Újra összefoghatnak a dollár ellen a jegybankok

Az elmúlt egy évben jelentősen, közel 20 százalékkal erősödött a dollár a főbb devizákkal szemben – a japán jennél ez 40 százalék –, ráadásul az utóbbi időben a folyamat felgyorsult. Az okokat már elemeztük, felmerül azonban a kérdés, hogy mennyire jelent problémát az erős dollár, mikor vetődhet fel, hogy a jegybankok vagy akár kormányok is úgy döntenek, hogy be ellene avatkozni a piacon. Egy híressé vált eset volt a múltban: 

A 37 évvel ezelőtt lezajlott beavatkozás előzménye az volt, hogy a 70-es évek végén, 80-as évek elején az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed alaposan megemelte a kamatokat, hogy véget vessen a több éve tartó két számjegyű inflációnak. 1981-től kezdve a ugyanakkor a hivatalát elfoglaló Ronald Reagan elnök költekezésbe kezdett, egyrészt a gazdaság élénkítése, másrészt a fegyverkezési verseny fokozása érdekében, mivel úgy gondolta, hogy a Szovjetunió ilyen módon meggyengíthető, és ez a számítása be is vált.

A szigorú monetáris és laza fiskális politika együttes hatására megnőttek az amerikai állampapírhozamok, hisz a nagy költségvetési hiányt finanszírozni kellett. A vonzó hozamok által így a fél világ az Egyesült Államokat kezdte finanszírozni, hisz a japán, francia, nyugatnémet vagy brit hozamoknál jóval vonzóbb szintet lehetett elérni az amerikai kötvényekkel, 

A folyamat oda vezetett, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegében jelentős hiány alakult ki mindenekelőtt Japánnal szemben, amely akkor még a világ „termelő üzeme” volt (ezt a szerepet Kína vette át tőle később), de az amerikai áruk európai értékesítése is nehézkes volt, miközben az európai áruk (például német és francia autók) egyre népszerűbbek lettek Amerikában. 1985-re a folyamat már fájdalmas lett mindenkinek, így elhatározták, hogy beavatkoznak a piacon.

Az év során az egyes jegybankok külön-külön beavatkoztak, de nagyobb horderejű lépés nem történt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobb jegybankoknak együtt kell fellépniük, mégpedig úgy, hogy ebben az adott országok kormányai is támogatják őket, és így 

Amerika, Japán, Nyugat-Németország, Franciaország és Nagy-Britannia pénzügyminiszterei és jegybankelnökei 1985. szeptember 22-én találkoztak a New York-i Plaza Hotelben, ott megtárgyalták a részleteket, meghozták a döntést, amely a Plaza Accord nevet kapta, de vigyáztak, hogy menet közben semmi ne szivárogjon ki, hanem a bejelentés egy adott pillanatban, sokkszerűen érje a piacot. 

Ez így is lett: a dollár a bejelentés napján egyből 4 százalékkal gyengült, és a trend fenn is maradt a jegybankok összehangolt intézkedéseinek hatására. Miután a világ öt legnagyobb jegybankja lépett, hátuk mögött az öt legnagyobb gazdasággal, nem létezett az az erő, amely szembeszállhatott volna velük, így az akciót teljes siker koronázta. A grafikonon látható, hogy az angol font, miután 1,10 körül ért mélypontot a dollárhoz képest, év végére 1,40 fölé erősödött.

Kérdés, hogy a mostani helyzet összevethető-e az akkorival, várható-e hasonló lépés? Kovács Krisztián, a Concorde üzletfejlesztési igazgatója szerint egy ilyen lépést sosem lehet kizárni, ugyanakkor most úgy tűnik, hogy az érintett feleket, különösen az Egyesült Államokat még nem aggasztja túlzottan a dollár erősödése, nekik még nem jelent ez problémát. 

Az akkor öttel szemben ugyanakkor ma már csak három igazán nagy valuta van, hisz az euró megteremtésével létrejött egy óriás, amihez képest már az angol font is viszonylag jelentéktelen.

Így most döntően a Fed, az EKB és a japán jegybank tud beavatkozni, és persze most is kellene ehhez politikai támogatás a kormányok részéről, ami az euró esetében nem is olyan egyszerű, hisz 19, sőt, januártól már 20 országról van szó. A szakértő szerint egy ilyen lépés valószínűsége akkor nőne meg, ha még a jelenleginél is sokkal erősebb lenne a dollár, mondjuk már az euróhoz képest is történelmi csúcson lenne, ami már jóval 0,80 alatti euró-dollár árfolyamot jelentene.