Messze lehet még az olajárrobbanás vége

Rekordhozamot ért el tavaly a Doug King árupiaci kereskedő által vezetett fedezeti alap, köszönhetően annak, hogy szinte valamennyi nyersanyagtermék ára jelentős mértékben emelkedett. A King által menedzselt Merchant Commodity Fund 74 százalékot profitált tavaly a kiugró árupiaci folyamatokból, megdöntve saját, 2014-es rekordját (59 százalék). 

Az 55 éves sztártrader azon kevesek közé tartozik, aki hatalmas téttel fogadott arra, hogy a Covid-világjárvány első gazdasági sokkját gyors visszarendeződés követheti, hasonló kaliberű befektető, mint Pierre Andurand. Mint kiderült, igaza volt, tavaly 50 százalékkal drágultak a nyersolajtermékek, az idén pedig újabb 10 százalékos drágulás következett. 

King szerint a következő 5 évben nemcsak a 100, hanem a 200 dolláros hordónkénti ár is realitássá válhat,

mivel nincs elég beruházás az olajiparban, ezáltal kevés az újonnan feltárt mező.

Valószínűleg olyan erős árupiac fűtötte inflációs folyamatoknak lehetünk szemtanúi, amire a 70-es évek óta nem volt példa

 – véli King, aki szerint ezek mentén a vezető kőolajtermelők (OPEC-országok) tulajdonképpen oda teszik a kőolaj árát, ahova csak akarják. Mint arra a befektetőknek írt levélben rámutatott, hiába növeli hónapról hónapra a napi termelési kvótát 400 ezer hordóval, a gyakorlatban sokkal kevesebb olaj kerül a piacra, az OPEC-tagok egy része egyszerűen kapacitásgondok miatt képtelen visszatérni a Covid-járvány előtti termelési szintekhez. 

King szerint szabadon növelhető kapacitásai egyedül Szaúd-Arábiának, Kuvaitnak és az Egyesült Arab Emírségeknek van, még Oroszország sem képes a jelenleginél többet bányászni. A Bloomberg cikke emlékeztet rá, hogy egyre több befektetési bankház ért egyet azzal, hogy nincsenek messze a három számjegyű olajárak, legutóbb épp a Goldman Sachs írt erről a szektorelemzésében. A túlfűtöttség a termelőknek sem jön jól, a napokban az OPEC+-tag Omán érvelt úgy, hogy nem áll érdekükben a 100 dolláros olajár.