Az iráni háború hosszú távon formálhatja a világgazdaságot – számos veszély leselkedik ránk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül
A közel-keleti konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása nemcsak az olaj- és gázárakra volt rendkívüli hatással, hanem egy új globális energiaválság küszöbét is megnyitotta, amely alapjaiban formálhatja át a világgazdaságot. Az Európai Unió energiaügyi biztosa már arról beszélt, hogy az iráni háború miatt az olaj ára 70 százalékkal, a földgáz ára pedig 50 százalékkal emelkedett, ami aggodalmat kelt az ellátásbiztonsággal kapcsolatban. Javasolta, hogy tagállamok vegyék fontolóra az üzemanyag-jegyrendszert, a távmunkát vagy az autómentes vasárnapokat is az olaj- és gázkereslet visszaszorítása érdekében – emelte ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem legfrissebb elemzése.
Az Öt Perc Európa blogon megjelent írás szerint rövid időn belül sem a katonai konfliktus lezárására, sem az energiahordozók útvonalainak zavartalan újraindítására nem számíthatunk. A globális olajtermelés mintegy 25–30 százaléka és a cseppfolyósított földgáz 20 százaléka halad át békeidőben a Hormuzi-szoroson, ez a mennyiségű energiahordozó Ázsia és Európa egyes részei iránti keresletet is kielégítette.
Az ázsiai országok érezték meg először az iráni konfliktust
A válság legsúlyosabban az ázsiai országokat érinti, mivel olajimportjuk nagy mértékben támaszkodik a Perzsa-öbölből származó energiahordozókra. Különösen kitett Japán, Dél-Korea és India, hiszen olajimportjuk több mint 70 százaléka a Perzsa-öböl térségéből származik, hasonló helyzetben van Tajvan és Pakisztán is. Kína esetében a helyzet némileg differenciáltabb: bár az ország különféle forrásokból (Oroszország, Afrika, Dél-Amerika) is importál nyersolajat, a Hormuzi-szoroson keresztül érkező mennyiség továbbra is jelentős.
Az IMF olajkínálati sokkokról szóló empirikus tanulmánya azt mutatja, hogy az olajárak 10 százalékos emelkedése jellemzően 0,2–0,5 százalékponttal csökkenti a GDP-növekedést az olajimportáló gazdaságokban. A hosszú távú Hormuz-blokádok forgatókönyv-modellezése súlyos kockázatokat jelez az ázsiai makrogazdasági stabilitásra nézve,
a potenciális GDP-csökkenés 2 százalék és 5 százalék között mozog a zavar időtartamától és teljességétől függően.
Az ázsiai gazdaságok esetében a Hormuzi-szoros lezárása a reálgazdaság nehézségein túl potenciálisan pénzügyi instabilitást és recessziót is kiválthat egyes országok esetében. A magasabb olajárak átgyűrűznek a fogyasztói energiaköltségekbe, így a benzin, dízel, fűtőolaj és villamosenergia ára növekedése az inflációt is megnöveli, így India máris számottevő inflációval küzd, még úgy is, hogy kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és lecsapott az elérhetővé vált orosz energiaforrásokra.
Amerika a lehetőséget és a veszélyt is érzi
A Hormuzi-szoros lezárása az Amerikai Egyesült Államokban vegyes hatásokat eredményez az NKE cikke szerint. Az ország az elmúlt évtizedben a palaolaj és palagáz termelése miatt jelentősen csökkentette a közel-keleti energiahordozóktól való függőségét. Amerika immár nemcsak energia-önellátó, hanem nettó exportőr is több szegmensben, így a nyersolaj és az LNG területén is.
Ugyanakkor az energiahordozók globális piaci árszámítása miatt az amerikai fogyasztók és vállalkozások is szembesülnek a magasabb energiaköltségekkel. Az USA némileg könnyebb helyzete az importfüggőség csökkenésében és a külpolitika fokozott rugalmasságában rejlik, mint az ársokkokkal szembeni immunitásban.
Azonban a szoros lezárásával járó globális gazdaság lassulás visszahat az amerikai gazdaság egészére. A világkereskedelem lassulása, az ellátási láncok megszakadása és a geopolitikai bizonytalanság növekedése várhatóan ott visszafogják a beruházási kedvet.
- Várható, hogy az ellátási lánc zavarai az amerikai feldolgozóipart és kiskereskedelmi szektort is súlyosan érinti.
- Az amerikai vállalatok jelentős mennyiségű alapanyagot és készterméket szereznek be ázsiai gyártóktól, különösen Kínától, Japántól és Dél-Koreától.
- A magasabb energiaköltségek növelik az ázsiai termékek költségeit, ráadásul várható, hogy szállítási zavarok további kihívásokat okoznának.
A fogyasztói árak, különösen az üzemanyag- és az energiaárak az Egyesült Államokban is inflációs nyomást generálnak, ami a Trump-adminisztráció népszerűségének további csökkenéséhez vezethet, ami súlyos bepolitikai konfliktusokat okozhat. A külpolitikai dimenzióban Washinton sajátos helyzetben van. Egyrészt lehetőséget nyújt a befolyásának növelésére az energiaszállítási láncokban, különösen az európai országok ellátása esetében. Másrészt a konfliktus jelentős költséget ró a költségvetésre.
Az elhúzódó válság miatt bajban lehet Európa
Az NKE elemzése szerint az Európai Unió általános energiabiztonsági helyzetét az orosz-ukrán háború miatt az orosz gázellátás csökkenése határozza meg. Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros pedig tovább súlyosbítják a meglévő sebezhetőségeket, kettős kihívást jelentve a korlátozott olaj- és gázellátás terén. A katari LNG-kiesése tovább szűkíti a már amúgy is korlátozott piacot, ami vészhelyzeti intézkedéseket kényszeríthet ki.
Az Európai Központi Bank azzal számol, hogy a teljes infláció várhatóan 2,6 százalékra emelkedik, tükrözve az olaj- és gáz nagykereskedelmi árainak jelentős emelkedését. Az ágazati hatások várhatóan jelentősen eltérnek majd az EU nagyon eltérő gazdaságában. Az energiaigényes iparágak, beleértve a vegyipari, acél-, cement- és finomítóipart, azonnali szembesültek a megemelkedett árakkal és további nehézségekkel fognak szembenézni.
A közlekedési ágazatok – a légi közlekedés, a hajózás és a közúti áruszállítás – már most akadályokkal küzdenek bizonyos országokban. Az ázsiai országokhoz hasonlóan az összetett ellátási láncoktól függő feldolgozóipari ágazatok mind az energiaköltségek, mind a logisztikai kihívások miatt súlyos zavarokkal fognak szembesülni.
A szakértők arra is számítanak, hogy az Unión belül felgyorsulnak a regionális egyenlőtlenségek.
A nagyobb közel-keleti importfüggőséggel és kisebb csővezeték-összeköttetéssel rendelkező dél-európai gazdaságok erősebb közvetlen hatásokkal szembesülnek majd, míg az északi-tengeri olajhoz és norvég gázhoz jobb hozzáféréssel rendelkező észak-európai gazdaságok valamivel kisebb hatásokat tapasztalhatnának. Hasonlóan, az ipari termelésre épülő gazdaságok további lassulása várható, míg a digitalizált, szolgáltatásokra épülő gazdaságok továbbra is jól fognak teljesíteni. A szállítás- és közlekedés iparághoz köthető, turizmusra épülő déli országok gazdasága várhatóan lassulni fog.
A válság kezelése kapcsán eltérő mintázatokat várhatunk a tagállamoktól: valószínűleg különböző intézkedéseket hajtanak végre a háztartások és a vállalkozások energiaköltség-emelkedéssel szemben, beleértve a támogatásokat, az adócsökkentéseket vagy a közvetlen transzfereket. Várható, hogy a válság kezelésére EU-szintű fiskális koordinációra és támogatási mechanizmusokra lehet szükség a megfelelő válaszok biztosításához.
A világrendet is formálhatja a közel-keleti konfliktus
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elemzésének konklúziója, hogy a kialakult krízis nemcsak energiapiaci válság, hanem a világrend átrendeződésének újabb mozgatórugója. Az ellátási útvonalak sérülékenysége és a függőségi viszonyok felértékelik az energiabiztonságot mint geopolitikai fegyvert. A feltörekvő hatalmak, különösen Kína, gyorsabban és határozottabban építik ki saját energia infrastruktúráikat.
Ezzel szemben az Európai Unió új partnereket keres a stabil importforrások biztosítására. A BRICS+ országok közötti együttműködés, az alternatív kereskedelmi és fizetési rendszerek, valamint az eurázsiai energetikai folyosók kiépítése mind azt jelzik, hogy a konfliktus felgyorsíthatja a többpólusú világrend kialakulását, ahol a gazdasági és politikai hatalmi súlypont kelet és nyugat között oszlik meg.
