A területfejlesztés helyzete és kihívásai

A makrorégió meghatározó országává válhat Magyarország, ezt erősíti, hogy Budapest és ingázózónája a húsz legnépesebb funkcionális egység között van az EU-ban. A magyar településhálózatra összességében a stabilitás jellemző, ráadásul az elmúlt évtizedben nőtt a falvak népességvonzó és -megtartó ereje. Azokban a térségekben, amelyeknek a vonzereje erősödött, a gazdasági növekedéséből és demográfiai gyarapodásából fakadó új problémák jelentek meg. Az új helyzethez a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének is alkalmazkodnia kell, figyelembe véve az EU déli tagországainak tapasztalatait, továbbá szükséges az új típusú veszélyekre reagáló és a komplex térségi projektek számára elkülönített támogatási források biztosítása – derül ki a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Gazdaságfejlesztési Üzletága által 2022 végén készített elemzésből.

Népességi és gazdasági súlya alapján, hazánk egyik meghatározó országa lehet a makrorégiónak (EU11, V4, Kárpát-medence). Ezt erősíti az a tény, hogy Budapest és ingázózónája a húsz legnépesebb funkcionális egység között van az EU-ban, egyedüliként a makrorégióból. Ám Magyarország, illetve Budapest szerepkörének egyértelmű erősödése 2014 után a kelet-közép-európai makroregionális térben megtorpant. Az elmúlt évtizedben megindult a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési együttműködések kialakítása, a térségi és településközi kapcsolatok szélesítése, ami az ország makroregionális szerepének erősödéséhez vezethet.

Hazánk társadalmi-gazdasági problémái és versenyképességi dimenziói meglehetősen állandósult területi mintázatot követnek. Az ország településhálózatában továbbra is kimagasló Budapest jelentősége, a magas hozzáadott értéket termelő tevékenységeket és a minőségi termelési tényezőket tekintve további koncentrációs folyamatok érvényesülnek. Az ország térszerkezetét alakító közlekedési hálózat fővárosközpontú jellege szintén megmaradt, a közlekedési infrastruktúra-fejlesztések csak kisebb mértékben tudtak hozzájárulni a centrum-periféria egyenlőtlenség oldásához.

Az átalakulás nyertesei a nagyobb (megyei jogú) városok, de beazonosítható előny a településhálózatban a járásszékhely státusz is. Továbbra is hiányzik az ellensúlyos nagyvárosi kör; a megyei jogú városok nagytérségi szinten nem váltak valódi pólusokká, tovagyűrűző hatásukat érdemes lenne erősíteni. A város-vidék és települések közötti kapcsolatok gyengék maradtak. A megyei jogú városok jellemzően önállóan, a vármegyéktől elkülönülve fejlesztenek. Egyedül talán Debrecen kivétel, ahol az elmúlt időszak fejlesztései vármegyehatáron átnyúló vonzáskörzetet hoztak létre.

A vidéki térségek népesség-eltartó képességének növelése és a területi különbségek mérséklődése

Az elmúlt években kétségtelen tény, hogy számos kormányzati intézkedés (így például a falusi CSOK bevezetése) növelte a falvak népességvonzó és -megtartó erejét a 2014-et megelőző időszakhoz képest. A vidéki települések hozzátettek az elmúlt évtized konjunktúrájához, amelynek dinamikáját két fontos tényező határozta meg: a térségi hatások (hogy a fejlett térségek, városok közelsége előnyt jelent) és a településméret (hogy a kis- és aprófalvak hátrányban vannak). Magyarországon azonban továbbra is erős a város-vidék megosztottság: a munkahelyeket alapvetően a városok teremtik elő, a falvak elsősorban lakófunkcióval bírnak – a közlekedési adottságok, az ingázási lehetőségek erősen befolyásolják a fejlődési kilátásokat. Mindeközben a térségi léptékű – és a gyakran lokálisan is jelentkező – egyenlőtlenségek hangsúlyosak maradtak.

A területi különbségek összességében mérséklődtek a gazdasági teljesítmény, a lakossági jövedelmek és – a gyorsforgalmi úthálózat bővítése nyomán – a nagytérségi léptékű elérhetőség javulása következtében.

kivételként néhány újraiparosodó vármegye és térség (Bács-Kiskun, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve az utóbbi években Debrecen) előrelépése emelhető ki.

Az elérhetőség és a mobilitás biztosítására számos előremutató fejlesztés történt. A gyorsforgalmi jellegű fejlesztések és az országos közúthálózat felújítása, fejlesztése alkották a kormány egyik legfontosabb programját 2014 és 2020 között. 2014 óta mintegy 525 kilométer gyorsforgalmi út épült az országban, illetve Esztergom és Baja (mindkét település 2022. május 1. napjával lett ismét megyei jogú város) kivételével valamennyi megyei jogú város elérhetővé vált, legalább részlegesen, négysávos főúton. Az országos közúthálózat hossza 2014 eleje és 2020 vége közt mintegy 600 kilométerrel növekedett, és a felújítások is számottevően javítottak a helyzeten. Ezzel szemben az önkormányzati utak esetében nem volt nagymértékű a javulás; az úthálózat jelentős mértékű fejlesztése szoros összefüggést mutat a hierarchikus szintekkel, az alacsonyabb rendű utaktól a magasabb rendű úthálózat felé haladva egyre jelentősebb fejlődés tapasztalható.

A vasúthálózat fejlesztése pályakorszerűsítések formájában valósult meg, elsősorban a fővonalakon és az elővárosi közlekedés terén. Az előrelépés összességében számottevő, de még mindig sok feladat adódik, elsősorban a kötöttpályás nagytérségi és szuburbán fejlesztésekben. Általánosságban elmondható, hogy 2014-et követően a (tömeg)közlekedést a környezetvédelem irányába történő elmozdulás jellemzi.

A területfejlesztést érő legfontosabb kihívások

Egy-egy térség a gazdasági növekedéséből és demográfiai gyarapodásából származó új problémákkal szembesül, ilyen a zsúfoltság, a közszolgáltatások hiányosságai (közlekedés, közmű, intézményi szolgáltatások) vagy a természeti környezet túlhasználata. Ezek a kihívások kiemelten jelentkeznek a fővárosi agglomerációban, de jelen vannak a Balaton térségében és a nagyobb vidéki centrumokban is.

Ezzel szemben az alacsony növekedési dinamikájú és elmaradott, leszakadó térségek problémái a kiürülés-elvándorlás, az infrastruktúra-ellátottság hiányai (különösen: közlekedési infrastruktúra), a közszolgáltatások színvonala, esetenként kapacitásfeleslege, a duális munkaerőpiac (tartós munkanélküliség/közmunkások magasabb száma, ezzel párhuzamosan a képzett munkaerő hiánya, szakemberhiány). Kisebb-nagyobb depressziós térségek minden gazdaságfejlesztési zónában jelen vannak, még a legdinamikusabban fejlődő centrumok közelében is találhatók kiürülő belső perifériák.

A fejlettségi lejtő alján az elmaradott térségek és települések helyzetén valamelyest lendített a közfoglalkoztatás, amely javította a foglalkoztatási helyzetet és időszakosan enyhítette a szegénységet, ugyanakkor körvonalazódik az iskolázottsági hátrányok és a szegénység koncentrált térbeli megjelenése, mélyülése és erőteljes újratermelődése is, melyben jelentős szerepet játszik a Covid-krízis (például a tanulási veszteségen keresztül) és az energiaválság is. Kérdés, hogy az elmúlt időszak általános konjunktúráját követő jelenlegi makrogazdasági környezetben milyen eredmények érhetők el reálisan a legelmaradottabb települések társadalmi felzárkózását célzó FETE-programmal. 

A területfejlesztési eszközrendszer átalakulási irányai 

Az EU déli tagországainak tapasztalatai alapján, a területfejlesztési intézményrendszer kiépítettségének, minőségének, cselekvési (jövőalakító) képességének kiemelt (és korábban kevésbé felismert) szerepe van egy-egy térség problémáinak kezelésében, legyen az a felzárkóztatás vagy a növekedés káros következményeinek kezelése.

A területfejlesztési célok kijelölésekor szükséges figyelemmel lenni a 2010 utáni gazdasági növekedés által kiváltott, illetve felerősített területi különbségek csökkentésére. Továbbá a vidéki életmód vonzerejének növelése különösen hangsúlyos eleme lehetne a jövőbeni fejlesztéseknek. 

Végül fontos megjegyezni, hogy a támogatási források jellemzően egy adott közigazgatási területre érkeznek, és azt minden szereplő próbálja a számára optimális módon felhasználni. Nincs vagy gyenge a területi átjárhatóság, amely komplex térségi projektek megvalósíthatóságának támogatásával, céltámogatások rendszerének kialakításával javítható lenne.