Szokatlan dolgok történnek az európai labdarúgásban: már az igazgatókért is font tízmilliókat kérnek, miközben a legkeresettebb játékos átigazolási díj nélkül válthat csapatot, a világ leggazdagabb bajnoksága, a Premier League (PL) pedig szokatlanul keveset költött januárban. Mi történik itt?!
A tételes felsorolás első témája a sportvezetőket illeti, konkrétan Dan Ashworthöt, akit a Newcastle-től kíván megszerezni a Manchester United. Utóbbinál a múlt héten ratifikálta a PL és az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) is Sir Jim Ratcliffe 27-30 százalék közöttire becsült tulajdonszerzését. Mindenesetre immár tény, hogy a Ratcliffe alapította és vezette Ineos petrolkémiai vállalat felel a United sportügyeiért, és nem vesztegeti az idejét.
Bejelentették, hogy az utóbbi időben egyeduralkodó, tavaly éppenséggel minden létező trófeát begyűjtő Manchester City főnökségéből nevezik ki a saját ügyvezető igazgatójukat: ő a francia–marokkói Omar Berrada lesz.
Neki jelent majd közvetlenül sportigazgatóként Ashworth.
Utóbbi a Newcastle-nél hivatalosan is bejelentette távozási szándékát, ezért a klub ún. gardening leave-re helyezte. Ez amolyan „verseny(társ)-tilalmi időszak”, magyarul utalják a fizetését, de már nem léphet be a klub területeire, nem használhatja az eszközöket és természetesen egyetlen szakmai értekezleten sem vesz részt – de főleg nem kezdhet dolgozni máshol. Mindez addig tart, amíg meg nem egyeznek a Manchester Uniteddel a kompenzáció mértékéről. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert
a Newcastle elsőre döbbenetes, 20 millió fontos (9,1 milliárd forintos) lelépési díjat mondott be, amire Ratcliffe rávágta, hogy abszurd elképzelés.
Ha viszont nincs megállapodás, akkor Ahsworth az eredeti szerződése lejártáig malmozhat otthon.
Na de miért kér a Newcastle sosem látott mértékű kártalanítást?
Gondolhatnánk, hogy pusztán azért, mert alig másfél éve szerződtették, éppen felvette a fordulatszámot, most pedig egy közvetlen riválishoz menne, nyilván minden tudással a Newcastle működéséről és terveiről. Ám van ennél prózaibb ok is, ezek pedig a pénzügyi szabályok, amiket az FA, illetve az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) támaszt a csapatokkal szemben. Két rémisztő rövidítés is van:
A kettő ugyanarra megy ki, hogy sokkal inkább egyensúlyba kell hozni a bevételeket és kiadásokat, már nem működik, hogy egy oligarcha vagy kormány önti a pénzt a focicsapatba.
Következésképp a 2021 októberében Szaúd-Arábia legnagyobb szuverén vagyonalapja, a Public Investment Fund (PIF) tulajdonba kerülő és azóta 415 millió fontot (188,8 milliárd forintot) invesztáló Newcastle sem költekezhet ész nélkül, hiába feneketlen a pénztárca. Ott kell tehát bevételt generálniuk, ahol csak tudnak,
ha pedig egy távozó igazgatóért meg lehet kopasztani egy riválist, az még jobb, hiszen miközben a saját PSR/FFP-helyzetük javul, a másik csapaté romlik.
Mindez pedig átvezet a nagy kérdéshez, hogy miért költöttek váratlanul keveset az angol labdarúgó bajnokság csapatai idén januárban?
Az egy dolog, hogy az európai focinaptár úgy épül fel, hogy nyáron van nagyobb szünet, két bajnoki idény között, úgyhogy a klubok ekkorra szokták időzíteni a fajsúlyos játékosigazolásokat, hogy az új szerzeményeknek legyen ideje beilleszkedni. Viszont mostanáig ez sem gátolta meg a csapatokat abban, hogy a köztes átigazolási szezonban, januárban is mélyen a zsebükbe nyúljanak, és hozzanak néhány új embert a céljaik eléréséhez.
A 2018-as időszakos csúcs után visszaesett ugyan a téli költekezés, de a Covid-időszakot nem számítva azért emelkedett, tavaly ilyenkor pedig minden létező csúcsot megdöntött. Idén viszont beszakadt – ezt mutatja az alábbi ábra:
Ezt tehát a pénzügyi korlátozások magyarázzák, de főleg az, hogy az illetékes szervek már nemcsak fenyegetnek, hanem büntetnek is: a PL-szereplő Everton például már cipeli magával a pénzügyi szabálytalanságok miatt kapott 10 pontos büntetését, ezért a kellemes középmezőny helyett a kiesés elkerüléséért kell harcolnia. Ennek pedig akkora az elrettentő ereje, hogy már a legnagyobb csapatok is módosítottak a sorrenden: az első a pénzügyi szabályoknak megfelelés, a második a sikeresség.
Aztán persze vannak kivételes esetek is.
Az UEFA szabályai mindenkire vonatkoznak, akik indulni kívánnak a nemzetközi sorozatokban, főleg a Bajnokok Ligájában. Ezért is érdekes a francia Kylian Mbappé története, aki nem akar maradni a szintén francia PSG-nél, és minden bizonnyal a spanyol Real Madridhoz szerződik.
Csakhogy a szerződése le is jár a nyáron, tehát elméletben átigazolási díj nélkül vált munkaadót, ami a PSG-nek a szakmain túl anyagi csapás is lenne.
A játékos azonban úgy nyilatkozott, megállapodott a PSG elnökével, Nasszer al-Khelaifivel, hogy a klubot „nem éri anyagi hátrány”.
Aztán, hogy ezt miként érik el, talány, de mivel a Real a sajtóértesülések szerint 150 millió eurós (58,2 milliárd forintos) aláírási pénzzel csábítja, az nemcsak megközelítené a 180 millió eurósra (69,9 milliárd forintos) becsült piaci értékét, de potenciálisan továbbutalva jelentősen enyhítené a PSG fájdalmait is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.