és ütközőpont, ahol nagyon nem kell a felfordulás: az USA védőhálója alatt áll, Kína ugyanakkor csak idő kérdésének tekinti tényleges annektálását – az amerikai és kínai elnök május 14–15-i találkozóján Tajvan ügyében a rezdüléseket is árgus szemek követik majd.
Rezsicsökkentés: ebben hasonló és ebben különbözik Tajvan és Magyarország
A fentieket illusztrálja:
Tajvan népessége alig több mint kétszer nagyobb Magyarországénál, energiafogyasztása azonban több mint hatszorosa a miénknek,
jelentős részben az energiafaló félvezetőipar miatt – a Bloomberg Intelligence szerint Tajvanon önmagában a technológiai szektor adja a gazdaság teljes villamosenergia-fogyasztásának egynegyedét. Egy olyan országban, amely az energiát szinte teljes mértékben importálni kényszerül, ráadásul az áram több mint 40 százalékát gázból generálja.
A rezsicsökkentést Tajvan az állami tulajdonú Taipower energiaóriáson keresztül tartja fenn. A két ország rendszerének részletes elemzése nélkül: ez hasonlít a magyar rendszerhez, hiszen a rezsicsökkentés forrása alapvetően nálunk is két nagy energiacég, a Mol és az MVM, illetve az olcsó orosz energia. Az utóbbiról lemondani akar az ellenzéki Tisza Párt, a Molt pedig átszervezni óhajtaná.
Az azonosság után a különbség. A magyar rendszer kiválóan működik, immár hosszú távon, a sokkokat elnyelve. A tajvanin azonban kiütköznek a problémák, és minden válság mélyíti a bajt.
A Taipower súlyos pénzügyi nyomás alatt áll – írja a Bloomberg . Ne feledjük: a méretek a magyart többszörösen meghaladják. Az energiavállalat január végéig – tehát már a február végén kezdődött iráni háború előtt – 357 milliárd tajvani dollár (3780 milliárd forint) veszteséget halmozott fel.
Dagad a veszteség: egyszer rendezni kell
Ha az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja elhúzódik, és korlátozza a Közel-Keletről származó energiaexportot, akkor nőhet a nyomás a kormányon, hogy emelje az áramárakat a vállalatok és a háztartások számára – vonja le a következtetést a hírügynökség.
A döntést az árak változatlanul tartásáról annak ellenére hozták meg – közölte a gazdasági minisztérium –, hogy az árak felülvizsgálatára használt képlet alapján a közelmúltbeli globális energiaár-emelkedés miatt indokolt lenne egy 1,8 százalékos áremelés.
A Taipower vesztesége tehát csak dagad és dagad, és a folyamat felgyorsulhat: a régi helyzet a közel-keleti gáztermelés tartós visszaesése miatt még akkor sem áll helyre, ha az USA gyorsan lezárja az iráni háborút, mondjuk még a májusi nagy elnök csúcs előtt.
A minisztérium felülvizsgálati testülete javasolta az üzemanyagárak alakulásának további nyomon követését, és felszólította az állami áramszolgáltatót, a Taiwan Power Co.-t (Taipower), hogy javítsa az üzemanyag-beszerzést az áremelési nyomás csökkentése érdekében.
Összeomlik-e a tajvani rezsicsökkentés az iráni háború miatt?
Aligha.
A „túl nagy ahhoz, hogy veszni hagyják” (too big to fail) effektusról van szó.
Ezzel kezdtük, és ez a lényeg:
- Tajvan és a világ nem hagyhatja leállni a létfontosságú csipek áramlását. A Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) például egyedüli gyártója az Nvidia Corp. fejlett mesterségesintelligencia-gyorsítóinak és az Apple Inc. iPhone-processzorainak.
- Ugyanakkor a gazdaság és a társadalom megingása globális dimenziójú veszélyeket vetne fel: a tajvani és a világpolitika ezt nem engedheti meg magának.
A jelenlegi rendszert foltozgathatják fokozatos áremelésekkel, vagy ha nagyon nagyra dagad a probléma – amit a Taipower veszteségének mérete érzékletesen meg is jelenít –, akkor nagyobb szabású rendezésre lehet szükség.
Az átlagos áramtarifa most kilowattóránként 3,7823 tajvani dollár marad. A sziget 2024-ben jelentősen emelte az áramárakat, októberben pedig a lakossági árakat átlagosan 0,71 százalékkal növelte.
Tajvani tisztségviselők közölték, hogy a sziget júniusra 20 cseppfolyósított földgáz-szállítmányt biztosított, és az árak emelkedése miatt további 20 milliárd tajvani dollárt fizettek ki.
Összeomlik-e a magyar és az európai rezsicsökkentés?
A magyar kormánypártok az általuk bevezetett, az EU legalacsonyabb háztartási költségeit biztosító rezsicsökkentés fenntartását ígérik. Az ellenzék részéről azonban minden jel rosszat sejtet ebben a tekintetben: azon túl, hogy a rezsicsökkentést támadókkal és Magyarország köré olajblokádot fonókkal szövetkeztek Európában, leválnának az olcsó orosz energiáról, és átszerveznék a Molt.
Ami az „európai rezsicsökkentést” illeti, ilyen sajnos nem létezik. Sőt: több vonalon is elhibázott energiapolitikája miatt az EU globális versenytársaihoz képest egyre előnytelenebb pozícióba csúszik ezen a vonalon.
A legutóbbi, két héttel ezelőtti EU-csúcson Orbán Viktor magyar kormányfő (sikertelen) megleckéztetése vált a fő üggyé az uniós megszállottsággá vált Ukrajna érdekében. Az energiát az iráni háború sokkhatása miatt fel kellett ugyan venni a csúcs fő témái közé, de háttérbe szorult Ukrajna pénzelésének ügye mögött.
A csúcs előtt olasz vezénylettel a tagállamok majdnem fele (az osztrákok, horvátok, görögök, románok, bolgárok, magyarok és szlovákok) a gázellátási sokk hatásait megduplázó uniós karbonkereskedési rendszer (ETS) felülvizsgálatát sürgették védőintézkedésként. Ehelyett a csúcs megerősítette az ETS központi szerepét a klímavédelmi átmenetben.
Az áramárak az iráni háború miatt Európa-szerte felszöktek, de különösen fájdalmas a helyzet Olaszországban, ahol messze a legmagasabb nagykereskedelmi árak alakultak ki az EU-ban. Miközben ők jelentős mértékben gázra szorulnak, a francia és a spanyol energiamix egészen más, eleve csökkentve a gázmezőket a vásárlóktól elvágó iráni konfliktus sokkját, legalábbis az áramárakban.
