Nincs túl jó bőrben az amerikai fogyasztó

A tőzsde világában az örökös vészmadarakra – akik 11 válságot jósoltak meg az utóbbi kettőből – nem szokás és nem is érdemes hallgatni. Ugyanakkor a körültekintő befektető figyelmet fordít a piac valamennyi prominens véleményformálójára – még akkor is, ha azok az aktuális konszenzussal ellentétes véleményt visszhangozzák.

Peter Berezin, a BCA Research vezető stratégája meglehetősen pontosan jelezte előre az elmúlt évek történéseit. 2021 elején, mikor az elemzők többsége nem várt inflációt és a részvénypiacok éppen tetőztek, akkor a BCA anyagai már bőven számoltak az infláció elszabadulásával és így a piaci rali végével. 2022-ben, mikor a válság forgatókönyve volt a konszenzus, Berezinék modellje (helyesen) annak elkerülését vetítette előre. 2023-ban pedig mikor sokan azt gondolták, hogy az inflációt csak a gazdasági növekedés kárára lehet lehozni, a BCA csapata dezinflációt jósolt és optimista maradt az amerikai részvényekkel kapcsolatban.  

Most 2024 közepén a piaci konszenzus a soft landing, azaz puha földet érés, amely a gazdasági növekedés mérséklődését, de a recesszió elkerülését jelenti. Berezinék mégis enyhe recesszióra számítanak az USA-ban, amely 2024 végén, illetve 2025 első felévben köszönthet be.  

A stratéga tézise az amerikai munkaerőpiac állapotából indul ki. A BCA számításai szerint 2020 és 2024 között egy meglehetősen ritka jelenség alakult ki: túlkereslet lett a munkaerőpiacon, tehát egy új munkavállalóra több mint egy nyitott álláslehetőség jutott. Ez a béreket felfelé nyomta, amely egyéb hatásokkal (kormányzati stimulus, energiaáremelkedés) társulva inflációt okozott. A Fed és a jegybankok világszerte késve reagáltak az eseményekre, így 2021 és 2023 között elszabadultak a fogyasztói árak. 2024-re azonban a helyzet normalizálódott, az inflációs mutatók jelenleg a két-három százalékos célértékek körül mozognak.  

Ám a munkaerőpiaci trend fordulni látszik. Az amerikai munkanélküliség mindössze 4 százalék körül van, tehát a gazdaság kvázi teljes foglalkoztatottsággal működik. Az infláció mellett viszont a bérnövekedés üteme is visszaesőben van.  

Márpedig az amerikai gazdaság legnagyobb hajtóereje nem más, mint az amerikai fogyasztó. Ő pedig épp nincs túl jó bőrben. A lakosság mostanra felélte a járvány alatt felhalmozott többletmegtakarítását, a rendelkezésre álló jövedelemnek pedig kevesebb mint 4 százalékát takarítja meg. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztás növekedésének utolsó mentsvára a hitelből való finanszírozás. Ez önmagéban nem áll messze az amerikai fogyasztótól, bár az utóbbi 10-15 évben megszokottnál magasabb kamatszint erre is rányomhatja a bélyegét. A jegybank által végrehajtott monetáris szigorítás hatása nem azonnali, hanem késleltetett: a hitelfelvevők jelenleg mindössze 4 százalék kamatot fizetnek a jelzáloghitelekre, miközben az új hiteleket 7 százalékon adják. A magasabb kamatok hatását illusztrálja az is, hogy a hitelkártya nemteljesítési arány is fokozatosan növekszik.  

A tőzsde számára a fogyasztói trendek azért fontosak, mert azok határozzák meg a vállalati profitokat. Relatíve alacsonynak tűnő kilengések a fogyasztásban jelentős hatást gyakorolhatnak a profitmarzsokra. A jelenleg a részvénypiacok magas profitnövekedést áraznak, amelyet az S&P 500 historikusan magas 25 körüli P/E (ár/nyereség) rátája mutat. Ez 4 százalékos eredményhozamot jelent, amely kevesebb, mint amit a kockázatmentes amerikai állampapírokkal el lehet érni. Ebből az következik, hogy a részvényárfolyamok a vállalati profitok jelentős emelkedését árazták be. Ez kétféleképpen tud megtörténni: vagy gyorsan bővül a gazdaság vagy a profitmarzsok javulnak.

Az atalantai Fed második negyedéves GDP-várakozása az utóbbi két hónapban több mint 4 százalékról másfél százalékra csökkent. A JPMorgan elemzői szerint pedig a mesterséges intelligencia minden hype ellenére valószínűtlen, hogy a közeljövőben jelentősen növeli a termelékenységet, feltehetően érdemben nem fog hozzájárulni a növekedéshez.

A gazdasági lassulást és a munkaerőpiac romlását figyelembe véve a dolgoknak elég vékony mezsgyén kell alakulniuk, hogy minden a piac által árazott forgatókönyv szerint történjen meg. Leegyszerűsítve: rövid távon semmi nem romolhat el. Peter Berezin szerint nem így lesz. A növekvő munkanélküliség a lakosságot arra ösztönözheti, hogy a fogyasztást visszafogva növelje a megtakarítási rátáját. Ha pedig a fogyasztás visszaesik, akkor az amerikai gazdaság is megtorpan, ami előbb-utóbb részvénypiaci eséshez vezet.