Jobbágy Dénes: a probléma a hitelek magas aránya a saját tőkéhez képest, ezen kell javítani

Korábban elmondta, a tőkebevonásra készülő cégek legnagyobb problémája, hogy nem tudnak tőkét és tapasztalt munkaerőt szerezni. Mi tehát a megoldás?

A stabil tulajdonosi háttér és a megfelelő képzettségű, motivált munkaerő békeidőben is a jól működő vállalkozás kulcsa. A tulajdonosok és a munkavállalók is abban érdekeltek, hogy a vállalat hosszú távon is sikeres legyen. Mindenki olyan cégbe fektet szívesen, ott akar dolgozni, ahol biztosítottak ennek a feltételei. Ahhoz, hogy egy cég minőségi munkaerőt és tőkét tudjon magához vonzani, alapvető tényező a biztos piaci helyzet és jövedelemtermelő képesség. Egy veszteséges, egyik napról a másikra tengődőben ugyanolyan rossz dolgozni, mint tulajdonosnak lenni. A dinamikus fejlődéshez elengedhetetlen a vállalat által megtermelt hozzáadott érték. Ez biztosítja, hogy van pénz bérekre, és – legalábbis idővel – lesz profit osztalékra. Professzionális befektetőként a Széchenyi Alapok számára különösen fontos a cégérték növekedése, hiszen mi előbb vagy utóbb kiszállunk az addigra már jelentősen megerősödött, sokszoros értékű társaságból. Ez csak komoly értékteremtésre képes vállalkozásoknál lehetséges, mi ilyeneket keresünk, ehhez pedig elengedhetetlen a céget és a munkavállalókat is hatékonyan vezetni tudó menedzsment, akiknek hozzáértésére a befektetők és a dolgozók is biztosan számíthatnak. A megoldás tehát a társaság vezetésének és üzleti modelljének hatékonysága. Kis ország lévén az exportpiac – különösen manapság – kiemelt fontosságú – mondta a VG-nek adott interjújában Jobbágy Dénes, a Széchenyi Alapok elnök-vezérigazgatója.

Az állami tulajdonú MFB csoporthoz tartozó Hiventures eszközölte a folyósítások felét a hazai kockázatitőke-piacon 2017 és 2020 között, majd ez a szám a pandémia alatt tovább nőtt. Mostanra több mint 22 milliárd forintra emelkedett az általa kezelt vállalati tőkebefektetések összege. Mekkora szerepe van a Hiventuresnek a magyar gazdaság versenyképességében?

A magyar gazdaság versenyképességének számtalan aspektusa van, amelynek egy fontos, de nem meghatározó szereplője a Hiventures. Rajta kívül számos, nem állami tulajdonú alapkezelő is dolgozik, fektet be a piacon nagyon sikeresen, ahogy mi is például, hiszen 

És persze nem csak ez a két alapkezelő van a piacon. Az említett időszakban például nagyon sikeres volt a Lead Ventures és a GB Partners is, hogy másokat ne is említsek. De függőségi viszonyról a gazdaság vonatozásában egyikőnk kapcsán sem beszélhetünk. Arról viszont már annál inkább, hogy a kockázatitőke-piac jelentősen megerősödött, a termékportfóliók kiszélesedtek, továbbá a kockázati tőkealapok mellett a magántőkealapok is megjelentek. A Széchenyi Alapok célja, hogy tőkét biztosítson az arra alkalmas hazai kötődésű vállalatok számára. A vállalatok fejlesztésén keresztül garantálható ugyanis a magyar gazdaság fejlődése és stabilitása. Fontos, hogy a lehető legszélesebb körnek biztosítunk finanszírozást. Itt gondolok elsősorban a nagy hozzáadott értékű vállalkozásokra, hagyományos iparágú, de akár diszruptív kkv-kra, pénzintézetekre és nagyvállalatokra, vagy érettebb életfázisú startupokra is. Emellett segíteni próbáljuk a korai startupokat is, ugyan nem közvetlenül, hanem inkubátorokon és akcelerátorokon keresztül. A magyar gazdaság versenyképessége szempontjából kiemelt fontosságú a még tavaly indult együttműködésünk az Óbudai Egyetemmel az ott létrejövő szellemi alkotások üzleti hasznosítása érdekében. 

Nemrég egy konferencián arról beszélt, hogy a magyar gazdaság váratlanul sodródott válságba, nem kellett volna így történnie. Ön szerint miként készülhetett volna fel a nehéz időkre a kormány?

Véleményem szerint a kormány az eddigiekben mindkét válságot a lehetőségeinkhez képest tökéletesen kezelte. A gondolattal arra utaltam, hogy 

És mindkét válságnak volt olyan előzménye, amelynek alapján a vezető hatalmak ezek bekövetkeztét előre láthatták volna. Gondolok itt a 2005 környéki madárinfluenzás-pandémia felkészülési terveire a WHO-nál vagy a krími előzményekre. És így jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban előre látták-e. De ha nem, miért nem? Viszont ha igen, akkor látták-e azt is előre, hogy az első esetben összeomlanak a szállítói láncok, és a világ félig működésképtelenné válik, míg a másodikban Európa eddigi egyik legsúlyosabb energiaválsága robban ki. És ennek kapcsán jegyeztem meg a hallgatóságban ülő vállalatvezető társaimnak, hogy rajtunk is óriási a felelősség abban, hogy miképp tudjuk túlélni ezt a mostani – egyelőre mélyülő – válságot. Mi a befektetéseinknél most a korábbinál is nagyobb súlyt fektetünk arra, hogy a cég pénzügyi működése ne legyen túlságosan kifeszített. Tehát legyen mindig elegendő tartaléka, hogy egy válságot is túl tudjon vészelni, sőt próbáljon a válságban olyan lehetőségeket találni, amelyeket ki tud használni – és ezek kihasználásában mi, a Széchenyi Alapok is tudunk segíteni. Hosszú távon gondolkodunk, nem ijedünk meg az első viharfelhők láttán, és a tartós, stabil megoldásokban vagyunk érdekeltek.

Beszédében azt is megemlítette, hogy ezután csak azok fognak megbirkózni a kihívásokkal, akik rugalmasan alakítják stratégiáikat. Mit jelent pontosan a rugalmasság ebben az esetben, és kikre vonatkozik a megállapítás?

A rugalmasság ebben az esetben az előző gondolatmenet folytatása. Nem szabad beleragadni az „eddig működött, ezután is működni fog” gondolkodásba, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezután is így lesz. A Covid okozta válság után egy gyors felpattanás következett, de ez nem jelenti azt, hogy most is gyors lesz, akármennyire szeretnénk is. Ezért csak azok tudnak magabiztosan megbirkózni a kihívásokkal, akikben megvan az ehhez szükséges rugalmasság – stratégiai és pénzügyi értelemben is. 

Tudnak és mernek is lépni, hogy éljenek az új, az energiaválság hatására megsokszorozódott piaci lehetőséggel. Szintén jó példa portfóliócégeink közül a Café Frei, amely már az előző válság hatására, stratégiáját rugalmasan alakítva egyszerre igazodott a piachoz, de formálta is azt azzal, hogy a kiskereskedelem felé nyitott egy kibővített termékkínálattal. 

Arra is kitért, hogy a hitelek csökkentése a túlélés záloga. Mi most a legoptimálisabb megoldás a tőkebevonásra?

Nem feltétlenül a hitelek abszolút értelemben vett csökkentése, hanem a megfelelő finanszírozási struktúra a túlélés záloga. A hitelek túlzottan magas aránya, a magas tőkeáttétel megnehezíti, korlátozza a rugalmas alkalmazkodást, hiszen a hiteleket folyamatosan törleszteni kell. Ez különösen igaz a mostani magas kamatkörnyezetben, ahol ez túlzottan nagy terhet jelenthet, így 

A hitel persze továbbra is elengedhetetlen. A probléma a hitelek magas aránya a saját tőkéhez és jövedelmezőséghez képest, ezen kell javítani. A tőkebevonás pont ezt az arányt csökkenti, és lehetőséget ad arra, hogy a cégek levegőhöz jussanak, kiszabaduljanak a napi kényszer alól, és a hosszú távú fejlődést célozhassák meg. A célirányos tőkebevonás pedig már új, kedvezőbb hitelek felvételére is lehetőséget teremt. Mi most az optimális megoldás a tőkebevonásra? Egy, az új lehetőségekre kialakított világos stratégia, a hozzá kapcsolódó, az értékteremtést hitelesen megcélzó üzleti terv s egy hiteles csapat, amely azt végre is tudja hajtani. No és persze nem árt egy stabil, hosszú távra gondolkodó befektető sem – mint például a Széchenyi Alapok.