A piacok és az elemzők még mindig emésztik Jerome Powell Fed-elnök múlt pénteki beszédét, amely a festői Jackson Hole kirándulóhelyen hangzott el. A Sziklás-hegység koronaékszerét még 1982-ben választotta ki Paul Volcker, a Fed akkori elnöke, aki a washingtoni hőség elől akart kimenekíteni egy értekezletet. A témákat minden évben bejelentik, a konferenciáról tudósítások jelennek meg, de belépőt jobbára csak kiválasztott jegybankelnökök és tanácsadóik körében osztogatnak. Ott is csak módjával. Bár
a Fed „házi újságírója”, Jon Hilsenrath egyszer azt találta mondani, hogy a büfében zajlanak a legfontosabb szakmai viták, kár lenne lebecsülni a zárt körű bankárklub jelentőségét.
Különösen, hogy az egymást követő Fed-elnökök rendre itt jelentették be a nagy válságkezelő intézkedéseket.
A jegybankárklubban elhangzott Powell-beszéd azt sugallja, hogy a politikai döntéshozók önmagukban nem képesek megoldani a válságot, s agresszív kamatemelésekkel valójában súlyosbíthatják a helyzetet. Az inflációt nagyrészt a Covid-válságra adott a fiskális stimulusok fűtik, s a kamatlábak egyszerű emelése nem elegendő az árindex megfékezésére – idézi a CNBC Francesco Bianchit, a Johns Hopkins Egyetem kutatóját és Leonardo Melosit, a chicagói Fed munkatársát. Akik szerint
a Covid-járványra válaszul végrehajtott fiskális beavatkozások megváltoztatták a magánszektor költségvetési kerettel kapcsolatos meggyőződését, felgyorsítva a fellendülést, de egyúttal a költségvetési infláció útját is kikövezve.
Ezt az inflációs emelkedést nem lehetett volna elkerülni a monetáris politika egyszerű szigorításával. Más szóval
a Fed csak akkor tudja megzabolázni az inflációt, ha az államadósságot hiteles költségvetési tervekkel stabilizálják.
A költségvetési kiadások korlátozása nélkül a kamatemelések megdrágítják a hitelköltségeket, s magasabbra hajtják az inflációs várakozásokat.
Jackson Hole-i beszédében Powell elmondta, hogy a jelenlegi nézeteit megalapozó három fő tétel: a Fed elsősorban a stabil árakért felelős, a közvélemény várakozásai kritikusak, s a központi bank nem tud letérni az alacsonyabb árakhoz vezető útról.
Bianchi és Melosi azzal érvelnek, hogy a Fed elkötelezettsége egyszerűen nem elég, bár egyetértenek a jegybanki szempontokkal. Ehelyett azt mondják, hogy a szövetségi adósság magas szintje és a kormány folyamatos kiadásainak növekedése tovább táplálja azt a közvélekedést, hogy az infláció magas szinten ragadhat.
A szövetségi államadósság a bruttó hazai termék 123 százalékát teszi ki, amihez hasonlót, a 2020-as Covid-csúcs 128 százalékától eltekintve, az 1946-os háborús eladósodás óta nem láttunk.
Márpedig amikor a fiskális egyensúlytalanságok nagyok, s a fiskális hitelesség csökken, akkor a Fed számára egyre nehezebbé válhat az infláció stabilizálása a kívánt cél körül. Sőt, tovább ronthat a helyzeten, ha a Fed a kamatemelési pályán marad. Mert a magas kamatlábak megdrágítják a 30 800 milliárd dolláros államadósság finanszírozását. Az idei második negyedévben a teljes amerikai államadósság után fizetett kamat rekordösszegű, 599 milliárd dollár volt a szezonálisan kiigazított éves kamatláb mellett.
Jackson Hole idei tanulsága, hogy szigorúbb fiskális politika nélkül az emelkedő nominális kamatlábak, a növekvő infláció, a gazdasági stagnálás és a növekvő adósság ördögi köre alakul ki.
Powell azt is elmondta, hogy a Fed mindent megtesz, hogy elkerülje az 1960-as és 70-es évekhez hasonló forgatókönyvet, amikor a kormányzati kiadások megugrottak, de a Fed nem volt hajlandó fenntartani a magasabb kamatlábakat, ami évekig tartó stagflációhoz vezetett. Abból végül Paul Volcker Fed-elnök szélsőséges kamatemelései mutattak kiutat. Ám az infláció megszelídítése végül mély recesszióba sodorta a gazdaságot – emlékeztet Bianchi és Melosi. Szerintük Powell még megbánhatja, hogy Jackson Hole-ban héja álláspontra helyezkedett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.