A befektetők hét halálos bűne, a leggyakoribb hibák

Hatalmas irodalma van azoknak a gondolkodási hibáknak, amelyek rendre megzavarják a befektetők – állítólag – racionális gondolkodását. Daniel Kahneman és Amos Tversky, a viselkedési közgazdaságtan két Nobel-díjas úttörője munkássága alapján James Montier állította össze a mai befektetők leggyakoribb hibáinak listáját. Ha megismerjük ezek közül a hét legnagyobbat, talán könnyebben elkerülhetők lesznek.

1. A büszkeség

Már a hatodik században élt kínai költő, Lao-ce is megjegyezte bölcsen: 

Alapvetően persze semmi rossz nincs abban, ha megpróbáljuk megjósolni a jövőt. Feltéve, ha az előrejelző reálisan látja a pontatlanság lehetőségét. Sajnos ez jellemzően nem így van, és a túlzott önbizalom súlyosbítja a problémát. Több tanulmány is kimutatta, hogy a legrosszabb előrejelzők általában azok, akik a legmagabiztosabbak.

Ezért az elemzők prognózisait érdemes szemernyi kétellyel fogadni. Bölcs dolog a várakozásokat saját ismereteink és bizonytalansági fokunknak megfelelően alakítani. Ahogy Warren Buffett mondja: 

2. Torkosság, a tudás illúziója

Van egy elterjedt elképzelés, hogy a több információhoz való hozzáférés a siker kulcsa, ám az információ sajnos nem egyenlő a tudással. Más szóval, sokkal fontosabb, hogy mit kezdünk az új információkkal, mint az, hogy mennyit kapunk belőlük.

Inkább úgy kell gondolkodni, mint egy vállalkozás hosszú távú tulajdonosának, ahelyett, hogy például a rövid távú részvényárfolyam-ingadozás elterelné a figyelmünket. Időbe és erőfeszítésbe telik, hogy kitaláljuk egy vállalkozás legfontosabb mozgatórugóit, de hosszú távon kifizetődő lehet.

3. A befektetők hiszékenysége, a vállalatvezetés befolyása

Bár a lakossági befektetők nem férnek úgy hozzá a vállalatvezetői csapatokhoz, mint az alapkezelők, de ez Montier szerint akár jó is lehet.

A túlzott magabiztosság ugyanis nem hiányzik a vállalatok vezetőiből. Az amerikai Duke Egyetem tanulmánya például kimutatta, hogy a topmenedzserek mindig optimistábbak a vállalatuk kilátásait illetően, mint a gazdaság egésze kapcsán.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a vállalatok nem beszélhetnek olyan információkról, amelyek még nem nyilvánosak. A céglátogatások hasznosak lehetnek ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan működik egy vállalkozás, de ha információs előnyt keresünk, akkor csalódhatunk.

4. Irigység

A befektetők jobban teszik, ha hosszú távú befektetési céljaik elérésére összpontosítanak, egyéni kockázatvállalási hajlandóságuk paraméterein belül, ahelyett, hogy más befektetők irigykednének. Ez már csak azért is nehéz, mert még a legjobb alapkezelő menedzserek is hosszú ideig alulteljesítenek. Az alulteljesítés időszaka az az ár, amelyet a befektetőknek meg kell fizetniük a hosszú távú sikerek eléréséért.

Keynes szerint ugyanis a befektetőknek azt kell kitalálniuk, hogy az átlagos vélemény mit vár az átlagos véleménytől. Nem elég tehát például magukat a részvényeket ismerni, azt is tudni kell, hogy a többiek mit gondolnak arról, hogy más befektetők mely részvények árfolyamát hajthatják fel. Persze ezt még lehetne fokozni.

5. Türelmetlenség, a rövid távú kereskedés vétke

Ezzel elérkeztünk a túlzott kereskedéshez. Montier kiemeli, hogy az amerikai befektetési alapok egy-egy befektetést kevesebb mint öt évig tartanak, holott az 1950-es években ez még több mint egy évtized volt. A piac vagy egy adott részvény rövid távú irányára spekulálni a legtöbb befektető számára nem észszerű stratégia, kivéve néhány profi befektetőt, akik sikerre tudják vinni.

6. Elcsábíthatóság, bedőlés a befektetési sztoriknak

Montier szerint 

Szükségünk van rá, hogy értelmet adjunk a világnak, és gyakran látunk fantomösszefüggéseket. Ugyanazok az ösztönök, amelyek jó történetmesélőkké tesznek minket, bajba is sodorhatnak, ha a befektetésekről van szó. A történetek utólag értelmet nyerhetnek, de visszatekintve általában leegyszerűsítők, és nem képesek a mögöttes valóság összetettségét közvetíteni. A statisztikus Nassim Taleb ezt a „narratív tévedésnek” nevezi A fekete hattyú című könyvében.

Ha pedig ehhez hozzátesszük az úgynevezett megerősítési torzítást, amelynek során hajlamosak vagyunk támogató bizonyítékokat keresni, és figyelmen kívül hagyni az ellentmondó információkat, könnyen belátható, hogy várakozásaink gyakran borulnak.

7. Konformitás

Akik részvényklubokban vesznek részt, vagy barátaikkal együtt hozzák befektetési döntéseket, szintén ki vannak téve a viselkedési torzításoknak, ha a csoporttól jobb döntést várnak, mint maguktól, ugyanis ez rendszerint ez nem így van.

•  A konszenzusra való törekvés miatt a vita a csoport minden tagjának elérhető információkra összpontosul, ami csökkenti az újdonságok felfedezésének esélyét. 
• A társadalmi nyomás is meggátolhatja az információ megosztását azoknál, akik nem akarnak hülyének vagy szalonképtelennek látszani a többiek előtt.

A titkos szavazások azonban kiküszöbölhetik a legrosszabb hatások egy részét. Az „ördög ügyvédje” szerepének eljátszása pedig hatékony módja az ellentétes nézetek megvitatásának és a konszenzustól eltérő vélemények bemutatásának.