Sok az idegenlégiós a magyar fociban? Legenda, mutatjuk a számokat

A magyar futball körül soha nem csillapuló vitáknak az utóbbi egy-két évtizedben visszatérő kritikai eleme, hogy túl sok idegenlégiós játszik a hazai bajnokságban, és ez hátráltatja a hazai labdarúgást.

A magyar labdarúgó-válogatott az elmúlt években évtizedek óta nem látott sikereket ért el, ahogy a klubszíntéren a bajnoki címvédő, idegenlégiósókkal megtűzdelt Ferencváros is, ami önmagában válasz lehet ezekre a kritikákra. Még célszerűbb áttekinteni a számokat. 

A Transfermarkt a legfrissebb számokat tartalmazó nyilvános adatbázis a futballbajnokságokról, klubokról és a „piacon” szereplő játékosok értékéről. Az adatainak értelmezéséhez mindenképp érdemes tudni, hogy a topbajnokságok és a csúcsklubok, illetve játékosaik sokkal inkább a reflektorfényben vannak, ezért gyakran túlértékeltek a kevesebbet szereplőkhöz képest.

A játékosügynökök és az ügyes klubok számára ez „paradicsomot” jelent, hiszen így rá lehet találni olyan játékosokra, akik olcsón megszerezhetők kevesebbre tartott bajnokságokból és csapatoktól, pedig ugyanazt tudják, mint drága topbajnokságbeli társaik.

Ebben a „vadászatban” a csúcsbajnokságoknál sokkal szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező magyar élvonal sokak mögött és sokak előtt jár, miközben a magyar játékosokra is vadásznak a hazaiaknál sokkal tehetősebb klubok, és el is viszik, akit nagyon akarnak. A magyar klubok közül a legtöbbre a játékosvadászatban a Ferencváros jutott, és ők már ott tartanak, hogy a Trabzonspor elleni csütörtöki mérkőzés eredményétől függetlenül megnyerték a csoportjukat az Európa Ligában és a legjobb 16 közé kerültek.

Állítás: magas az idegenlégiósok aránya a magyar élvonalban – hamis

Lássuk az adatokat, hogy megerősítsük, vagy cáfoljuk azt az állítást, hogy a magyar élvonalban magas a külföldi játékosok aránya.

Az európai bajnokságok közül 34-ről gyűjtöttük ki az adatokat, a FIFA ranglistáján a legmagasabban jegyzettekről. Amikor egy-egy bajnokság összjátékosértékét hasonlítanánk össze a másikkal, mindenképpen érdemes tudni, hogy nem ugyanannyi a bajnokságokban szereplő csapatok és játékosok száma (a magyar élvonal 12 csapatával például a legkisebbek között van). Ezért sokszor célszerűbb az átlagos játékosértéket tekinteni, az összérték ugyanakkor feltárja a bajnokságok közti óriási eltéréseket.

A listánkban 12 olyan bajnokságot találtunk, ahol magasabb az arány, és több olyat, ahol szinte azonos. Ebben az összeállításban a magyarok tehát a középmezőny felső felében szerepelnek. 

Ezt az állítást is óvatosan értelmezzük azonban. Még több olyan apró bajnokság van, amelyeket nem is szerepeltettünk, azon az alapon, hogy a nemzeti válogatottjaik (és ugyanígy a klubjaik) annyira alacsonyan szerepelnek a ranglistákon. Ha őket is felvesszük, a magyarok az európai élmezőnybe sorolódtak volna az idegenlégiósok arányát tekintve, azonban ennek a hatalmas színvonalbeli különbség miatt nem lett volna értelme. Sőt, még a 34-es listánkon is vannak  nagyon alacsonyan jegyzett bajnokságok, akiket akár ki is vehettünk volna.

Konklúzió: a külföldi játékosok arányát tekintve Magyarország a középmezőny.

Állítás: a sok külföldi miatt romlik le a magyar foci színvonala – hamis

Táblázatunkba beleírtuk a számba vett európai bajnokságok legfrissebb helyezését is a FIFA ranglistáján.

Ennek alapján, és ha megnézzük a topbajnokságok adatait, arra jutunk, hogy az idegenlégiósok magas aránya nem rontja az adott ország válogatottjának eredményét. 

Sőt, a magasan jegyzett bajnokságokban a magyarnál általában magasabb, netán sokkal magasabb az arány: az angoloknál 66,9 százalék, az olaszoknál 62,3, a portugáloknál 60,7, a franciáknál és a németeknél 52-53 százalék. Az Európa-bajnokság legutóbbi döntőjét is két olyan ország játszotta, ahol extrém magas az idegenlégiósok aránya.

A kivétel Spanyolország, de az ő 42 százalékos adatuk inkább megegyezik a magyarral, mintsem alacsonyabb.

Azt azonban láthatjuk, hogy a topbajnokságokban mennyivel magasabb egy játékos átlagos értéke. Ebből ered, hogy a minőségi magyar játékosok jelentős eséllyel igazolnak nyugati klubokba, olykor már zsenge korukban. Ők ezzel sokkal több pénzre számíthatnak, a klub pedig sokkal olcsóbban juthat ugyanolyan minőségű játékoshoz, mintha helyben igazolna.

Vagyis a játékosáramlás meglehetősen egyirányú a régiónk és a nyugat-európai bajnokságok közt. Emiatt is van, hogy sokan felkapják a fejüket az olyan hírre, mint a magyar válogatott Callum Styles nyilatkozata, hogy örömmel játszana a Fradiban. Styles ugyan csak az angol másodosztályú bajnokságban játszik, de ott még azon a szinten is nagyon drágák a játékosok, és Styles 3,5 millió eurós Transfermarkt-értékénél a Fradinak csak egy értékesebb játékosa van: az ötmillió eurót érő Adama Traoré, aki iránt egyébként a hírek szerint számos nyugati érdeklődő van. (A Monaco ellen, mint a lenti cikkben olvasható, játszott, a Trabzonspor ellen nem lép pályára, a csütörtöki keret itt látható.)

Ugyanennyi Myrto Uzuni értéke is, aki nagyon hasznos tagjává vált a spanyol másodosztályú Granadának, mióta a Ferencvárostól oda igazolt – és oszlopa az albán válogatottnak is, de áttörést nem tudott elérni, bár az értéke emelkedett. 

Állítás: a régió bajnokságaiban sokkal több a helyi játékos – igaz

Ha abból a szempontból tekintjük át a táblázatunk adatait, hogy földrajzi értelemben milyen mintát mutat az idegenlégiósok aránya, azt találjuk, hogy Európa keleti fertályában valóban magasnak számít a magyar mutató.

A cseheknél például a játékosoknak kevesebb, mint a negyede külföldi, és a legmeghökkentőbb az ukrán adat: náluk tízből kilenc játékos helyi. A legmagasabban jegyzett válogatottal rendelkező Horvátország adata ugyanakkor nagyon megközelíti a magyart, holott ők az erős belföldi játékosképzésükről is ismertek.

Annyi megállapítható, hogy a miénknél sokkal kevesebb külföldi játékost foglalkoztató országok válogatottja is érhet el magasabb helyezést a magyarnál, példa erre a nálunk jelenleg csak hajszállal erősebbnek rangsorolt csehek, vagy a szerbek és a lengyelek. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy sokan meg rosszabbul teljesítenek, holott ugyanúgy sok a hazai játékos a bajnokságukban. 

És mi van a klubcsapatokkal? 

Az adatokból általában az látszik, hogy a magas idegenlégiós aránnyal rendelkező országok klubcsapatai teljesítenek jól. Kivétel persze a már említett, kimeríthetetlen mennyiségű ügyes játékossal rendelkező spanyolok.

Ha a régiónkat nézzük, ahol kiemelkedően magas a magyar idegenlégiós-arány, itt azonban jelenleg azt látjuk, hogy alig van csapat, amelyik megérte volna a Bajnokok Ligája, illetve az Európa Liga küzdelmeiben a tavaszt. 

A legnagyobb sikert ezek közül is az EL-csoportját megnyerő magyar Ferencváros érte el, amelyet gyakran cikiznek azzal, hogy kevés a magyar játékosa. 

A hetekben látott napvilágot Sztanyiszlav Csercseszov, a Fradi vezető edzőjének nyilatkozata, aki a csapathoz érkezésére emlékezve ezt mondta:

Vagyis még a sok külföldi játékossal történelmi sikereket elérő magyar topcsapatnál is – amely hárommilliárdos bevétellel zárhatja csütörtökön az EL-csoportkört – örülnének, ha több lenne a magyar játékosuk (és csütörtöki keretét meg is tömte fiatal magyar játékosokkal Csercseszov edző.) A sikert a Fradi menetelése és az adatok elemzése alapján sem ez határozza meg azonban.