Nagy a tülekedés a fapados légitársaságok piacán

Késhegyre menő harcot vív egymással a Frontier Airlines és a JetBlue Airways az amerikai légi közlekedési piac ötödik helyéért, s hogy fapados légitársaságként felzárkózhassanak a négy nagy, azaz az American, a Delta, a United és a Southwest mögé. Utóbbiak fedik le az amerikai piac 80 százalékát. 

A diszkont légitársaságok közötti erőviszonyok átírásában döntő fontossága van annak, ki szerzi meg az eladósorba került floridai székhelyű ultrafapadost, a Spirit Airlinest, amelyet elsőként a Frontier szemelt ki magának és tett rá még februárban felvásárlási ajánlatot. A Frontier készpénzzel és saját részvényeivel fizetne a nála nagyobb Spiritért, ajánlata 2,9 milliárd dollárra értékelte a céget, ami 25,8 dolláros részvényenkénti árnak felel meg. 

Csakhogy hamar bejelentkezett a Spiritre a jelenleg az Alaska Airlines mögött a hatodik legnagyobb amerikai piaci szereplőnek számító JetBlue, amely saját márkanevén vinné tovább a Spirit-üzletágat. Ők 30 dollárt kínáltak készpénzben részvényenként, ami 33 dollárra is felszökhet, amennyiben a Frontier átvilágitása számukra megfelelő eredmény hoz. 

A 3,3 milliárd dolláros ellenséges felvásárlási ajánlat azonban nem hatotta meg a pandémia idején megroppant, s azóta is csak lábadozó Spirit részvényeseit, legalábbis a menedzsment szerint a hosszú távú jövő a Frontier oldalán biztonságosabb, mint a JetBlue-ba beolvasztva. A Frontier-Spirit páros az utazóközönségnek évi egymilliárd dolláros megtakarítást, a részvényeseknek félmilliárdos üzemeltetési kiadáscsökkentést ígér és napi több mint ezer járatot Amerika 145 városába, plusz tízezer fős létszámbővítést 2026-ig.

A Spirit közelgő, pénteki sorsdöntő közgyűlése előtt a kisbefektetők objektív tájékozódását szolgáló Institutional Shareholder Service (ISS) tanácsadó cég szította fel az indulatokat azzal, hogy nyíltan a JetBlue ajánlatának támogatására hívott fel, egyrészt a magasabb árral, másrészt azzal érvelve, hogy aukción kellene értékesíteni a céget, mert akkor még magasabb árat lehetne eléni. 

Adu ászként előhúzták azt is, hogy a JetBue 200 millió dolláros elállási díjat fizetne, ha az ügylet valamiért okokból kútba esne, míg a Frontier nem fizetne bánatpénzt. Erre válaszul a Frontier rögtön bejelentette, hogy olyannyira biztosak a dolgukban, hogy 250 millió dollárt is hajlandóak fizetni, ha bukna az üzlet. 

A Spirit továbbra sem kér az ellenséges ajánlatból, hangsúlyozva, hogy jobb lenne, ha a JetBlue a saját háza táján tenne rendet, utalva arra, hogy két hónap alatt 34 százalékkal zuhant az árfolyamuk. Paradox módon az is megtörténhet, hogy a győztes személyéről – ha lesz – nem a Spirit részvényesei, hanem az amerikai versenyhatóság mondja ki a végső szót, hiszen az összefonódással gyökeresen átalakulhatnak az erőviszonyok a fapadosok piacán. 

Bár a Frontier és a JetBlue is az utasok érdekeit szolgáló verseny erősítésére esküszik, szakértők szerint Washingtonban viszont várhatóan úgy látják majd, hogy ezt inkább a Frontier garantálhatja, mert a Spirittel kiegészítenék egymást, szélesebb szolgáltatásokat kínálhatnak az utazóközönségnek, míg a JetBlue és a Spirit közötti fúzió a jelentős területi átfedés miatt erőfölényes helyzet kialakulásához vezethet.